Sarlós István
Baját az útikönyvek minden esetben Duna menti városként írták le, de a folyópart – mind a Duna, mind a Sugovica – fokozatosan lett a város része. A város gyarapodásával természetes volt a nyugati irányú terjeszkedés, így Pandúr-sziget, a Kamarás-Duna partjai, a nagy Duna bal partja fokozatosan került a város igazgatása alá. A folyamatban Baja és Bajaszentistván egyesítése nagy „ugrást” jelentett, a korábbiakhoz képest komoly vízfelület és ártéri területek kerültek a város fennhatósága alá. Az 1920-as években már kialakított, Baja a fürdőváros koncepció nyomán az 1930-as évek elején rendezték a Kamarás-Duna partjait a strandolás és a vízi sportok igényeinek megfelelően.
A trianoni békediktátum után az osztrák-magyar haditengerészetet felszámolták, a magyar honvédség folyamerőket nem tarthatott fent hivatalosan, de a belügyminisztérium alatt működött a folyamrendészet, mint burkolt katonai alakulat. – A katonai egység 1939. január 15-én alakult meg a Magyar Királyi Honvéd Folyamerők néven, amely 1 sajkás ezredből és 1 folyambiztosító zászlóaljból állt. Az alakulatot nem sokkal ezután átszervezték a modern háború igényeinek megfelelően. – A folyambiztosító zászlóalj elsősorban árvízvédelmi feladatokat látott el a Horthy-korszakban, az egyik alegysége Mohács-Baján állomásozott. A járőrgőzös egyik kijelölt nyári horgonyzóhelye a Kádár-sziget és a Pandúr-sziget közötti holtágban volt, innen jártak be vele rendszeresen Bajára ellátmányért a szolgálatban lévő katonák; és szegték meg a Kamarás-Dunán a közlekedési szabályokat.
