Megrendüléssel értesültünk róla, hogy 2022 végén, hosszabb betegeskedés után, 83 éves korában elhunyt DR. SZENTJÓBI SZABÓ SZABÓ TIBOR, a bajai Tóth Kálmán Gimnázium és Szakközépiskola (a mai Szent László ÁMK jogelődje) nyugalmazott tanára, korábbi igazgatója. A városszerte köztiszteletnek örvendő pedagógus korábban lapunknak is gyakori szerzője volt, és – bár nem voltak bajai családi gyökerei – számos országos, regionális és városi szervezetben vállalt magas tisztségeket, egyebek mellett a Bajai Városvédő és -Szépítő Egyesület elnöke is volt. Pályáját utóda, a Szent László ÁMK mai igazgatója méltatja. Szerkesztőségünk ezúton fejezi őszinte részvétét az elhunyt családjának, nyugodjék békében!
Hajdók Róbert
Dr. Szentjóbi Szabó Tibor 1962-ben szerzett középiskolai tanári oklevelet a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Egész életpályája az oktatásügyhöz kötődik. Házassága révén került Bajára 1971-ben: felesége, Drégelyi Zsuzsanna is pedagógus. Két felnőtt gyerekük és négy unokájuk van. 1971-től 1992-ig (nyugdíjba meneteléig) volt a bajai Tóth Kálmán Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója.
Az iskola életében sok profilváltozás volt: gimnázium, vízügyi szakközépiskola, gépész szakközépiskola, vízügyitechnikus-képzés, gépésztechnikus-képzés, külföldi diákok technikusképzése, mára egyházi fenntartású intézmény lett belőle. Érkezésekor az épületben óvoda, általános iskola és kollégium működött (ezek nem voltak szerves részei az iskolának). Épületcserékkel sikerült egységes intézménnyé szervezni az iskolát, melynek nevelő hatása is javult. A tárgyi, tantervi, személyi feltételeket mindig összhangban vizsgálta. Érdeme a munkaerő-gazdálkodásban, hogy előrelátó tervezés eredményeként senkit nem tett munkanélkülivé. A Vízügyi Igazgatóság segítségével (bázisüzem) minden helyiséget az oktatást kiszolgálóvá alakított. Ezeknek költségei nem terhelték a városi tanácsot, önkormányzatot. Kitűnő adottságú iskola lett mind az épület, mind a személyi állomány tekintetében. Egységes testületté szervezte a szaktanárokat és a kollégiumi nevelőtanárokat.
A bázisvállalattal az együttműködés gerincét azonban a piacképes szakemberek nevelése jelentette, már akkor a duális képzés keretében. A mérnökök segítettek a tankönyv keretein túli új eljárások (technika, technológia, pénzgazdálkodás, vezetési ismeretek) gyakorlatban történő bemutatásában, magyarázatában. A tanulók kb. 50-60%-a nem helyi lakos volt, hanem a megye különböző településeiről érkezett. Képzési, nevelési felelősségük tehát kisugárzott a megyére is. Intézkedéseit előrelátóan úgy tervezte, hogy a későbbi profilváltozások alkalmával ne kelljen bontani, megsemmisíteni, hanem továbbfejleszteni lehessen.
A testnevelést és sportot a többi tantárggyal azonos rangra emelte. Elsők között építtetett modern eszközökkel felszerelt kondicionáló termet a kollégisták és más diákok szabadidejének eltöltéséhez. A minősített sportolóknak, akik egyéni edzésterv szerint edzettek, tanórai hiányzását nem vették figyelembe negatívumként, hanem az edzési távollét alatt tanított anyagot a kollégiumi szaktanárok egyeztetett időben tanították meg.
Több sportmérkőzésen szerzett tapasztalat alapján megállapította, hogy a nézőként jelen levő tanulók nem ismerik a játékszabályokat, nem figyelnek a mérkőzésre, zajonganak. Felhívta erre a testnevelők figyelmét, és azt kérte tőlük, hogy a tantervben előforduló sportágak szabályait tanítsák meg. Hívják fel a figyelmet, hogy a játék mely pszichológiai pillanataiban, milyen módon kell buzdítani, mert azok rossz esetben saját csapatra vannak rossz hatással. Ezzel talán sikerült valamivel javítani a tanulók sportműveltségét.
Inspirálta a tanárokat, hogy ötleteiket, tapasztalataikat, pályázatokban, szakcikkekben írják meg, alkotásokban formálják meg. E biztatás hatására a megye legtöbbet publikáló testülete lett a Tóth Kálmán tanári kara. E munkában maga is élen járt, kb. 90 publikációja jelent meg. Több előadást tartott országos értekezleteken, kétszer meghívta az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága, ahol korreferátumot tartott a környezettudatosságra nevelés lehetőségeiről az iskolában és a lakosság körében. Szakértőként módszertani megbeszéléseket szervezett a megye matematika szakos tanárai számára a tantárgy nevelési lehetőségeinek feltárására. Többször találkozott a megye középiskolás diákjaival, ahol a matematika műveltségtartalmáról beszélgettek. Meghívták a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola Tudományos Diákköri összejövetelére, ahol Rousseau és Szentjóbi Szabó László (mellékági őse) irodalmi kapcsolatáról kértek tőle előadást.
A nevelésről azt vallotta, hogy az nem különálló eljárás, hanem kisugárzás magunkból, életvitelünkből, munkánkból a diákok felé, akiket munkatársként is kezelt. Ez volt az alapja annak, hogy nevelőmunkája a tanórákon kívülre is kiterjedt. Az egy településről jött diákokat az osztályfőnökökkel összehívták, s az volt a feladatuk, hogy településük építészeti, természeti, gazdasági, műemléki, népszokásbeli értékeiről egységes tablót készítsenek. Ez is a tanulók közötti kohéziót erősítette.
Kérte és elvárta, hogy a problémás esetekben a tanár, a tanuló és a szülő együttes jelenlétében elemezzék a problémákat. Először a diák mondja el, mi okozza a problémáit. A gyakorlatban alkalmazta, amit Apáczai Csere János megfogalmazott: „Az iskola a tanulók-tanárok-szülők rendezett közössége.” Más alkalommal a végzős osztályokból irodájába kérette a példás és jó tanulókat. Közölte velük, hogy kapnak egy maguk által választott szabad napot, hogy visszamenjenek volt általános iskolájukba, s az ottani igazgatót engedélyével a nyolcadik osztályosoknak saját tapasztalatok alapján adjanak tájékoztatást az iskoláról. Az akció eredménye beiratkozáskor volt mérhető: e személyes kontaktusuk alapján növekedett a jelentkezők száma.
A sportcsarnok megépülésekor, ünnepi esemény részeként megrendezte ott az Országos Ifjúsági Bélyegkiállítást. A tanárok kérték a látogató diákokat, jegyezzék fel azokat a bélyegeket, melyek valamelyik tantárgyhoz kötődő információkat sugároznak.
50 diákkal közös munka során Baja közigazgatási térképét zónákra osztották, s azokat kettesével két hónapig végigjárták és dokumentálták a tapasztalt károkat, rendezetlenségeket, melyek elkeserítették az embereket, de azokat a szépségeket, védett értékeket is, melyek örömöt okoztak. Ezeket a város térképén piktogramokkal jelölték, és leadták a Műszaki Osztályra. Az anyagot elküldték a Független Ökológiai Központ pályázatára is. Az adatokat országos összesítésben, csodaszép kiadványban jelentették meg Magyarország öröm- és bánattérképe címmel. Sajnos a megyéből csak három csoport vett részt a munkában.
Az iskolához való kötődésének érzelmi oldalát mutatta az is, hogy a szülőkkel egyetértésben ballagáskor, amikor a diákok végigkígyóztak az épületen, bementek a könyvtárba is, és az asztalra tettek egy-egy könyvet, amelyet a tanuló és a szülő dedikált. Ezzel a gesztussal fejezték ki tiszteletüket, hogy ebben az iskolában tanulhattak. Érdekes momentum, érettségi találkozókon máig örömmel keresik az egykor dedikált példányokat. A városszeretetet azzal is erősítették, hogy a könyvtárban összegyűjtöttek sok, a város történetével foglalkozó kiadványt. Amikor történelemórán egy korszak elemzéséhez értek, a tanulóknak ehhez a korhoz kellett illesztenie a város történetének eseményeit.
Az iskola nyitottságára jellemző volt már akkor is, hogy a szülői igények és a tanulói vállalások alapján református és katolikus hitórák tartására is lehetőséget biztosított. Az országban elsőként fogadott az iskola külföldi (algériai, zimbabwei) diákokat vízügyitechnikus-képzésre. Nevelési és képzési tervüket az igazgató vezetésével dolgozták ki. Tevékenységének elismerése volt, a Békehadtest képviselője, Xavier Morales több évig az iskolában dolgozott. Feladata az aktivitásra épített környezettudat formálása volt a diákok és a város lakossága körében. Eredményeképpen a város a vermonti alapítványtól több ezer dollár támogatást kapott, amelyből megkezdhette a Hulladékudvar építését.
Dr. Szentjóbi Szabó Tibor a matematika szakértőjeként megszervezte az iskolában (térítésmentesen szállást, étkezést, tantermet biztosítva) a magyar középiskolai matematikai olimpiai csapat nyári edzőtáborát, amelyre meghívta a megye középiskoláinak érdeklődő tanárait és tanulóit, hogy lássák a gyakorlatban hogyan lehet oktatni, nevelni az kiemelkedő érdeklődésű, tehetséges tanulókat. (Az olimpián 3. helyezést értek el.)
Saját tanóráin segítő módon tanította a „nem mindig szeretett” matematika tárgyat. A feladatokban szereplő probléma megértését, a megoldás tervét a jobb képességűektől kérte. Ezen terv alapján következtek a többiek a megoldás lépéseivel, de idővel ők is átkerülhettek a problémaelemzők közé. E formában alternatív megoldások is felbukkantak. Tanórai munkája nem szűkült le kizárólag matematikai szakismeretekre. Megmutatta a tantárgy műveltségtartalmát is, így lett megbeszélés tárgya a matematika, illetve a történelem, geodézia, környezetismeret, építészet, zene, művészetek kapcsolata. Azt vallotta: legyen mindig olyan atmoszféra, amely mozgásba hozza a gondolkodási és cselekvőképességet. Értékelése életszerű volt: nemcsak a feladat megoldásának végeredményét mérlegelte, hanem a megoldáshoz vezető út keresését is díjazta.
Tanári és igazgatói minőségében is élő volt a kapcsolata a tanulókkal. Időnként meghatározott céllal összehívott tanulócsoportokat (tanulási nehézséggel küzdőket, kiemelkedő tanulmányi eredményűeket, sportolókat, művészetek gyakorlóit, kollégistákat). Érdeklődött gondjaikról, terveikről, napi életükről, családi körülményekről, és tanácsot, segítséget adott nekik.
Intézményvezetése műveltségközpontú volt. Szerinte a műveltség tudás és viselkedés összessége. Ez volt munkájának vezérfonala, ennek elfogadását kérte kollégáitól is. Dr. Szentjóbi Szabó Tibor nem bezárkózó iskolát vezetett. Tanított óraadóként a Bajai Vízügyi Főiskolán, időnként a műszaki tanárok pedagógiai szakdolgozatának opponensi feladataira is megbízást kapott.
Több társaság, szakmai-tudományos vagy civil szervezet tagja volt: a Bács-Kiskun Megyei Pedagógiai Társaság elnöke, majd a Magyar Pedagógiai Társaság országos elnökségi tagja, Baja Város TIT elnöke, Baja Város Városvédő Egyesület elnöke, Országos Vízügyi Hivatal Oktatási Bizottságának tagja, Természet és Környezetvédő Tanárok Egyesületének tagja. Ezek voltak azok a fórumok, ahol feltöltekezett, s az információkat a testület innovatív tevékenységének gazdagítására fordította.
Iskolájával nem szakadt meg a kapcsolata nyugdíjba vonulása után sem. Életének utolsó hónapjaiig figyelemmel kísérte az utódok munkáját: szurkolt eredményekért, és örömmel gratulált azokhoz. Aligha kétséges, hogy maradandó nyomot hagyott maga után.
