Sarlós István
Januárban a magyar irodalom három meghatározó évfordulója volt. Kiskőrösön 1823. január 1-jén született az egyik legnagyobb magyar költő, Petőfi Sándor; Alsósztregován január 20-án született Az ember tragédiájának írója, Madách Imre; Szatmárcsekén január 22-én tisztázta le Kölcsey Ferenc a Himnusz kéziratát.
E három jeles évforduló mellett szinte a feledés homályába vész a 19. század második felének egyik meghatározó magyar politikusának, gróf Andrássy Gyulának a születése. 1823. március 3-án Oláhpatakon látta meg a napvilágot egy székely származású, de ekkor már felvidéki birtokokkal rendelkező magyar főnemesi család sarjaként. A család hagyományainak megfelelően ellenzéki, liberális szellemű neveltetést kapott, majd fiatalon bekapcsolódott a politikai életbe. Az 1848 március-áprilisi események magukkal ragadták őt is, a vármegyei nemeztőrök élén harcolt Pákozdnál, majd Schwechatnál, 1849 tavaszán ezredesi rangot kapott. A művelt, több nyelven beszélő főurat a Szemere-kormány külügyminisztere, Batthyány Kázmér az Oszmán Birodalomba küldte követként, hogy előmozdítsa a magyar szabadságharc ügyét. A török udvarban katonai segítséget nem szerzett az országnak, de a temesvári csatavesztés után a szabadságharc török földre menekült vezetőinek a szultán diplomáciai védelmet adott. Andrássy nem térhetett haza, távollétében halálra ítélték, és jelképesen felakasztották, így a párizsi társaságban ő lett a „legszebb akasztott férfi”. 1857-ben térhetett haza, ezután azonnal ismét a politikai élet aktív részévé vált, Deák Ferenc követőjeként a kiegyezést támogatta. Deák és Andrássy megtalálták a közös hangot, Andrássy személyes kapcsolatai és diplomáciai képességei sokban segítették a magyar ügyet, így 1867-re mind a passzív ellenállást folytató magyarok, mind a bécsi udvar elfogadta őt. A kiegyezés előkészítéseként 1867. február 17-én az uralkodó, I. Ferenc József osztrák császár – megkoronázott magyar király csak június 8-tól lett – Andrássyt kérte fel kormányalakításra, így ő lett Magyarország 3. miniszterelnöke. A kiegyezési törvényt, az 1867. évi XII. törvénycikket május 29-én fogadta el az országgyűlés, ezután további törvények is születtek még ebben az évben, amelyek e törvény és az 1722-es Pragmatica Sanctio értelmében rendezték Ausztria és Magyarország viszonyát, ekkor fokozatosan alakult ki a Habsburg Birodalomból az Osztrák-Magyar Monarchia.
