Pencz Rudolf
Az aszú jellegű borok a görög vidékekről származnak (a Cipruson ma is termesztett commandaria talán a legrégebbi aszúféle). A középkorban e borok óriási presztízst élveztek, legnagyobb hírnévre a peloponnészoszi Monemvasia városából származó malvázia jutott. Velence e szőlőt a XIII. században megtelepítette Kréta szigetén, saját birtokán, s nagy forgalmú távolsági kereskedelmet folytatott vele. Az erős és édes „krétai bor” fogalom és mérce lett, így másutt is próbálkoztak reprodukálásával. Ez a borkészítési eljárás valószínűleg igen korán eljutott a Szerémségbe is, ahol a Tarcal-hegység (Fruška Gora) lejtőin az éghajlati adottságok különösen kedveztek a bogyók természetes töppedésének. A Szerémség már a római korban is szőleiről volt híres. A Szávaszentdemeteren született Probus császár már csak újratelepíttette itt a szőlőket, 200 évvel azt követően, hogy azokat kivágták, hogy ne konkuráljanak az itáliai borokkal. Az Árpád-házi királyok alatt francia szőlőművesek a Szerémséget a korabeli Európa leghíresebb borvidékévé tették, amely Mátyás király alatt hágott fénykorának zenitjére.
