Sarlós István
Az országot 1909-ben, majd 1910-ben több komolyabb, egyes országrészeket, vármegyéket érintő természeti csapás is sújtotta. 1910 elején viszonylag korán és gyorsan kitavaszodott, a tavaszi esők a Temes és a Béga vízgyűjtő területén árvizeket okoztak, Krassó-Szörény vármegye több települését is elöntötte a víz. A Temes és a Béga kiszámíthatatlan vízjárása a 18-19. század folyamán is súlyos problémákat okozott az árvizek elleni védekezésben, és ezt a 19. század végén, 20. század elején végrehajtott folyószabályozási munkálatok, helyi mocsárlecsapolások és csatornázások sem oldották meg. A vármegye katasztrófa sújtotta településeinek támogatására országos programot hirdetett a belügyminisztérium, amelyhez Baja város is csatlakozott. Az 1910-es súlyos árvizeket 1909-ben nagyon aszályos és meleg év előzte meg, több városban nagyobb tűzesetek voltak, amelyeket a helyi – többségében önkéntes – tűzoltóság csak nehézségek árán tudott megfékezni. A dualizmus időszakában a tűzoltóság – sok minden máshoz hasonlóan – törvényhatósági szabályozás alá tartozott, de a hivatásos és az önkéntes tűzoltóság, a helyi tűzoltóegyletek számára a belügyminisztérium egységes szabályozási rendszert adott ki. A belügyminisztérium a felhasznált eszközök és felszerelések területén az észszerű egységesítésre és szabványosításra törekedett. Időről időre minden törvényhatóság megkapta a minisztérium által támogatott tűzoltási eszközöket gyártó magyar cég megkeresését, amelyben az új termékeiket ajánlották a vezetők figyelmébe. Az 1909-es év tanulságaiból levont következtetések alapján 1910. január 30-án már megérkezett Bajára a Köhler István Fecskendő-, Szivattyú- és Tűzoltófelszerelések Gyára hivatalos megkeresése, amelyben az 1910-es „termékpalettájukat” mutatták be.
„2.792/1910.
Az ez idén is országszerte dúlt nagy tűzvészek, – melyek úgy egyesek, mint egész községek alig pótolható mérhetetlen károsodását okozták, – azon elhatározásra késztettek, hogy úgy városoknak és községeknek, valamint tűzoltóságoknak, az évente milliókat emésztő tűzvészeknek meggátlására szolgáló tűzoltószerek és eszközök beszerzését tőlem telhetőleg megkönnyítsem!
Ennélfogva mindenféle tűzoltóeszközt és felszerelést, tűzifecskendőt, vízszállítót, lajtot, (mely esetleg öntözőkészülékkel is ellátható), szívó- és nyomótömlőt, csáklyát, vedret, fáklyát, létrát, tűzoltó egyéni felszerelést és ruházatot, lajttöltésre szolgáló kútszivattyút, mentőeszközöket stb. stb., szóval mindennemű tűzoltó-, mentő- és egyéb köztisztasági-szert legnagyobb készséggel szállítok oly módon, hogy a vételár minden árfelemelés nélkül, akár 10 évig terjedhető csekély évi részletekben fizethető, még úgy is, hogy az első részlet csak az 1911. évben válik esedékessé.
Tűzifecskendők és egyéb szereknek javítási és átalakítási költségei szintén úgy fizethetők.
Meggyőződésem, hogy – a szükséglet, sőt előírásos tűzoltószerek és eszközök mielőbbi beszerzését – az általam ilyetén nyújtott igen kedvező fizetési feltételek mellett, még a legmostohább anyagi viszonyokkal küzdő városnak, községnek, vagy tűzoltóságnak is lehetővé tettem, mégpedig minden anyagi nehézség elkerülésével, amennyiben így a vételár alig észrevehető csekély évi részletekben törleszthető. Amellett a tűzoltószerek és eszközök ily módon való beszerzése kiszámíthatatlan közérdekű előnyt biztosít, – mert máris rendelkezésükre áll – s szükség esetén kiszámíthatatlan szolgálatokat tehet nagy tűzveszedelmek elhárítása által.
Szívesen szolgálok árjegyzékkel, árajánlattal, többszörösen kitüntetett, általánosan bevált és közkedveltségnek örvendő legjobbnak elismert tűzoltószer és szivattyúgyártmányaimról.
Midőn régi jó hírnevű czégemhez méltó jutányos árak és öt évi jótállás mellett kifogástalan kiszolgálásról előre is biztosítom, maradtam magamat a legjobban ajánlva, nagyrabecsült felhívását, illetve megtisztelő rendelését remélve teljes tisztelettel:
Köhler István,
Tűzoltószer-, szivattyú- és gépgyáros.”
A februárban Bajára érkezett árajánlatra csak szeptember végén válaszolt a városi tanács nevében Weisz Nándor tanácsnok, a pénzügyi bizottság előadója, és megköszönte mind a fővárosi tanácsnak, mind Köhler Istvánnak a kedvező árajánlatot. A magyarországi városok szövetségének éves közgyűlésén, augusztus végén az aszályos év és az ebből következő nagyobb városi tűzesetek elsődleges témát jelentettek, a városi tűzoltóság fejlesztésével kapcsolatban élénk levelezés zajlott a törvényhatóságok között. Kiemelték, hogy a tűzoltókocsikat minimális átszereléssel locsolókocsiként is alkalmazhatják a poros városi utcák tisztítására, ami közegészségügyi szempontból sem elhanyagolható kérdés. Az árajánlatból különösen a benzines, lóvontatású fecskendő keltette fel a figyelmet, bár kétségtelenül ez volt mind közül a legdrágább. Az új tűzoltó-felszerelések beszerzését a pénzügyi bizottság a város rossz anyagi helyzetére hivatkozva 1910 decemberében levette a napirendről, és egy későbbi, pénzügyi szempontból jobb év feladatának jelölte meg; az árajánlat és a hozzá kapcsolódó iratanyag a levéltárba került.
