Összeállította: Mayer János – Gergely Gyula
Az elmúlt hónapban számoltunk be a magyar röplabdázás egy bajai kötődésű korszakos egyéniségének, Kasziba Istvánnak a haláláról. Sajnos a szomorú veszteséglista szeptemberben sem ért véget; a „röplabda királya”, a sportággal ugyancsak Baján megismerő sokszoros válogatott Gálos László is itthagyta ezt a földi világot.
Gálos László 1933. április 3-án, Bátaszéken született. Mint generációjából nagyon sokan, ő is a bajai III. Béla Gimnáziumban ismerkedett meg a hazánkban még újnak számító sportággal. (A gimnáziumban 1952-ben, Patocskay Klára osztályában érettségizett, ahol több, később a maga területén nevet szerző osztálytársa volt. Röplabdázni aránylag későn, 17 évesen kezdett, ám így is hamar a legjobbak közé emelkedett. A sportágban az első sikerét 1952-ben érte el: a Bajai Honvéd színeiben másodikak lettek egy szegedi tornán. Erről tanúskodik Rácz „Saca” (a gimnázium későbbi sikeres testnevelője – M J.) hagyatékában megtalált fénykép, amelynek eredetijét kézhez kapva, örömének adott hangot, mondván: „Sok fényképem van, de a kezdetekről ez az egyetlen. Illik az album elejére.” A gimnázium után a főiskola hallgatójaként előbb a TFSE igazolt játékosa lett, majd pályafutásának nagy részében (1957-1964 között) az Újpesti Dózsa csapatában szerepelt. Egyúttal testnevelő tanárként a BM Tűzoltóságon sporttiszti beosztást kapott, majd hivatásos rendőrtisztté nevezték ki. Legszebb emlékei egy interjúja szerint azokhoz az időkhöz fűződik, amikor a TF-re járt, egyik legkedvesebb edzője pedig Kohonicz József volt.
Játékosként hatszoros magyar bajnok (1958, 1959, 1960, 1961, 1962, 1963), kétszeres Magyar Népköztársasági Kupa-győztes (1962, 1964) volt, 1962-ben pedig Bajnokcsapatok Európa Kupájában szerezett bronzérmet csapatával. A magyar nemzeti válogatottban 1956 és 1964 között összesen 132 alkalommal szerepelt, ezalatt egy olimpián (Tokió, 1964), két-két világbajnokságon (1960, 1962), illetve Európa-bajnokságon (1958, 1963) szerepelt. Ebben az időben születtek a magyar férfi röplabda máig legnagyobb sikerei. A magyar válogatott – amelynek Gálos egy ideig csapatkapitánya volt – az 1963-as, romániai Európa-bajnokságon veretlenül megnyerte csoportját, majd a döntő körben öt győzelmet aratva és két vereséget szenvedve végül a házigazda mögött ezüstérmet szerzett. Világbajnokságon a magyar együttes ebben az időszakban egy 6. és egy 7. helyezést tudott felmutatni.
Gálos László a csapat talán legrutinosabb tagjaként a magyar férfi röplabda egyetlen olimpiai szereplésének is részese volt. A tokiói olimpia férfi röplabdatornáján összesen 10 csapat vehetett részt, versenyüket körmérkőzés döntötte el. A magyar gárda – soraiban három bajai kötődésű játékossal (Gálos, Tüske Ferenc és Lantos Csaba) – a nyitómérkőzésen 3:2-re kikapott Csehszlovákiától, itt Gálos 4 pontot szerzett. A következő két találkozón viszont a magyarok előbb Japán, majd az Egyesült Államok csapatát is megverték, mindkettőt 3:0-ra. (Gálos főleg Japán ellen tűnt ki pontjaival.) A támadójátékban kitűnő Gálos a támadásirányításban is a nemzetközi mezőny élvonalába tartozott. Laza csuklója és kézszerkezete lehetővé tette, hogy csípőmagasságból is képes volt hálóra, leütésre tenni a labdát, ezzel legváratlanabb támadási helyzet kialakításához tudta segíteni csapatát. Kora röplabdázásának legtechnikásabb, taktikailag legfelkészültebb játékosa volt, aki olyan emberi tulajdonságokkal rendelkezett, amelyek a válogatott élére emelték. Az olimpai dobogóra is esélyes csapat gyengéje a cseresor volt, mert mint Laci mondta: „két használható csere volt: Lantos és Tüske.” A később bekövetkezett sérülése, a sérültek pótlásakor a megfelelő cseresor hiánya ütött vissza. A következő három ellenfél (Szovjetunió, Románia és Brazília) már – úgy tűnik – túl nagy falatnak bizonyult, s mindháromszor nagy csatában ugyan, de fejet kellett hajtani az esélyesebb ellenfelek előtt. (A végül 4. helyezett román csapatnak egyébként a szentgericei Szőcs Gyula és a sepsiszentgyörgyi Derzsi Ede személyében két magyar nemzetiségű tagja volt.) Az utolsó fordulókban sikerült javítani a mérleget a sportágban akkor még másodvonalba számító Hollandia és Dél-Korea ellen (3:1, illetve 3:2), s ezzel a magyar csapatnak az utolsó meccs előtt még a 4. hely megszerzésére is volt halvány reménye. Ám a sorsdöntő mérkőzésen Bulgária 3:1-re legyőzte a magyar válogatottat, s miután Románia is győzött az Egyesült Államok ellen, a magyaroknak meg kellett elégednie a 6. hellyel. Ez akkor talán csalódást keltett, ám mindmáig ez maradt a magyar férfi röplabda egyetlen olimpia szereplése, amelynek magyar válogatott jó ideje a közelébe sem tudott kerülni. A teljes olimpia tornán Gálos László neve mellett 26 pont és 74 kiharcolt forgás (side out) szerepelt a statisztikában. (Az akkori szabályok szerint csak az adogató csapat szerezhetett pontot.)
Gálos László a 60-as évek első felében élte fénykorát, amikor a bélások sokat utaztak Budapestre, vagy Budapesten keresztül. Gyakran előfordult, hogy az esti gyors indulásáig még volt annyi idő, hogy „felugorjanak Lacihoz”, aki akkor a Keleti pályaudvar környékén lakott. Az illetlenül, bejelentés nélkül kopogtató kis senkiket, csak azért mert III. bélások (?) vagy mert bajaiak (?) voltak, mindig mosolygósan, szeretettel fogadta. A 2-3 fős látogatások nem tartottak 10-15 percnél tovább, de a fiataloknak, a lelküknek sokat jelentett, mert a kor legnagyobb röplabdásával, példaképükkel találkozhattak. Szerény, kedves, emberszerető és szerethető ember volt Gálos László.
A magyar csapat vezéregyénisége az olimpia után be is fejezte aktív sportpályafutását, és az Újpest női csapatának trénere lett, csapatával 1965-ben veretlenül magyar bajnokságot nyert. Ezt követően egyesületében előlépett, és 1965-1985 között az Újpesti Dózsa szakmai elnökhelyettese volt. Sokan érezték úgy, hogy korán hagyta abba a röplabdázást, és az új feladatkörtől is féltették. Beosztott munkatársaként a két (gazdasági ügyekért felelős) elnökhelyettes között állandó vetélkedést lehetett érzékelni. Lassan leépült a módszertani csoport – amely hozzá tartozott –, aki tudott, távozott a clubtól, Laci maradt; a szíve bánta. Ettől kezdve a BM Corvin Kórház kardiológiájának állandó látogatója volt. Később, amikor utolérte a röplabdások betegsége, a térdfájdalom, akkor szóba került a sokaknál bevált térdműtét lehetősége. Ennek éppen a szíve érintettsége volt az akadálya. A térdfájdalmak fokozódásával arányosan csökkent a fizikai aktivitása, mindössze a közeli közértig terjedt. Később egy telefonbeszélgetés során panaszosan mondta: „nem bírok járni”. Napjait az érdi kertben (családi környezetben) élte, ha az idő engedte napozott, és a Sport TV adásait nézte. Szakmai vezetése alatt az újpesti klub nyolc sportolója szerzett olimpiai aranyérmet. Sportvezetői tevékenységének értékelése összetett feladat, a fegyveres testületek sportja sporttörténeti kutatások témája lehetne. 1992-ben rövid ideig a Budaörsi DME szakosztályvezetője is volt, ahol utánpótlás röplabdabázis létrehozását tervezték.
A sportért idős korában is rajongó, 80 fölött is szellemi frissességnek örvendő Gálos Lászlót 2020. szeptember 11-én, 87 éves korában érte a halál. Nyugodjék békében!
