Sajnálattal értesültünk arról, hogy 2024. március 3-án, Szentendrén elhunyt VADÁSZ GYÖRGY Kossuth- és Ybl-díjas építész, szobrász, a Nemzet Művésze, az elmúlt évtizedek magyar architektúráját meghatározó építésznemzedék egyik utolsó tagja. Egyebek mellett az ő nevéhez fűződik Zalaegerszeg és Pásztó városközpontjának megújulása, illetve Budapesten a gellérthegyi víztározó tervezése is; a 2000-es hannoveri világkiállításon az általa tervezett, hajószerű pavilon képviselte Magyarországot. Állami vállalatok és megbízások után 1991-ben hozta létre saját építészirodáját, a Vadász és Társai Építőművészeti Kft.-t, amelyet haláláig vezetett. A magát egyetlen irányzattal soha el nem kötelező művész a kortárs architektúra befolyásos, meghatározó személyisége volt. Pályája városunkhoz is kapcsolódik, 1983–1987 között ugyanis Baja főépítésze volt, de általa tervezett épület később is gazdagította városképünket. Alakját Éber András építészmérnök, korábbi bajai polgármester segítségével idézzük fel.
Éber András
A március elején 91 éves korában elhunyt Kossuth-, Ybl-, Prima Primissima-díjas építőművész sok szállal kötődik Baja városához. Kapcsolata akkor kezdődött Bajával, amikor Dr. Kincses Ferenc, akkori tanácselnök a hetvenes évek végén – megcsodálva a Vadász által tervezett ún. „csipkeházakat” Zalaegerszegen – felkérte a ma Városkapunak nevezett épületcsoport megtervezésére.
A belváros ugyanis akkoriban az 51-es főközlekedési út áttörése miatt a Vojnich-kúria (ma: Nagy István képtár) és a Déri-kert között szinte romokban hevert. Kincses határozott karaktert, nagyvárosias hangulatot akart teremteni a szétbontott tömbök helyén. Először a nyugdíjasház, majd a 112 lakásos tömb készült el, meghatározva a terület finom részletekkel díszített, mégis korszerűnek szánt hangulatát. A sikeres kapcsolat azzal folytatódott, hogy Dr. Kincses Ferenc 1983–87 között megbízta Vadász Györgyöt a városi főépítész feladatainak ellátásával.
Vadász Györgyöt még az egyetemi éveimből ismertem, amikor is korrektorként működött az egyetem tervezési tanszékein. (Korrektorok azok a kiváló építészek voltak, akik a hallgatók tervezési feladatainak segítésével foglalkoztak. Gyakorlatilag tőlük tanultuk meg a tervezés folyamatait, ők terelgették az ízlésünket, személyesen foglalkoztak az egyes hallgatókkal és tervekkel.) 1990 után, már polgármesteri feladatkörömben egy alkalommal Vadász mester felkeresett, és felajánlotta munkáját a remélt nagyobb városi építészeti feladatok megoldására. Ezt a rá jellemző kedves, sőt lehengerlő stílusában tette. (Bevett szokásának megfelelően ezt úgy adta elő, hogy egy üveg pezsgőt hozott ajándékba, amelyet aztán kívánságának megfelelően fel kellett bontani. Én nem ismertem még a trükköt, hogy Gyuri előzőleg felrázta a pezsgőt, és a bontáskor a finom nedű beterítette az egész szobát.)
Az értékes hagyományoknak megfelelően 1990 után is megrendeztük a Bajai Építészeti Triennálé című konferenciákat, ahol az építészet aktuális problémáit tárgyalta meg az igényes építésztársadalom. Gyuri itt is megcsillantotta impulzív személyiségét. A konferencia esti összejövetelén – talán a Sugovica Szállodában lehetett – leült a zongorához, és fantasztikusan előadott egy darabot (eredetileg ugyanis zongoristának készült), így felhívva magára a közönség figyelmét, majd felugrott a hangszerre, és lenyomott vagy 40 mellső fekvőtámaszt.
Itt kell elmondanom, hogy „Gyuró” (ahogyan barátai nevezték) a művészet számos ágában kiemelkedő képességekkel rendelkezett. Nagyszerű építészeti alkotásain kívül grafikusként is számottevő volt, plasztikai érzéke pedig már-már a szobrászokét is elérte. Kiváló volt a zenében, és könnyeket csalt hallgatói szemébe, amikor József Attila verseit mondta.
1990 és 1994 között három alkalommal hirdettünk országos tervpályázatot egyes építészeti problémák megoldására. Ezeken Gyuró mindig indult, és kettőt meg is nyert közülük. A Szentháromság téri, egykori Ziech-vendéglő (majd később Belvárosi Cukrászda) helyének beépítésére nagyszerű tervet készített, és a díjtételen felül elnyerte a jogot az épület megtervezésére is. Erre akkor nem kerülhetett sor, mert nem volt még meg az alkalmas befektető. Amikor végre elkészülhettek a tervek, a Bajai Városvédő és -szépítő Egyesület polgári kezdeményezést indított az épület ellen. Az erről szóló fórumon sikerült annyit elérnem, ha egyes módosításokat végigvisz a tervező, a terv megvalósulhat.
kkor még nem tudtam, hogy ezeket a módosításokat nekem kell Gyuróból kipréselnem, mivel időközben magam kerültem a városi főépítészi feladatkörbe. Aki ismeri az öntudatos művészemberek lelkületét, tudja, hogy nem volt könnyű dolgom, de a végeredmény immár kevesek számára kifogásolható.
Idézem munkatársának, Miklós Zoltánnak róla írt szellemes, egyperces összefoglalóját, amellyel annak idején 70. születésnapján köszöntötte mesterét:„Az alábbi instrukciók gondos betartása mellett bárki elkészítheti saját Vadász Györgyét. Végy egy embert,/ aki mindenki másnál többet/ épít/ rajzol/ ír/ szkanderezik/ iszik/ szerepel botrányokban és legendákban/ lelkesedik/ szeret/ tapasztal/ él/ Kész van.
