Masa György
2023. november 16. különösen szép nap volt. Már reggel tiszta, kék volt az ég, és őszies melegen sütött a nap, miközben Tamás Ádámmal a Mérleg utca végén várakoztunk a földikutya-állomány felmérését végző csoport többi tagjára. Abban a szerencsében volt ugyanis részem, hogy részt vehettem a Bajai Földikutya-rezervátum rendes éves felmérésén.
Tamás Ádám – a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozó, a Bajai Földikutya-rezervátumot is magába foglaló természetvédelmi őrkerület vezetője – kihasználja a várakozás perceit, és egy közeli túráson bemutatja nekem, amit egy alkalmi segítőnek feltétlenül tudnia kell a feladat sikeres elvégzéséhez. Földikutyát ugyanis bizonyosan nem fogunk látni, az állomány nagyságára csak a megfigyelhető túráscsoportok számából tudnak majd a szakértők becslést adni. Végre élőben is láthatom a földikutyák szabályos sorba rendezett, nagy méretű túrásait, megkereshetem bennük azokat a jellegzetes, ferdén elharapott növényi gyökérkéket, amelyek minden kétséget kizáróan azonosítják a túrást. Nagy öröm ez számomra, hiszen régóta érdeklődöm a téma iránt. A Bajai Honpolgár számára készült egyik első cikkem is a délvidéki földikutyák jelentőségéről szólt még 2016 áprilisában (az írás a Bajai Honpolgár 2016/4. szám 21. oldalán vagy ahttps://bajaihonpolgar.hu/wp-content/uploads/2018/01/honpolgar-2016-aprilis.pdf webcímen elérhető az érdeklődők számára, az abban kifejtett általános ismertetőt a földikutyákról ezen a helyen nem ismétlem meg).
2017-ben a földikutyák élőhelye természetvédelmi terület lett, melynek tulajdonosa Baja Megyei Jogú Város Önkormányzata, a természetvédelmi kezelő pedig a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság. A hivatalos természetvédelem kezelésébe vett területeken az előírásoknak megfelelő rendszerességgel kell a természeti értékek állapotát rögzíteni, így minden év novemberében felmérést végeznek. Számláló társaim, akik időközben megérkeznek a kecskeméti központból, nem szorulnak kiképzésre, így hamarosan elkezdődik a munka. Csatárláncba rendeződünk, és mindenki a számára előre kijelölt vékony sávot járja be, és keresi az állatok nyomait. Az adatok rögzítése az erre a célra kifejlesztett mobiltelefonos applikáción keresztül történik, amely az információkat azonnal feltölti a központ szervereire. Az így kialakuló „pöttyös térkép” mutatja a felfedezett túráscsoportokat, és végső soron ennek alapján lehet megbecsülni az állomány nagyságát és – ami talán még fontosabb – több év térképeit összehasonlítva megállapítani a populáció egyedszámának változását.
A rezervátum a késő őszi napsütésben szép arcát mutatja. Szelíden hullámzó homokbuckákon terül el a földikutyáknak életteret biztosító gyep, a puszta látképét csak itt-ott töri meg néhány facsoport. Közelebbről nézve azonban nem csak a földikutyák munkájának eredményeit láthatjuk, hanem az élőhely legfontosabb problémáival is szembesülünk. Ezek közül az első a becserjésedés. A rezervátum eredeti növényzete homoki sztyepprét. A különféle gyepek a Kárpát-medence egyedi, féltett természeti kincsei. Sokan a természetvédelmet az erdőtelepítéssel, fásítással azonosítják, holott a fásszárú növényzet megjelenése ebben az esetben éppen az értékes és ritka élőhely megszűnését eredményezi. A szakkifejezéssel szukcessziónak (beerdősülés) nevezett életközösség-fejlődés természetes folyamat, eredménye azonban a rezervátum lágyszárú növényzetére és a földikutyákra nézve egyaránt káros. Az ember olyan mértékben beavatkozott a környék ökológiai rendszerébe, és olyan nagy hatást gyakorol a környezetre, hogy a passzív természetvédelem ma már nem elegendő a biodiverzitás (biológiai sokféleség) fenntartásához. Ez azt jelenti, hogy kevés kivételtől eltekintve nem elég a védett élőhelyeket egyszerűen békén hagyni, hanem aktív beavatkozással fenn kell tartani a természetvédelmi szakemberek által kedvezőnek ítélt állapotot. Ezt a folyamatos gondozást nevezik természetvédelmi kezelésnek. Az említett problémát súlyosbítja, hogy a megjelenő fák és cserjék nem őshonos fajok. Gyorsan terjed a madarak által kedvelt keskenylevelű ezüstfa (gyakran helytelenül olajfának nevezik). A bálványfa mindenhol súlyos problémát jelent ahol csak megjelenik, mivel gyökérről könnyen sarjadó, nehezen kiirtható fajról van szó. A területen megtelepedett a selyemkóró, az aranyvessző és a japán keserűfű, melyek szintén tömeges terjedésre képes adventív fajok.
A másik szembetűnő probléma a szemét. Az egykori katonai gyakorlótérre a hadsereg elvonulása után egy darabig nem irányult figyelem, így az elmúlt harminc év során jelentős mennyiségű szemetet hordtak ki a környezet állapota iránt közömbös polgártársaink. A szemét fajtái közül az építési törmelék okozza a legnagyobb problémát, hiszen a szennyezett helyeken hosszú távon lehetetlenné teszi a földikutyák életfeltételeit. A törmelékkel együtt érkezhetett egyébként a rezervátum területére a jukkapálma és a fügekaktusz is. A hadsereg örökségeként a területen egykori fedezékek és más katonai tevékenységek nyomai figyelhetők meg, melyek feltagolják az életteret, és akadályozzák a földikutyákat a szabad mozgásban (ökológiai sorompó).
A felmérés menetének és a személyes tapasztalatoknak a bemutatása után lássuk az eredményeket, melyekről szintén Tamás Ádám nyújtott felvilágosítást a megfelelő szakmai magyarázatok kíséretében. Sajnos 2023-ban a bajai földikutyák száma jelentős csökkenést mutatott az előző évhez képest, ami azért különösen aggasztó, mert 2022-ben is hasonló fogyatkozás volt tapasztalható. Jelenleg a populáció egyedszámát 189 példányra becsülik, ez az érték néhány évvel ezelőtt még 400 körül volt. A nagy mértékű fogyatkozás okait a szakemberek is csak feltételezni tudják. Jelentős hatású emberi beavatkozás nem történt az utóbbi években, mérgezésre utaló jeleket nem találtak. A járványos betegségek vizsgálata szinte lehetetlen, hiszen az elpusztult példányok tetemei nem kerülnek a felszínre. A természetes ragadozók hatását kizárják, ugyanis tudomásunk szerint a földikutyát kevés ragadozó fogyasztja, és azok ellen is a járatainak eltömítésével védekezik. Bizonyára szerepet játszik a káros folyamat kialakulásában a fentebb tárgyalt cserjésedés, de valószínűleg komoly hatása van a 2022-ben tapasztalt, példátlanul aszályos időjárásnak is. A csapadékszegény periódus az egyébként is félsivatagi környezetben a növények fejlődését lelassíthatta, a gyökerek és hagymák tápláló értéke csökkenhetett, és ez minden bizonnyal kihatott a földikutyák szaporodási ütemére, hiszen ezek számítanak a fő táplálékának. Az állomány zsugorodása mögött időjárási okokat sejtők véleményét erősíti, hogy a délvidéki földikutya többi ismert élőhelyén (Kelebia, Albertirsa) ugyancsak kevesebb egyedről számolnak be. A fogyatkozás ténye minden esetre komoly fejtörést okoz a természetvédelmi szakembereknek, de talán felgyorsítja azokat a folyamatokat, amelyek a rezervátum állapotának javítására irányulnak.
Az idei évtől megkezdődik a területen az extenzív legeltetés. A nem kívánatos fás szárú fajok visszaszorításának egyik legjobb módja a legeltetés. Az „élő fűnyírók” visszaszorítják a cserjéket, megakadályozzák a szukcessziós folyamatokat. A legeltetést azonban egy ilyen érzékeny területen csak nagy körültekintéssel lehet folytatni, hiszen a túlhasználat könnyen a talaj pusztulását okozhatja. A rezervátum területén a vállalkozó gazdák juhokat, kecskéket és lovakat fognak tartani a természetvédelmi szakemberek által meghatározott számban és megfelelő ellenőrzés mellett. Az első ilyen év tapasztalatait érdeklődéssel várjuk, és reméljük, hogy a földikutya-egyedszám változását jó irányba fogja fordítani. A természetvédelmi kezelés másik elemeként a nemzeti park pályázati forrásokat keres a megállíthatatlanul terjedő gyomfák irtására. A bálványfa és társainak hatékony és végleges eltávolítása speciális szakértelmet igénylő, összetett feladat, ami sohasem olcsó. A terület rehabilitációjának azonban a legköltségesebb, legnagyobb mértékű és talán a legfontosabb eleme az építési törmelék eltávolítása lenne. Mindezeken kívül megfelelő körültekintéssel és óvatossággal neki kellene vágni a mesterséges árkok és mélyedések tájba illesztésének. A legeltetés, hulladékmentesítés és a tereprendezés végrehajtása eredményezné végső soron a rezervátum területének rehabilitációját.
A rossz híreken túl optimizmusra ad okot, hogy a bajaiak hozzáállása a földikutya rezervátumhoz jó irányba változik. A védett terület létezése bekerült a köztudatba, az emberek egyre nagyobb hányada ismeri meg a földikutya természetvédelmi jelentőségét. A természetvédőket sokszor keresik meg kerttulajdonosok azzal, hogy megtelepedett náluk a földikutya. Bár az esetek többségében kiderül, hogy vakondról, vagy a szintén föld alatti járatokat ásó kószapocokról van szó, a bejelentések a szemlélet változását mutatják.
Összességében az elmúlt évek számos eredménnyel jártak: megkezdődött a természetvédelmi kezelés, világossá váltak a rezervátum problémái, kialakultak a rehabilitációhoz vezető célok és jó eredményeket hozott a szemléletformálás. Reméljük, hogy ennek következtében a jövőben a földikutyák száma is gyarapodásnak indul!
Köszönöm a meghívást és a szakmai segítségnyújtást Tamás Ádám őrkerület-vezetőnek!
