Nebojszki László
Dr. Rauzs József gazdag és termékeny szerző lévén korábbi kiadványaival számos témában tette ismertebbé Mélykút város életét, történelmét, az ott élők és születtek munkásságát. A közelmúltban megjelent újabb kiadványában szerteágazó levéltári és irodalmi kutatások, valamint visszaemlékezők adatainak felhasználásával szülőfalujáról – Bácsborsódról – foglalja össze mindazt, amit tudni érdemes. Munkájának fontosságát a szerző Szapáry Györgytől vett idézettel nyomatékosítja: „Amit nem örökítenek meg valamilyen formában, az örökre elvész.”
A kötet első részében megjelenés szerint időrendben jelennek meg a különböző monografikus jellegű munkák Bácsborsódról szóló leírásai, majd kiegészítésként képanyaggal kísérve a község katonai felmérések térképeiről leolvasható jellemzői. Mindezek alapján a gyéren lakott pusztától a mai településig, valamint a határrészekről fejlődéstörténeti áttekintést kapunk. A folytatásban a vidék középkori történelmében fontos szerepet játszó Becsei Töttös családról és a török uralom alatti időszakról fellelhető információkat közöl a szerző. A török idők után 1726-ban a néhány évvel korábban nemességet szerző Latinovitsok vásárolták meg Borsód és Legyen birtokokat, majd a későbbiekben Kunbaja egy részét, Madarast, végül Katymárt is. Ezután a vármegye közéletében is jelentős szerepet játszó család ismertebb-jelesebb tagjai életútjainak portréfotókkal illusztrált összefoglalása következik, külön kitérve az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban szerepet vállalókra.
A folytatás a település gazdasági életének mutatja be a törökök kiűzése utáni időszaktól napjainkig. Láthatjuk a Latinovits-uradalom aprózódása nyomán a földbirtokviszonyok változását (az új tulajdonosok rövid bemutatásával), képet kapunk a 2. világháborút, majd a rendszerváltást követő időszak jellemzőiről. A különböző összeírások adatai alapján a kötet áttekinti a határbeosztást, az állatállományt, a mezőgazdasági terményeket stb., és bemutatja az itt élők helyi társadalmi rétegződését és a családszervezetet is.
A következő rész Borsód településtörténetét tárgyalja: szó esik szarmata leletekről, az Árpád-korról, az oklevelekben a helység határában elpusztult falvakról, a kunokról, a török megszállásról, az újratelepülésről, a népszámlálások adatainak felhasználásával a Trianon utáni időszakról, a szocializmus korszakáról és napjaink jellemzőiről. Ugyanitt ismerteti a szerző a Latinovitsok Borsódon épített kastélyait és kúriáit. Áttekinti a helyi postaszolgálat fejlődését, szól a kultúrházról, a moziról a sportéletről, a Kígyós-patakról, a falu északi részén álló több száz éves tölgyfákról és a közlekedési viszonyok fejlődéséről is.
Bácsborsód délen több kilométer hosszan határos Szerbiával, a korábbi Jugoszlávia egyik utódállamával. Mivel a Tito vezette ország a 2. világháború után különutas politikát folytatott, rendkívül megromlottak kapcsolatai a Szovjetunióval és Magyarországgal is. A település hamarosan az 1950-ben létrehozott, 15 kilométeres határsávban találta magát: az erre vonatkozó szabályok jelentősen korlátozták a helyiek életét. Többek között ezért is foglalkozik a könyvben külön rész a Rákosi-korral.
A továbbiakban a könyv források alapján a település egyháztörténetét, vallási életét dolgozza fel: ír az érdekesebb-jelentősebb plébánosokról, a templomról, a plébánia épületéről, a Latinovits család 1880-ban épült, a közelmúltban felújított kápolnájáról, a helység szakrális kisemlékeiről, a temetőről. A következő részek hasonló tagolással foglalkoznak az iskolai oktatással és az egészségüggyel. Előbbiben tanügy- és iskolatörténetről, a külterületi iskolákról, tanítókról, végül az óvodáról esik szó; utóbbiban az egészségügyi ellátás történeti áttekintése, a helyben praktizáló orvosok bemutatása történik. Röviden ismerteti a helyi néphagyományokat is.
Bácsborsód nevezetes szülötte Moholy-Nagy László, aki Magyarországot elhagyva öt, tőlünk nyugatabbra fekvő országban, igazi kozmopolitaként vált munkásságával és tehetségével világhírűvé. A könyv az ő életútját is ismerteti.
Az anyakönyvek a családtörténeti kutatások fontos forrásai. A magyarországi anyakönyvezés rövid ismertetése után dr. Rauzs József megemlíti, hogy 1977-ben alkalma volt áttekinteni a bácsborsódi plébánia akkori iratanyagát és arról jegyzeteket készíteni. A plébánia 1991 óta üresen áll, a települést Bácsbokodról „oldallagosan” látják el, oda csupán az anyakönyveket vitték át, a többi irat hiányzik. Jó lenne, ha ezek is előkerülnének, hiszen kiegészíthetnék a községre vonatkozó ismereteket. Érdekességeket tartalmaznak a keresztelési, a házassági és a halotti anyakönyvekből kigyűjtött adatok.
A kötet utolsó része a gasztronómiával foglalkozik. A Temesvárról elrendelt 1859-60-as összeírás talán elsőként ad meg – a szomszédos települések beszámolóival együtt – adatokat Bácsborsód és pusztái étkezési szokásairól és ételeiről. Mindezeket kiegészítik a jeles napokon – karácsony, húsvét, templombúcsú, családi ünnepek stb. – felszolgált ételekre, az étkezési rendre és a különböző évek élelmiszer-fogyasztási statisztikáira vonatkozó közlések. A mindezekkel kapcsolatban leírtakat a szerző pesszimista végszava zárja. A könyv igencsak érdekes része a nagyon alapos és részletes irodalomjegyzék, amely lehetőséget ad az egyes témákban történő elmélyülésre, és irányt mutat a további kutatások tekintetében.
Dr. Rauzs József hiánypótló munkáját ajánlom mindazoknak, akiket érdekel Bácsborsód és vidéke múltja. A könyv megvásárolható Bácsborsód Községi Önkormányzatnál (6454 Bácsborsód, Petőfi Sándor utca 3. Telefon: 06/79/451-501), ára 2 800,- Ft. (Dr. Rauzs József: Bácsborsód község története. Szeged, 2022. 420 oldal)
