Sándor Boglárka
Kétségtelenül a tavalyi év könyvtermésének egyik legizgalmasabb regénykísérlete (legalábbis, ha a megyénk határain belül időzünk) Pálinkás Szilvia kiskőrösi televíziós szakember első kötete, a Genomba zárt örökség. Bár a felületes szemlélőt könnyen megtévesztheti a cím és a borító, amely alapján akár genetikatankönyvre vagy gyógynövény-határozóra is következtethetnénk, nincs szó erről: a történet az író családjából merített titokfeldolgozás.
Szerzője pedig le sem tagadhatná, hogy otthonosan mozog a média világában, hiszen a megjelenés után profi kampányt indított a reklámozás érdekében, beharangozó kisvideókkal azon városokban, ahol a könyvet bemutatták – így Baján is. Városunkhoz Pálinkás Szilvia azért kötődik különösen, mert középiskolai tanulmányait a Bányai Júlia Szakképző Iskolában végezte. Manapság, amikor az írók különösen nehezen jutnak kiadási, illetve megmutatkozási lehetőséghez, csak dicsérni lehet, ha valaki önerőből ilyen sokat tesz saját könyve reklámozásáért, hiszen érthető: mindenki azért ír, hogy mások, lehetőleg minél többen olvassák, megtalálni a célközönséget azonban egyáltalán nem egyszerű, sőt, csak egyre nehezebb lesz.
Bevallom, amikor először hallottam a könyvről és az alapjául szolgáló történetről, azonnal beugrott Jessica Gregson Angyalcsinálók című könyve (néhány éve olvastam): a skót író a tiszazugi méregkeverő asszonyok igaz történetét dolgozta fel, és abból a szempontból valóban rokonítható Pálinkás Szilvia regényével, hogy itt is előjön az a sztereotípia, hogy ha egy asszony ért a gyógynövényekhez, akkor előbb-utóbb valamilyen bűncselekménybe is belekeveredik, néha önhibáján kívül is. Mert a költői nevű Bor Terézia (aki egyébként valóságos személy, az író ükanyja volt) élettörténete már-már előrevetítette a közelgő tragédia árnyát. Pálinkás Szilvia beszámolóiból és nyilatkozataiból kiderült, a titokzatos ükanya legendája ugyan mindig is benne volt a családi köztudatban, a pontos történetet azonban senki sem ismerte, és annyira nem is igyekezett megtudni senki, egészen addig, amíg az író el nem határozta, hogy utánajár ennek a titoknak.
A családfakutatás és a traumafeldolgozás fonódik tehát össze ebben a könyvben, amely egyként igyekszik izgalmas kalandregényt, illetve morális útmutatást is nyújtó kordokumentumot nyújtani olvasói számára. Könnyen és meglehetősen gyorsan olvasható, nem is pusztán terjedelme miatt, de kétségtelen: a történetvezetés képes megragadni és sodorni az olvasót még akkor is, ha magam a nyelvezetben könnyedén tetten tudom érni a zsurnalizmus erős jelenlétét (ami egy médiaszakember-szerző esetében nyilván nem ördögtől való, a reménybeli következő könyvek tekintetében azonban talán nem ártana csiszolni ezen a stíluson). Tény azonban, hogy sokan (köztük magam is) kedvelik az olyan jellegű történeteket, amelyek egyrészt egy családi drámából kivetített társadalmi problémára világítanak rá, ugyanakkor megrajzolják egy település sajátos, de már letűnt arculatát a maga embereivel, helyszíneivel, hangulatával, és kellő mértékű izgalmat, fordulatot is kínálnak.
Bor Terézia története épp ilyen, bár alapjában véve már-már szokványosan meseszerűnek nevezhető. Adva van a környék gazdag családjának egyetlen, szépséges és dédelgetett lánya, akinek szülei jó előre kijelölik az útját, ő azonban minden tervet felrúg, amikor beleszeret a társadalmilag mélyen alatta lévő lovászlegénybe. A szerelem persze az akadályokat és a szülői ellenkezést nem képes legyűrni, Terézia azonban kész maga mögött hagyni a jólétet, vállalva a családjából való kitaszítást is, hogy együtt a daliás Musza István felesége lehessen. Mielőtt a szegénység felőrölné őket, a jó eszű Terézia férje nagyanyjától (az egyetlen családtagtól, aki nem nézi rossz szemmel a kapcsolatukat) kitanulja a gyógynövényekben rejtőző tudományokat, és a környék elismert javasasszonya lesz. Ez ugyan némi társadalmi megbecsülést és anyagi fellendülést is hoz neki, az egyre szaporodó családdal azonban az igények is növekednek. Különösen megrázó része a történetnek, hogy a család legnagyobb gyermekét már hétévesen kénytelenek cselédnek adni, mert szükség van a keresetére, és ebben a helyzetben élesen elválik egymástól a két szülő neveltetése és szociális környezete: míg Terézia mélyen felháborodik azon, hogy gyermekét munkaadója bántalmazza, addig az apa a fiát hibáztatja ezért, feltételezve, hogy a gyerek nem tanúsított megfelelő engedelmességet, és okkal vívta ki gazdája haragját. Mindez persze összefügg a gazda gyanakvásával, hiszen csalfa felesége és egyik alkalmazottja olyan helyzetbe sodorja bele Bor Teréziát, amely ellen erkölcsi érzéke tiltakozik bár, mégsem tud nemet mondani. Sejthetjük: a bukás, a bűnhődés annak ellenére is bekövetkezik, hogy a javasasszony végig tisztában van tette súlyával, és kényszerből cselekszik, az életét nyomorító több szintű kiszolgáltatottság azonban végül áldozatává teszi az egyébként jobb sorsra minden bizonnyal érdemes Teréziát.
Mindent egybevetve szomorú Pálinkás Szilvia szomorú történetet vetett papírra, és ilyenként azt is meg tudjuk érteni, hogy családjának bizonyos tagjai nem is örültek annak, hogy az addig legendaként kezelt foszlányok a szerző kutatómunkája nyomán egyszer csak tényként, ráadásul könyv formájában öltöttek testet. A feldolgozást azonban bizonyára segíti ez a fajta megjelenítés, az olvasók pedig szurkolhatnak annak, hogy az esetlegesen még hiányzó részletek a folytatásban napvilágra kerüljenek. (Pálinkás Szilvia: Genomba zárt örökség. Vajon te mindent tudsz családodról? Olvasni Menő Kiadó, 2022. 260 oldal, ára: 4299 Ft)
