2024. március

Hősi emlékmű a főtéren

Sarlós István

Az első világháború számtalan újítást hozott a hadviselésben, a haditechnikában. Új fegyvereket vetettek be, új harcászati eljárásokat alkalmaztak. A hadszíntéren az került előnybe, aki az új körülményekhez gyorsabban alkalmazkodott, az újításokat megfelelően használta. A tömegesen bevetett új fegyverek pusztító hatása a harcokban elesettek számát ugrásszerűen megemelte, így a hősi halottak száma is ugrásszerűen növekedett. A harcokban elesett katonák holtestének a hazahozatalára a legritkább esetben volt csak lehetőség, így az otthon maradt elárvult családtagoknak csak a visszaemlékezés maradt.

A nemzet összetartásának egyik központi eleme az elesett hőseire való visszaemlékezés, ezért már 1917-ben törvény erejű szabályozás született a megemlékezés hivatalos kereteiről, elsősorban a hősi emlékművek felállításáról. A mozgalom a trianoni békediktátum után tovább erősödött, az ország szinte minden településén elkészültek, és központi helyre kerültek az emlékművek. Az emlékművekre általában felírták az elesett helyi hősök névsorát, hogy az utókor pontosan tudja, hogy kikre kell emlékezni. Az első világháborús hősi emlékműveket először inkább a falvakban állították fel. A – legtöbbször egyetlen – fiukat elvesztő szülők a hadszíntér közelében eltemetett gyermekük egyfajta síremlékeként kezelték az így születő hősi emlékműveket, amelyekhez jelentős anyagi támogatást adtak.

A városokban sokkal lassabban haladt a folyamat, a több hősi halott és az emlékmű elhelyezése körüli viták miatt. Baján – csonka Bács-Bodrog vármegyében – tovább nehezítette a helyzetet a szerb megszállás, így az egész folyamat két év késéssel indult el. Az első világháború 10 éves évfordulója újabb lökést adott a folyamatnak, Bajára 1924 márciusában érkezett meg a hivatalos felkérés.

„3.080/1924.

Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság

Nagyságos, Méltóságos Polgármester Úrnak.

Az elesett hősök emlékének megörökítését célzó actio, – az 1917:VIII. t.c. [törvénycikk] és a vonatkozó 20.331/922. sz. [számú] B.M. [belügyminisztériumi] körrendelet alapján létesített HEMOB irányítása mellett, eddig elsősorban a községekre terjedt ki. Ma azonban, a háború kezdete utáni tizedik esztendőben, a mozgalom fokozott kimélyítésére törekedvén, kívánatosnak látszott, hogy országunk kultúrgócpontjai, a városok szintén bevonassanak annak az eszmei szükségnek következtében, melynek folytán kultúrhivatásunknál fogva elsősorban tőlük várja a környékükön fekvő és művelődésileg szervesen hozzájuk kapcsolódó vidék a példaadó útmutatást a humanitárius eszmék ápolásában.

A mozgalom eddigi során azt állapítottuk meg, hogy a községek megható áldozatkészséggel siettek elesett fiaik iránti kegyeletük lerovására és ennek külső megnyilatkozásaképpen sok jelentős művészi alkotásokkal gyarapodott, melyek élénken bizonyítják a vidéki polgárságnak a kultúra áldásai iránt érzett lelki szükségét.

Meggyőződésünk, hogy a városok mindegyike, átérezvén kulturális hivatásának egész súlyát, örömmel kapcsolódik az actioba és teherbírásához mérten lelkes szeretettel állandósítja elesett fiai emlékét megfelelő művészi alkotás létesítésével.

Éppen ezért felkérjük Polgármester urat, szíveskedjék a létesítendő emlékműre vonatkozó útmutatás céljából hozzánk fordulni, s mi, – kormányhatóságilag előírt szerepkörünkhöz híven, – minden vonatkozásban rendelkezésre állunk, szükség szerint kiküldvén a helyszínre megbízottunkat is.

Fogadja Polgármester úr nagyrabecsülésünk őszinte kifejezését.

ü. [ügyvezető] igazgató.”

Baja város vezetését váratlanul érte a bizottság megkeresése. A szerb megszállás alatt leépült városi szolgáltatások újjáépítésével foglalkozó vezetésnek sem anyagi forrása, sem szabad kapacitása nem volt egy első világháborús emlékműre. Az 1924-es városi költségvetést már megszavazta a törvényhatósági bizottság, és módosítani nem akarták, ezért 1925-ben tértek vissza a megkereséséhez. Baja város főmérnöke a hivatalos álláspontot a megkeresés hátoldalára írta fel.

„A folyó évi költségelőirányzatban forrás rendelkezésre nem áll.

Amennyiben a törvényhatósági bizottság az emlékműnek még folyó évben leendő felállítását rendelné el, úgy a számvevőség javaslata a következő:

Elsősorban a mű kivitelének megállapítása végett a polgármester úr elnöklete alatt alakíttassék meg az emlékmű bizottság; a törvényhatósági bizottság, a városi tanács tagjaiból, továbbá a helyi társadalmi egyesületek, tanintézetek, hitfelekezetek és jótékonysági egyesületek vezetőiből. Tagjai lennének a bizottságnak még a városi műszaki személyzet, az összes helybeli mérnökön és művészek, végül a HEMOB egy kiküldöttsége.

Az emlékmű a piactéren, a városi székházzal szemben lenne felállítandó. Ugyanez esetre a pénzügyi művelet a következőképpen lenne megoldható. Ezen emlékmű felállításával kapcsolatban rendezendő lenne a piactér. Az itt most felállított Szentháromság szobor pedig megfelelő helyre (:vagy a vármegyeháza és a tanonciskola között lévő térre; vagy a Rókus temető észak-nyugati sarkára, hol emelné a kegyhelyet és körmeneteknél a vallásos lelki állapotokat:) lenne áthelyezendő.

Így fedezetül rendelkezésre állana:

1. A folyó évi költségelőirányzatban a Háztartási alap kiadásai a VI. fej. piactér rendezésére előirányozva = 20.000 e. [ezer] Kor.

2. VII. fejezet 2. cím 9. sor alatt „Jótékonysági Kiadások” különféle segélyekre = 870 e. Kor.

3. A VII. fejezet alatt „Jótékonysági Kiadásokba” előirányzott hitelösszeg 40.130 e. Koronából előreláthatólag elérhető megtakarítás = 10.000 e. Kor.

Összesen = 30.870 e. Kor.

Az ezután hiányzó összegek jótékony adakozásból és társadalmi gyűjtésből lenne fedezendő.

Baja, 1925. április 25.

főmérnök.”

A városvezetés 1925-ben csak a költségvetés megszavazása után tért vissza a hősi emlékmű kérdéséhez, bár a mérnöki hivatal vázolt egy lehetséges költségvetést. E feljegyzés elkészítése után a bajai első világháborús hősi emlékmű kérdése újabb egy évre „lekerült” a napirendről. A mai Szentháromság tér, akkori piactér rendezése városi feladatként megmaradt, de a szobor áttelepítése egy másik helyre több kérdést is felvetett, amire a városatyák nem adtak választ, így a főtéren elhelyezendő hősi emlékmű kérdése eldőlt. A Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság 1924-es megkeresésére 1926. július 30-án került pont, amikor a „A hősök emlékének felállítására külön intézkedés fog tétetni; levéltárba.” bejegyzés került az irat végére.

 

Bronz és beton

Szabó Áron szobrászművész legújabb kiállításáról

Sallai Géza szobrászművész, egyetemi tanár

„Kezdetben volt az anyag, amely a művész keze által válik azzá, amivé. A kiindulópont a matéria, amely rengeteg lehetőséget rejt magában. Két anyag találkozása sajátos dinamikát teremt: küzdelmet, közeledést, kölcsönös egymásrautaltságot, ugyanakkor a határok megtartását, autonóm létezést. Az alkotó folyamat végén létrejövő entitás a két anyag viszonyának alakulásáról is tanúskodik. Megtalálni az egyensúlyt, a harmóniát, amikor az anyagok „tánca” nyugvópontra jut. Bronz és beton összekapcsolódása, korszakok találkozása, a két anyag művészi ihletésű megmunkálása.”

Ahogyan egyszavasoknak lehet nevezni Weöres Sándor azon verseit, amelyek egyetlen, összetett szóból állnak, ugyanígy lehet ezt a kiállítási címet is annak tekinteni. Ez az asszociáció indít el bennünket a költői úton, ahol az előtag és az utótag csak látszólag paradoxon. Szürkeség és fényesség, tartó és tartott elem, háttér és ékszer. Nem ellentétei egymásnak, hanem felerősítik egymás tulajdonságait. Képesek egymáshoz idomulni.

A kiállítás fenti sajtószövege is kiemeli az anyag fontosságát, amely által a kreálásra helyezi a hangsúlyt. Nem véletlen, hiszen a művész végzi a tervezést és a kivitelezést is. Betont és fémet önt. Színez, tónusoz, rajzol, csiszol és políroz.

Tony Cragg, a mai európai szobrászat egyik leginspiratívabb nagy öregje az idő előrehaladtával egyre többet nyilatkozik az anyagokban rejlő lehetőségekről. Nem arról beszél, hogy a technológiák hogyan szabadítanak fel bennünket az alkotás alól, és már csak ötletelni kell, hanem arról, hogy micsoda potenciál van a szobrászat előtt az új évezredben. Biztató ezt hallani! Volt szerencsém élőben is részt venni az egyik előadásán, ahol egy flakon ásványvízen keresztül érzékeltette mindezt. Rajongva beszélt a tapintásról, az anyagok fényéről. Munkái az anyagok átalakulásáról, a formálódás pillanatairól szólnak. Legújabb kiállításának címe is erre utal: Az anyagot szem előtt tartva (Material in Mind). Őt idézem: „…az anyagok meghatározó szerepet játszanak a mű megformálásában. Az elképzelés, hogy ember-alkotta anyagokkal dolgozom, onnan származik, hogy éppúgy képesek lényegi jelentéseket magukban hordozni, akárcsak a természetes anyagok […] Érdeklődésem kezdettől fogva olyan képek és tárgyak létrehozására irányul, […] amelyek a világgal és saját létezésemmel kapcsolatos információk és érzések visszatükrözésére és továbbadására képesek…”

Szinte minden anyag, amely ezen a kiállításon szerepel, folyékony halmazállapotúként lett létrehozva. Bezsaluzva, felcsövezve várta a számára kijelölt utat. Majd megdermedve, kihűlve vagy megkötve megszilárdult. Formát öltött. A beton többnyire statikus építőelemként, héjszerkezetként alkot egységeket, amelyet a színezés és a kis lépték szabadít meg a brutalizmus hatásától. A vas szétterült felületként, a bronz élő növényként keresi az útját.

Szabó Áron gyakran struktúrákban gondolkozik. A struktúrák lőrésein keresztül ragadja meg a valóságot. Rajzainak és akvarelljeinek érzékeny megfigyelései teszik egyedivé azokat. Vonzódik az ipari műtárgyakhoz, pontosabban ezeken keresztül a múló időhöz és az azt övező terekhez. A Duna mellett pihenő uszályhoz, a közeli vashíd látványához, a kibukkanó vízszintmérőhöz. Csak látszólag pihen minden, de lassan, mint a folyam alakul, változik, formálódik.

A rajz az egyik kulcsa gondolkodásának. Több ez, mint szobortervezés. Gyakran impressziókat, tájképeket készít lavírozással. Már ott egyszerűsít, kiemel, összevon. Így kezdődik a jelteremtés. Majd a formákat átlyukasztja vagy csak új pozícióba állítja azokat.

Tudjuk, hogy a művészi jel nem teljesen egyértelmű. Ezt talán az irodalom segítségével érthetjük meg a legkönnyebben. A költészet a nyelv luxusa – írja Byung Chul Han a Rítus eltűnése című könyvében –, mivel a költészetben az ember magát a nyelvet élvezi. A dolgozó, informatív nyelv ezzel szemben nem élvezhető. A költői nyelv luxus, ez azt jelenti, luxált, vagyis eltérített. Eltérített az értelemtermelés ügyletétől. Nyelvi formaképződmény, amelyben nem annyira a jelentésről, sokkal inkább a jelöltről van szó. Őt idézem: „Nem a jelölt, hanem a jelölt nélküli jelölő titokzatos. Mintegy üres jelek. Ezért tűnnek mágikusnak, mint a sehová nem vezető ajtók. A japán rövid költeményeket, a haikukat is a jelölők fölöslege jellemzi. Nem veszik tekintetbe a jelöltet, semmit sem közölnek. Tiszta játékok a nyelvvel, a jelölőkkel. Nem termelnek értelmet. A rituális jelekhez sem rendelhető egyértelmű jelentés. Ezért titokzatosnak tűnnek. A rítusok szimbolikus cselekvések. Kommunikáció nélküli közösséget hoznak létre, miközben ma a közösség nélküli kommunikáció az uralkodó.”

A szimbólumok elsőbbsége – bár a látszat szerint eltűnőben vannak, mint a rítusok –, mégis csak az emberi életet szolgálják a tömegtermelés kényszerének és az információáradat végnélküliségével szemben.

(A kiállítás megtekinthető volt 2024. február 16-ig hétköznap 10–18 óráig a Magyar Képzőművészeti Egyetem, Parthenón-fríz termében: 1063 Budapest, Kmety György utca 26–28. Epreskert)

Fotók: Nyíri Julianna (MKE)

A mediterrán térség gasztronómiája

Szünder Dezső

Véget ért a farsangi időszak, szinte alig pislogtunk kettőt az újévi lencsefőzelékünk elfogyasztása után, és már itt is van a húsvét előtti böjti időszak. Ebben a 40 napban a szigorú vallási előírásokat követők egyáltalán nem fogyasztanak húst, tartózkodnak az élvezeti szerektől, az édességektől, és az étkezésen túl a mindennapjaik is kissé csendesebbek. Soha nem tartottam jó dolognak, észszerű választásnak azokat a böjtöket, diétákat, fogyókúrákat, melyek valaminek a tiltásán alapszanak. Én a kiegyensúlyozott, egészséges, mértékkel fogyasztott étkezésekben hiszek, melyek szem előtt tartják a szezonalitást. Így aztán ebben a számban kissé szeretném az Olvasót megismertetni egy olyan étkezési módszerrel, mely nem feltétlenül térségünk sajátja, de nagyon sokat lehet belőle tanulni, módszereit pedig játszi könnyedséggel lehet átültetni saját étkezésünkbe és életünkbe, hogy az az egészségünket, jólétünket szolgálja.

 

A mediterrán diéta (vagy inkább mediterrán étrend) az egyik legrégebb óta kutatott gasztronómiai terület az egész világon, mely kiapadhatatlanul sok témát szolgáltat a kutató, érdeklődő embernek. A Földközi-tenger vidéke – legyen szó a rómaiakról, egyiptomiakról, vagy éppen az Ibériai-félszigeten élőkről – hiába számos népcsoport hazája, eredetük, történelmük elválaszthatatlanul közös, az alapélelmiszereikben megegyeznek, így gasztronómiájuk között sem fedezhető fel éles választóvonal. Hogy is lehetne éles, ha egyszer a térség éghajlata azonos, ezáltal minden országban, régióban hasonló alapanyagok érzik otthon magukat. Ha végtelenül le szeretnénk egyszerűsíteni az itt megtermő élelmiszerek listáját, három alapvető élelmiszerről beszélhetünk, melyeket a mediterrán triász gyűjtőnéven is emlegetnek: az olajbogyó, a szőlő és a gabona. Mindhárom élelmiszer remekül érzi magát azokon helyeken, ahol a forró, száraz nyarakat enyhe, csapadékos telek követnek. Az itt élő ősi civilizációk pedig változatos és igen eredményes módszereket fejlesztettek ki, hogy a három alapélelmiszer megtermelése a lehető legsikeresebb lehessen.

Természetesen ez a három dolog nem lehet elegendő ahhoz, hogy változatosan és egészségesen lehessen étkezni: a környék országainak nagy része több száz kilométer hosszú tengerparttal rendelkezik, így a halászat és az ezzel együtt járó, halban gazdag táplálkozás szintén meghatározó a térségben. A tengeri kereskedelem pedig számtalan, a régióban ismeretlen fűszer és alapanyag megjelenését eredményezte. Ide sorolható például az Indiából érkező fűszerek sokasága vagy a burgonya, a paradicsom, utóbbi nélkül ma már elképzelhetetlen a mediterrán konyha. Bár a kereskedelem sikerrel formálta a régió gasztronómiai mindennapjait, minden térség megtartotta sajátos, csak rá jellemző ételeit. Ahogy mifelénk a számtalan pörkölt sem egyforma, úgy elmondható, hogy a francia bouillabaisse, az olaszok fűszeres ragui, a törökök testet, lelket, szellemet egyaránt melegítő gyüvecse, a marokkóiak fűszeres tagine-ja mind-mind egy tőről fakadnak, mégis mennyire különböznek egymástól! Még az olyan egyszerűnek tűnő ételek, mint például a kenyér, mennyi, de mennyi változatban, néven létezik a régióban: bagett, ciabatta, pita, és még sorolhatnám napestig.

Mediterrán étrendről 1950 óta beszélhetünk, amikor egy angol származású, gasztronómiai témákban járatos írónő, Elizabeth David megjelentette a Book of Mediterranean Food című, nagy sikerű könyvét. A kiadvány igazi színt, életet vitt a II. világháború utáni szürke Anglia mindennapjaiba, egyúttal az egész világgal megismertette a déli térség színes, izgalmas étkezését. A könyv robbanásszerű változásokat indított el az egész világon: egyre többen kezdték felismerni az egészséges étkezés fontosságát, a kutatók pedig azóta is előszeretettel vizsgálják a mediterrán étkezés hatásait, melyről azóta már számos pozitív dolog derült ki. A talán legfontosabb eredmény a ’70-es években látott napvilágot, amikor egy került egy olyan hosszútávú vizsgálat után megszületett eredményt publikáltak, amely az étrend és a szívbetegségek, sztrók közti kapcsolatot tanulmányozta. Az adatok egyértelműek voltak: a megnövekedett vér-koleszterinszint okozta szívbetegségek nagyságrenddel növekedtek a térségen kívül annak ellenére is, hogy a vizsgált személyek azonos zsírtartalmú ételeket fogyasztottak. Míg a mediterrán térség országaiban a zsírbevitel döntő többsége növényi eredetű, a térségen kívül élő emberek zsírfogyasztása zömmel húsokból, tejtermékekből származott.

Egy diéta vagy életmódváltás olykor ijesztőnek tűnhet. Saját példából tudom, ilyenkor jön a mit ehetek, mit nem; miből mennyit, hogyan, mi az, ami tiltott stb, stb. Ha életmódváltás okán bárki a mediterrán diéta mellett dönt, azon túl, hogy hihetetlenül jót tesz az egészségének, a lehető legkönnyebb diétás módszert választotta. Itt ugyanis nincs önsanyargatás, egyes élelmiszerektől való megvonás, szigorú kalóriaszámlálás sem, a hangsúly a kiegyensúlyozottságon és a mértékletességen van, illetve a friss, nem finomított és minél kevésbé feldolgozott élelmiszereken, melyek már itthon is megtalálhatók bármely szupermarket vagy piac polcain.

 

Ha mindez ennyire egyszerű, akkor mégis, hogy is álljunk neki? Az alapvető étrend teljes kiőrlésű gabonafélékből készült ételekből – kenyérből, tésztából, rizsből –, valamint változatosan elkészített és sokféle friss gyümölcsből, zöldségből, hüvelyesből, olajos magvakból áll. A főzéshez szinte kizárólag olívaolajat használnak zsír és feldolgozott napraforgóolaj helyett. Halat, tenger gyümölcseit, baromfit és tojást hetente néhány alkalommal ehetünk, mint ahogy 1-2 pohárral az antioxidánsokban gazdag vörösbort is fogyaszthatunk. A magas zsírtartalmú ételeket – sajt, joghurt – napi szinten, ám kis mennyiségben válasszuk. Vörös hús, édesség pedig havonta egy alkalommal, csak kis mennyiségben kerüljön a tányérokra. Az étrend másik fontos alapvetése, hogy a minőséget minden egyes alkalommal a mennyiség elé helyezzük.

A fentiekből látható, hogy e módszer nem olyan szigorú, hogy betarthatatlan is lenne, a kulcsszó pedig olyankor, amikor kevésbé egészséges ételt fogyasztanánk, az „alkalmanként”-on és a „mérték”-en van. Mit ne együnk egyáltalán? Ha kifejezett tiltás nincs is, van néhány ételcsoport, melyeket jobb, ha nagy ívben kerülünk. Az első ilyen a „kényelmi ételek” csoportja. Minden ide tartozik, ami többszörösen feldolgozott, készen kapható, gyorséttermi étel, fagyasztott pizza stb. Ha mégis előrecsomagolt készételt vagyunk kénytelenek fogyasztani, akkor válasszunk inkább egy szupermarketes zöldséges tésztasalátát, mint egy sajtburgert. A második kerülendő kategória a szénsavas italok csoportja. A bennük található cukor ugyanis mérhetetlen pusztítást képes végezni a szervezetben, hatásai között pedig az elhízás, cukorbetegség, fogszuvasodás említhető. Cukormentes verzióik is kerülendők, hiszen a mesterséges édesítőszerek károsítják a bélfalon lévő jó baktériumokat, így negatívan befolyásolják szervezetünk természetes anyagcseréjét. Az energiaitalok pedig magas koffeintartalmuk miatt károsak, ráadásul (a kávéval ellentétben) ezekben az italokban mesterségesen előállított koffein. A harmadik kerülendő kategória a vaj, melynek magas telítettzsírsav-tartalma egyértelműen összefüggésbe hozható a szívbetegségek kialakulásának kockázatával. Végül kerülendők az alkoholos italok, természetesen a vörösbor kivételével. A magas alkohol és/vagy cukortartalmú italok hasonló problémát okozhatnak, mint a szénsavas italok, a nem cukros italok (pl. a sör) pedig felesleges kalóriákat visznek be a szervezetbe, ráadásul a vörösborban található antioxidánsok nélkül.

Most alighanem megfordul néhány ember fejében, hogy ha mindent ehetek, nincsen semmi tiltva, akkor a hol a buktató, az a bizonyos rossz hír, az apróbetűs rész? Ilyet itt is találunk, bár ez közel sem olyan mértékű, mint más módszerek esetén. (Hiszen nincs tiltás.) A „rossz hír” az, hogy a módszer nem gyorstalpaló, így aki 1 hónap alatt szeretne csodát látni, biztosan csalódik. A folyamat egy hosszútávú életmódváltás, melynek hatásai években mérhetők, eredményként pedig az esetleg távozó kilók mellett sokkal egészségesebb testet kapunk „ajándékba”.

Egy online streaming platformon már hazánkban, magyar nyelven is elérhető a Kék zónák c. sorozat. Ezek a kék zónák olyan területei Földünknek, ahol az emberek sokkal tovább élnek, mint máshol, és egészségesebbek, aktívabbak is. Talán nem meglepő, közülük kettő is a mediterrán térségben található: az egyik Szardínia, a másik pedig a görögországi Ikaria szigete. A mediterrán életmód követése mellett ezt a sorozatot is jó szívvel ajánlom minden kedves Olvasónknak.

Életmódváltás, diéta, módszerek, alapanyagok… mind hangzatos szavak, de semmit nem érnek konkrétumok – például egy jó recept – nélkül. Jöjjön mindjárt kettő recept: mindkettő könnyedén elkészíthető, egészséges is, és magán hordozza a mediterrán életérzés minden jellemzőjét.

Szicíliai padlizsánsaláta

Két nagyobb darab padlizsánt hámozzunk meg, kockázzunk fel 2 cm-es kockára. Sózzuk meg, alaposan forgassuk össze, öntsük egy szűrőbe a mosogató fölé, és hagyjuk állni 30 percet. Töröljük utána szárazra, majd forró olívaolajon süssük aranybarnára. Szedjük ki egy száraz papírtörlőre, itassuk le a felesleges olajat. Az edénybe öntsünk 1-2 evőkanál olívaolajat, pároljunk meg rajta 1 kis fej apróra vágott lilahagymát, 2 zellerszárat 2 cm-es kockára vágva és 2 nagyobb darab piros paprikát is csíkokra vágva. Sózzuk ízlés szerint, de ne vigyük túlzásba. Adjunk hozzá 2 fej paradicsomot apró kockára vágva, néhány percig főzzük. Keverjünk bele 40 g kapribogyót a szárak nélkül, 40 g mazsolát, kiskanálnyi cukrot, 0,5 dl áttört paradicsomot és 1 dl, bármilyen gyümölcsecetet. Forraljuk fel és adjuk hozzá a megpirított padlizsánkockákat. Az egészet pároljuk még 30 percet. Fogyasztás előtt hagyjuk szobahőmérsékletre hűlni, hűtőben 5 napig áll el. Tálaljuk pirított olajos magvakkal és aprított friss mentával megszórva.

Ratatouille

(Ezt az ételt úgy is szokták emlegetni, mint a francia lecsót. Nem minden ok nélkül, de a hozzávalókat látva, elkészítve, kóstolva azért jól látható, érezhető, hogy azért lecsó, lecsó, de azért ez mégsem az…)

Egy kis fej zellert, 2 fej vöröshagymát, kis fej édesköményt daraboljunk fel, és forgassunk össze 2 evőkanál olívaolajjal. Süssük 180 ºC-on 10 percet, majd tegyünk hozzá 2 db feldarabolt cukkinit, szórjuk meg kakukkfűvel, süssük további 10 percig. 1 evőkanál olívaolajon pirítsunk meg 3 gerezd apróra vágott fokhagymát a tűzhelyen közepes lángon. Adjuk hozzá a sütőben megsütött zöldségeket, fél evőkanál cukrot, 130 g olívabogyót és 250 g négy darabba vágott koktélparadicsomot. Néhány percig főzzük, a tűzről levéve szórjuk meg tálaláskor frissen vágott petrezselyemmel és bazsalikommal. Jó étvágyat!

 

A nők szerepe az ókori Rómában

Székely Melinda

A római történelem igen hosszú időszak: Róma város i. e. 753-as mondai alapításától kezdve az 5. századig (476) több mint 1200 év. A mai történészek inkább Justinianus uralkodásának végéig számítják az ókori Róma történetét (565), e szerint több mint 1300 évről beszélhetünk. Ezen hosszú időszak alatt alapvető változásokat tapasztalunk, hiszen egy jelentéktelen itáliai városállamból hatalmas, három földrészre kiterjedő, jól szervezett világbirodalom jött létre. Róma hosszú történelme folyamán egy dolog változatlan maradt: a római nők nem viselhettek semmiféle tisztséget.

 

 

A római történelemről, híres hadvezérekről, politikusokról, csatákról igen sok mű született, a római nőkről viszont még a ránk maradt források is alig szólnak. Férfiak által férfiakról írt életrajzokban, versekben, levelekben említik a nőket is, passzív, alárendelt helyzetüknek megfelelően azonban keveset tudunk meg róluk. Sírkövek feliratai, jogi szövegek, a szobrászat és a festészet emlékei segítenek még megérteni, hogyan is élhettek a római nők. Azonban az utóbbi forrásokat is kizárólag férfiak készítették, így hiányoznak a nők beszámolói a saját helyzetükről, körülményeikről, érzéseikről.

A cikk további része csak nyomtatott számunkban olvasható!

Föld alatti népszámlálás

Masa György

2023. november 16. különösen szép nap volt. Már reggel tiszta, kék volt az ég, és őszies melegen sütött a nap, miközben Tamás Ádámmal a Mérleg utca végén várakoztunk a földikutya-állomány felmérését végző csoport többi tagjára. Abban a szerencsében volt ugyanis részem, hogy részt vehettem a Bajai Földikutya-rezervátum rendes éves felmérésén.

Tamás Ádám – a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozó, a Bajai Földikutya-rezervátumot is magába foglaló természetvédelmi őrkerület vezetője – kihasználja a várakozás perceit, és egy közeli túráson bemutatja nekem, amit egy alkalmi segítőnek feltétlenül tudnia kell a feladat sikeres elvégzéséhez. Földikutyát ugyanis bizonyosan nem fogunk látni, az állomány nagyságára csak a megfigyelhető túráscsoportok számából tudnak majd a szakértők becslést adni. Végre élőben is láthatom a földikutyák szabályos sorba rendezett, nagy méretű túrásait, megkereshetem bennük azokat a jellegzetes, ferdén elharapott növényi gyökérkéket, amelyek minden kétséget kizáróan azonosítják a túrást. Nagy öröm ez számomra, hiszen régóta érdeklődöm a téma iránt. A Bajai Honpolgár számára készült egyik első cikkem is a délvidéki földikutyák jelentőségéről szólt még 2016 áprilisában (az írás a Bajai Honpolgár 2016/4. szám 21. oldalán vagy ahttps://bajaihonpolgar.hu/wp-content/uploads/2018/01/honpolgar-2016-aprilis.pdf webcímen elérhető az érdeklődők számára, az abban kifejtett általános ismertetőt a földikutyákról ezen a helyen nem ismétlem meg).

2017-ben a földikutyák élőhelye természetvédelmi terület lett, melynek tulajdonosa Baja Megyei Jogú Város Önkormányzata, a természetvédelmi kezelő pedig a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság. A hivatalos természetvédelem kezelésébe vett területeken az előírásoknak megfelelő rendszerességgel kell a természeti értékek állapotát rögzíteni, így minden év novemberében felmérést végeznek. Számláló társaim, akik időközben megérkeznek a kecskeméti központból, nem szorulnak kiképzésre, így hamarosan elkezdődik a munka. Csatárláncba rendeződünk, és mindenki a számára előre kijelölt vékony sávot járja be, és keresi az állatok nyomait. Az adatok rögzítése az erre a célra kifejlesztett mobiltelefonos applikáción keresztül történik, amely az információkat azonnal feltölti a központ szervereire. Az így kialakuló „pöttyös térkép” mutatja a felfedezett túráscsoportokat, és végső soron ennek alapján lehet megbecsülni az állomány nagyságát és – ami talán még fontosabb – több év térképeit összehasonlítva megállapítani a populáció egyedszámának változását.

A rezervátum a késő őszi napsütésben szép arcát mutatja. Szelíden hullámzó homokbuckákon terül el a földikutyáknak életteret biztosító gyep, a puszta látképét csak itt-ott töri meg néhány facsoport. Közelebbről nézve azonban nem csak a földikutyák munkájának eredményeit láthatjuk, hanem az élőhely legfontosabb problémáival is szembesülünk. Ezek közül az első a becserjésedés. A rezervátum eredeti növényzete homoki sztyepprét. A különféle gyepek a Kárpát-medence egyedi, féltett természeti kincsei. Sokan a természetvédelmet az erdőtelepítéssel, fásítással azonosítják, holott a fásszárú növényzet megjelenése ebben az esetben éppen az értékes és ritka élőhely megszűnését eredményezi. A szakkifejezéssel szukcessziónak (beerdősülés) nevezett életközösség-fejlődés természetes folyamat, eredménye azonban a rezervátum lágyszárú növényzetére és a földikutyákra nézve egyaránt káros. Az ember olyan mértékben beavatkozott a környék ökológiai rendszerébe, és olyan nagy hatást gyakorol a környezetre, hogy a passzív természetvédelem ma már nem elegendő a biodiverzitás (biológiai sokféleség) fenntartásához. Ez azt jelenti, hogy kevés kivételtől eltekintve nem elég a védett élőhelyeket egyszerűen békén hagyni, hanem aktív beavatkozással fenn kell tartani a természetvédelmi szakemberek által kedvezőnek ítélt állapotot. Ezt a folyamatos gondozást nevezik természetvédelmi kezelésnek. Az említett problémát súlyosbítja, hogy a megjelenő fák és cserjék nem őshonos fajok. Gyorsan terjed a madarak által kedvelt keskenylevelű ezüstfa (gyakran helytelenül olajfának nevezik). A bálványfa mindenhol súlyos problémát jelent ahol csak megjelenik, mivel gyökérről könnyen sarjadó, nehezen kiirtható fajról van szó. A területen megtelepedett a selyemkóró, az aranyvessző és a japán keserűfű, melyek szintén tömeges terjedésre képes adventív fajok.

A másik szembetűnő probléma a szemét. Az egykori katonai gyakorlótérre a hadsereg elvonulása után egy darabig nem irányult figyelem, így az elmúlt harminc év során jelentős mennyiségű szemetet hordtak ki a környezet állapota iránt közömbös polgártársaink. A szemét fajtái közül az építési törmelék okozza a legnagyobb problémát, hiszen a szennyezett helyeken hosszú távon lehetetlenné teszi a földikutyák életfeltételeit. A törmelékkel együtt érkezhetett egyébként a rezervátum területére a jukkapálma és a fügekaktusz is. A hadsereg örökségeként a területen egykori fedezékek és más katonai tevékenységek nyomai figyelhetők meg, melyek feltagolják az életteret, és akadályozzák a földikutyákat a szabad mozgásban (ökológiai sorompó).

A felmérés menetének és a személyes tapasztalatoknak a bemutatása után lássuk az eredményeket, melyekről szintén Tamás Ádám nyújtott felvilágosítást a megfelelő szakmai magyarázatok kíséretében. Sajnos 2023-ban a bajai földikutyák száma jelentős csökkenést mutatott az előző évhez képest, ami azért különösen aggasztó, mert 2022-ben is hasonló fogyatkozás volt tapasztalható. Jelenleg a populáció egyedszámát 189 példányra becsülik, ez az érték néhány évvel ezelőtt még 400 körül volt. A nagy mértékű fogyatkozás okait a szakemberek is csak feltételezni tudják. Jelentős hatású emberi beavatkozás nem történt az utóbbi években, mérgezésre utaló jeleket nem találtak. A járványos betegségek vizsgálata szinte lehetetlen, hiszen az elpusztult példányok tetemei nem kerülnek a felszínre. A természetes ragadozók hatását kizárják, ugyanis tudomásunk szerint a földikutyát kevés ragadozó fogyasztja, és azok ellen is a járatainak eltömítésével védekezik. Bizonyára szerepet játszik a káros folyamat kialakulásában a fentebb tárgyalt cserjésedés, de valószínűleg komoly hatása van a 2022-ben tapasztalt, példátlanul aszályos időjárásnak is. A csapadékszegény periódus az egyébként is félsivatagi környezetben a növények fejlődését lelassíthatta, a gyökerek és hagymák tápláló értéke csökkenhetett, és ez minden bizonnyal kihatott a földikutyák szaporodási ütemére, hiszen ezek számítanak a fő táplálékának. Az állomány zsugorodása mögött időjárási okokat sejtők véleményét erősíti, hogy a délvidéki földikutya többi ismert élőhelyén (Kelebia, Albertirsa) ugyancsak kevesebb egyedről számolnak be. A fogyatkozás ténye minden esetre komoly fejtörést okoz a természetvédelmi szakembereknek, de talán felgyorsítja azokat a folyamatokat, amelyek a rezervátum állapotának javítására irányulnak.

Az idei évtől megkezdődik a területen az extenzív legeltetés. A nem kívánatos fás szárú fajok visszaszorításának egyik legjobb módja a legeltetés. Az „élő fűnyírók” visszaszorítják a cserjéket, megakadályozzák a szukcessziós folyamatokat. A legeltetést azonban egy ilyen érzékeny területen csak nagy körültekintéssel lehet folytatni, hiszen a túlhasználat könnyen a talaj pusztulását okozhatja. A rezervátum területén a vállalkozó gazdák juhokat, kecskéket és lovakat fognak tartani a természetvédelmi szakemberek által meghatározott számban és megfelelő ellenőrzés mellett. Az első ilyen év tapasztalatait érdeklődéssel várjuk, és reméljük, hogy a földikutya-egyedszám változását jó irányba fogja fordítani. A természetvédelmi kezelés másik elemeként a nemzeti park pályázati forrásokat keres a megállíthatatlanul terjedő gyomfák irtására. A bálványfa és társainak hatékony és végleges eltávolítása speciális szakértelmet igénylő, összetett feladat, ami sohasem olcsó. A terület rehabilitációjának azonban a legköltségesebb, legnagyobb mértékű és talán a legfontosabb eleme az építési törmelék eltávolítása lenne. Mindezeken kívül megfelelő körültekintéssel és óvatossággal neki kellene vágni a mesterséges árkok és mélyedések tájba illesztésének. A legeltetés, hulladékmentesítés és a tereprendezés végrehajtása eredményezné végső soron a rezervátum területének rehabilitációját.

A rossz híreken túl optimizmusra ad okot, hogy a bajaiak hozzáállása a földikutya rezervátumhoz jó irányba változik. A védett terület létezése bekerült a köztudatba, az emberek egyre nagyobb hányada ismeri meg a földikutya természetvédelmi jelentőségét. A természetvédőket sokszor keresik meg kerttulajdonosok azzal, hogy megtelepedett náluk a földikutya. Bár az esetek többségében kiderül, hogy vakondról, vagy a szintén föld alatti járatokat ásó kószapocokról van szó, a bejelentések a szemlélet változását mutatják.

Összességében az elmúlt évek számos eredménnyel jártak: megkezdődött a természetvédelmi kezelés, világossá váltak a rezervátum problémái, kialakultak a rehabilitációhoz vezető célok és jó eredményeket hozott a szemléletformálás. Reméljük, hogy ennek következtében a jövőben a földikutyák száma is gyarapodásnak indul!

Köszönöm a meghívást és a szakmai segítségnyújtást Tamás Ádám őrkerület-vezetőnek!