Eichhardt Sándor memoárja, 1. rész
A jelenleg Svédországban élő Eichhardt Sándor mozgalmas életpályát tudhat maga mögött. Miután fiatalon részese volt annak a kommunistaellenes, kereszténydemokrata szellemiségű mozgalomnak, amelynek történetét korábban lapunkban is részletesen ismertettük, az 1950-es években börtönbe zárták, ahonnan a forradalmi napokban szabadult. Az 1956-os magyar szabadságharc leverése után Jugoszlávia felé elhagyta az országot, majd több hónap menekülttáborban eltöltött idő után Svédországba került. Ott előbb traktorgyári munkásként, majd különböző tanulmányok elvégzése után gazdasági vezetőként dolgozott, utoljára a híres Findus élelmiszeripari vállalatnál. Magyarországon csak a rendszerváltás után járt újra. Felesége is magyar emigráns családból származott, három gyermekük született. Az időközben kétszer megözvegyült szerző nyugdíjasként él Helsingborgban. Terjedelmes visszaemlékezésében – amelyet folytatásokban közlünk – az 1950-es évek Magyarországára, a Rákosi-korszakba repíti vissza az olvasót. (M. J.)
Eichhardt Sándor
Kedves Olvasó! 46 hónap nem olyan hosszú idő egy ember életében, főleg, ha a kilencvenes éveit járja, de a hetven évvel ezelőtti időszak eseményei döntő hatással voltak mind hazám, mind saját sorsom alakulására. Az alábbiakban kommunista diktatúrában eltöltött börtönéveimről számolok be. Az évek során – mind Magyarországon, mind Svédországban – összejöveteleken, folyóiratokban, többször említettem már a témát, de úgy érzem, itt az ideje, hogy megpróbáljam összegyűjteni, és kicsit rendbe rakni gondolataimat! Egy-két, később megszerzett, hivatalos jegyzőkönyvön kívül, pontos adataim nincsenek, kutatásra, leltárak böngészésére sem szándékom, sem lehetőségem sincs, így csupán az engem érintő dolgokat szeretném papírra vetni.
– Folytatjuk –
