Szünder Dezső
Igazán nem szokásom olyan ételekkel, hozzávalókkal, alapanyagokkal bombázni a kedves Olvasót, melyek termesztése itthon nem lehetséges, amelyeket messzi földről, isten se tudja, milyen körülmények közt neveltek, szedtek le, hogy a növényvédelemről ne is szóljak. Olykor azonban érdemes és szükséges kivételt tenni, nem árt megbízni a nekünk élelmet adókban, az azokat szabályzókban, hogy elhiggyük: több ezer km távolságból is kerülhet megbízható eredetű, kifogástalan minőségű élelem az asztalunkra.
Sokan nem tudják, pedig a quinoának van tisztességes magyar neve is, ez pedig a rizsparéj, mégis a külföldi forma terjedt el hazánkban is, így a továbbiakban én is így hivatkozom rá. Egynyári, lágy szárú növény, melynek leginkább magjait fogyasztjuk, de a levele is ehető. Az úgynevezett álgabonák közé tartozik, közeli növénytani rokona a hazánkban is termő spenótnak és céklának. Legfőbb termőterületei az Andokban, Peru, Bolívia, Chile és Kolumbia területén vannak. Betakarított magvai gluténmentesek, így napjaink táplálkozásában különösen fontos szerepet kapnak. A quinoa kitűnően felhasználható köretként, remek helyettesítője a rizsnek. Egyetlen élelmiszer sem tartalmazza az önmaga létfenntartásához szükséges alapvető tápanyagokat, a quinoa azonban nagyon közel áll ehhez. Példaként elég talán csak annyit elmondani róla, hogy a szervezetünk által előállítani képtelen kilencféle aminosav mindegyikét tartalmazza, ezáltal teljes értékű fehérjeforrásnak tekinthető.
Elkészítése a rizséhez hasonló: a magokat alaposan át kell mosni egy szűrőben, majd lecsepegtetni. Érdemes kis lyukú szűrőt használni, hogy a jóval apróbb szemek ne bújjanak át a rostán. A mosás után kétszeres mennyiségű vízzel tegyük fel főzni, alacsony lángon kb. 20 percig, amíg az összes folyadékot magába nem szívta. Ízesítsük ízlés szerint sóval, borssal. Köretként minden olyan ételhez felhasználható, amelyhez egyébként rizst fogyasztanánk. Ha főzés előtt megpirítjuk, még intenzívebb ízt érhetünk el. Elkészíthető rizzsel együtt vegyes köretként is.
„Maradékmentő” nyári quinoasaláta
150–200 g quinoát mossunk át alaposan vízben, csepegtessük le. Kétszeres mennyiségű vízben alacsony lángon főzzük addig, amíg az összes vizet fel nem szívta. Fedjük le, és hagyjuk langyosra hűlni. Főzés közben ízesítsük sóval, borssal ízlésünk szerint, de törekedjünk arra, hogy a növény mogyorós aromáját a fűszerekkel ne fedjük el.
Egy nagy serpenyőben hevítsünk olívaolajat, és több részletben süssünk meg benne zöldségeket: szinte bármit, ami otthon van. Cukkinit és padlizsánt apró, falatnyi kockára vágva, a padlizsán után az olajat pótoljuk, mert szereti felszívni. Vágjunk friss sárgarépát karikára, lilahagymát szintén karikára, a bátrabbak 1-2 gerezd fokhagymát is futtathatnak olajon hozzá. Tehetünk hozzá még paprikát – ha van, minél többféle színűt és fajtájút – , paradicsomot gerezdre vágva. A zöldségek sütése közben ne feledkezzünk meg azok fűszerezéséről sem. Ha mindennel végeztünk, akkor nem maradt más dolgunk, mint az étel összeállítása: a sült zöldségeket keverjük össze alaposan, majd ízesítsük bőven frissen facsart citromlével. Keverjük át a megpárolt, langyosra hűlt quinoát, majd keverjük hozzá a sült zöldségeket. Vágjunk fel 100-150 g feta sajtot, keverjük a salátába. Pirítsunk meg száraz serpenyőben egy-két maroknyi olajos magvat – diót, mandulát, kesudiót, mogyorót, ami éppen van otthon. Szórjuk a saláta tetejére, locsoljuk meg kicsit extra szűz olívaolajjal, végül díszítsük friss, aprított petrezselyemmel. Főfogásként vagy sült csirke mellé kitűnő választás egy pohár száraz fehérbor társaságában.
Jó étvágyat kívánok!
