Szünder Dezső
Először is boldog, békés új esztendőt minden kedves Olvasónak! Tudom, már február van, mire ezek a sorok célba érnek, de minthogy 2024-ben most „találkozunk” első ízben, talán helyénvaló a köszöntés.
Erre az évre sem készültem semmiféle komoly és nagyszabású gasztronómiai jellegű fogadalommal, csupán annyival, hogy idén is megpróbálok finomat főzni, sütni – ha lehet, egészségesebbet, változatosabbat mint tavaly. Év elején pedig aztán különösen nincs kedve az embernek világmegváltó gasztronómiai gondolatokra, hiszen még csak ébredezünk az év végi/eleji kajakómából. Enni persze mindig kell, jót enni pedig kifejezetten ajánlott, ezért aztán természetesen az év eleji első szám a tartalmas, ám könnyedebb fogásoké. Jöjjön tehát egy tartalmas leves, mely akár főfogásként, egytálételként is megállja helyét az asztalon, valamint egy desszert, melynek elkészítése kezdő háziasszonyok számára sem megugorhatatlan feladat, szinte többet kell a tűzhelytől távol állni, mint mellette, mégis elkészül.
A savanyú ízvilágú leveseknek nálunk és tőlünk keletebbre is nagy hagyománya van. Sokan szeretik, egyesek nagyon savanyúan is, de ez utóbbi ízlés kérdése. Számtalan savanyú levesünk van, és persze jó néhány második fogás is: elég ha csak a számtalan módon elkészülő savanyú káposztás ételekre gondolunk. De most következzen a főétel és első recept gyanánt valami egészen másképpen savanyú…
Gyermekkoromból valahogy soha nem rémlik fel ez az étel, illetve pontosabban a neve, pedig egészen biztosan került akkor is ilyen az asztalra. Biztosan másképpen, mert gombát akkoriban nem nagyon fogyasztottunk. Az viszont egészen biztos, hogy a sokunknak mókásnak tűnő ételnév mögött egy régóta készített, sokak által kedvelt fogás áll.
Becsinált leves
Kockázzunk fel ½ kg csirkemellet, 5-6 db csiperkegombát szeleteljünk fel vékonyra. 3 szál sárgarépát, 2 szál fehérrépát, 2 közepes krumplit, negyed zellert tisztítsunk meg, majd vágjuk kockára, 2 gerezd fokhagymát és 2 szál újhagymát pedig vágjunk apró darabokra, az újhagymát zöldjével együtt.
A csirkemellet 1-2 evőkanál vajon pirítsuk körbe, nem kell túlságosan, ha mindenhol fehér a külső rész, el is készültünk. Adjuk hozzá a zöldségeket a gomba kivételével, és néhány perc alatt forgassuk össze a csirkehússal. Szórjuk meg egy jó evőkanálnyi, finomra őrölt csemege pirospaprikával, a tűzről levéve keverjük alaposan össze, majd öntsük fel jó 2 liter vízzel. Forraljuk fel, vegyük takarékra, sózzuk, borsozzuk ízlés szerint, szórjuk meg tárkonnyal, tegyünk bele egy csokornyi petrezselymet is, és 30 percig csendesen főzzük tovább. A 30 perc elteltével szórjuk bele a gombát, és főzzük tovább további 10 percig. Közben keverjünk ki egy tojássárgáját 1,5 dl zsíros tejszínnel és 1-2 teáskanálnyi mustárral. A 10 perc letelte után egy merőkanálnyi levest szedünk ki a tejszínes keverékre, keverjük el alaposan, majd keverés közben öntsük vissza az egészet a levesünkhöz. Néhány percet csendesen főzzük, majd a leves ízét állítsuk be ízlésünk szerint kevés cukorral, citromlével. Tálaljuk egy darab főtt, négy negyedbe vágott tojásra mélytányérban, mellé pedig tegyünk egy darab citromot, hogy mindenki kedvére ízesítse a levest, állítsa be annak savanyú ízét.
Ha pedig a leves után valami desszertre is vágynánk, következzen egy kis édesség is! A rizs hazánkban is jól ismert, közkedvelt köret, de létezik édes verziója is, nem is egy. A most következő édes, rizses ételnek annál is több változata ismert Törökországban, mint a mi székelykáposztánknak itthon és határon túl együttvéve. A déli ország egyik legtradicionálisabb étele ez, már az első nyomtatásban 1844-ben megjelent török szakácskönyv is leírja a készítését. Aki pedig abban a szerencsés helyzetben van, hogy már megfordult itthon vagy bárhol a világban török étteremben, annak biztosan nem ismeretlenek az itt leírtak, hiszen az étel egyetlen török étterem kínálatából sem hiányozhat.
Sült rizspuding
Tegyünk fel 100 g kerek szemű rizst főzni fél liter vízzel és egy csipet sóval. Ha felforrt, vegyük egészen alacsony fokozatra, és nyugodtan hagyjuk magára: olyan lassan főzzük, amilyen lassan csak tudjuk. (Egyesek – nem is alaptalanul – azt állítják, hogy amíg a rizs megfő ehhez az ételhez, akár a konyhát is összetakaríthatjuk.) Ha a rizs már szinte teljesen szétfőtt, egy erős fém habverővel alaposan keverjük át, hogy minél több rizsszemet pépesítsünk. Fontos, hogy az állag rusztikus maradjon: nem kell pürét készíteni, maradjanak benne darabok is. 2 dl tejet összekeverünk 3 evőkanál keményítővel, 8 dl tejet pedig a pépes rizshez öntünk. Hozzáadunk 2 dl kristálycukrot, 1 csomag vaníliás cukrot, majd gyorsan, folyamatos kevergetés mellett felforraljuk. Ha felforrt, a tejjel elkevert keményítőt hozzáöntjük, elkeverjük, szinte azonnal krémes állagú lesz. Lehúzzuk a tűzről. Ezen a ponton két lehetőségünk van: idő hiányában kis tálkákba szedjük a pudingot, kihűtjük és hűtőbe tesszük 1-2 órára, ekkor egy hazai tejberizshez hasonló desszertet kapunk. Akinek viszont van ideje és kedve erre, nem bánja meg, ha a kis tálkákat tálalás előtt sütőbe helyezi 200-220 ºC-ra, felső sütéssel, vagy csak sima grill fokozattal 5 percre. Ha a puding tetején barnás, égett foltok láthatók, nem kell megijedni, ez annak a jele, hogy készen vagyunk. Hűtsük ki a pudingot, tegyük hűtőbe, szintén 1-2 óra múlva fogyasztható, de másnapra, harmadnapra (ha marad belőle) csak finomabb, ízesebb lesz. Jó étvágyat!
