Mayer István
A 2023-as őszi évad kezdetén új színdarabot mutatott be az éppen megalakulásának 20. évfordulóját ünneplő bajai Rábl Színpad és Zenei Közösség. Ismét filmet adaptáltak, mégpedig egy bennfentes körökben kultuszfilmként kezelt alkotást, Anders Thomas Jensen Ádám almái című művének feldolgozását. A társulatvezető, Dely Géza felvezetőjében a fekete komédia műfajába sorolta az Ádám almáit, ám a történet korántsem vidám.
A cselekmény kezdetén megismerkedhetünk a börtönből frissen szabadult, neonáci nézeteket valló Adammal (Csanádi László), akinek öt hét közmunkát kell végeznie az Ivan tiszteletes (Tóth Dániel) által vezetett közösségben. A türelmetlen bűnöző csak túl akar esni a kötelező büntetésen, ám a lelkes Ivan próbál neki célt adni. A feladatot végül Adam magának határozza meg: a templomkert büszkeségének, az almafának gyümölcséből süt lepényt, amint az megérett. Ivan környezetében csupa korábbi – vagy jelenleg is aktív – bűnöző él. Gunnar (Császár Zoltán) korábban nőket rabolt el, Khalida (Szalai Natália) benzinkutakat fosztott ki (ügyelve arra, hogy a megfelelő társaságot károsítsa meg). Később csatlakozik hozzájuk a gyermeket váró, alkoholista Sarah (Debreceni-Schaffer Rebeka). A cselekmény elején még Poulnak (Ghanim Tamás Lutfi), egy koncentrációs tábor egykori őrének sorsát is követhetjük.
Nem könnyű megmondani, hogy Adam vagy Ivan a főszereplője a darabnak. Mindketten bizonyos fejlődésen mennek keresztül a dráma során, ugyanakkor jellemük sok tekintetben gyökeresen eltér egymástól. Adam szinte végig kívülállóként tekint magára, Ivant pedig őrültnek tartja – egyáltalán nem is ok nélkül. Ivan minden bizodalmát Istenbe helyezi, noha élete tragédiákkal van tele. Kitartó hitében a sok szenvedést a Sátán kísértésének tulajdonítja. Az előadás előtt a nézőközönség Jób könyvének bevezetését találhatta meg az újonnan átadott színházterem székein. Egyértelmű utalás ez a Biblia egyik legnehezebben elfogadható részére, és persze maga a színdarab is rájátszik erre: Adam cellájában az Ivantól kapott biblia mindig e könyvnél nyílik ki.
Természetesen Adam és almái is utalnak a Teremtés könyvére. Adam a darab során felveszi a Kísértő szerepét, és egy időre sikerül is elérnie, hogy Ivan elbukjon a hitében. Nem lenne azonban a műfajhoz méltó a letargikus befejezés: egy többé-kevésbé pozitív lezáráshoz valódi csodára van szükség, és az be is következik.
Ivan nem hisz az emberi gonoszságban, sem abban, hogy Isten bünteti; annak ellenére sem, hogy élete egy gyengébb hitű embert már rég az öngyilkosságba hajszolt volna. Ahogy ez meg is történt a feleségével is, aki nem tudta elfogadni, hogy fiuk súlyos fogyatékossággal, teljesen bénán született. Ivan gyermek- és ifjúkora egyaránt traumák sora volt, és elhatalmasodó tumora miatt jövőbeli kilátásai is riasztóak. Ám ő sajátos módon oldja meg a traumákkal való szembesülést: tagadja a nyilvánvalót. Hisz abban, hogy felesége halála szerencsétlen baleset volt, gyermeke teljesen egészséges, és abban is, hogy pártfogoltjai értékes tagjai lehetnek a társadalomnak.
Adam teljesen más utat jár be. Komoly ellenérzései vannak társaival szemben – a „paki” Khalidával különösen hadilábon áll, de Gunnar kleptomániája sem javít a dolgon –, ahogy azonban fokozatosan tudomást szerez az Ivan által hordott keresztről, egyfajta szimpátiát is kezd érezni iránta. Ám ez sem akadályozza meg abban, hogy kis híján megölje a tiszteletest. Figyelemre méltó viszont, hogy teljesen elveszti a közösségtudatát neonáci bandatársaival, akik olykor a templom közelébe mennek.
Adaptáció esetén elkerülhetetlen, hogy az új rendezést összevessük a forrásművel. Ezen előadás esetén ez különösen izgalmas, mert Dely Géza rendező igen bátran nyúlt hozzá az alapanyaghoz, például némely karaktert átértelmezett, illetve elhagyta a film megnyugtató, utolsó jelenetét, amely véglegesíti a feloldást (feloldozást?) Adam számára.
Adam nagyjából az a figura, akit a filmben láthatunk, Csanádi László ügyesen bánik a „goromba” (Ivan kedves szavajárása), önző és kegyetlen bűnöző karakterével, játéka meggyőző. Ivan (Tóth Dániel) ellenben nagyon más, mint a film szikár, láthatóan gyötrődő főhőse (őt a vásznon Mads Mikkelsen alakítja, akit számos hollywoodi produkcióból is ismerhetünk). A Rábl Színpad Ivanja viszont joviális, életvidám alak, aki elégedett az életével; őszintén, szívvel szereti pártfogoltjait, még Adamot is, pedig ő igazán nem sok okot ad erre. Amint az várható, idővel napvilágot lát élethazugsága, Adamnak „hála”, ő is átérzi. De – amint a Rómaiakhoz írt apostoli levélben olvashatjuk: „hogy egy embernek engedetlensége miatt sokan bűnössé váltak, egynek engedelmességéért sokan meg is igazultak. Közben azonban belépett a törvény, hogy vele szaporodjék a bukás. Ahol azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem”. Igen, az engedelmes Ivant bűnösök vették körül, ám az ő keresztje, önfeláldozása hite szerint megváltotta bűneiket. Persze, ezt fenntartásokkal kell fogadni, hiszen a közösség a korábbi formában nem marad fent, ám Adamból ha nem is jó, de talán jobb ember lett.
A Császár Zoltán által alakított Gunnar nagyjából megfeleltethető filmbéli társának, és itt nem a fizikai megjelenésre gondolok. Gunnar zárkózott, magának való, csak a Sarah-hoz fűződő felemás (ivócimbora, szerető, fogoly) kapcsolata mozdítja ki a melankóliájából. A Khalidát játszó Szalai Natália egy a filmben férfi által alakított figurát alakított. Az ő esetében – bár az Adammal szembeni végletes ellentéte kevésbé jött át – is meggyőző alakítást láthattunk, és ő is egyike volt az újraértelmezett szereplőknek. A filmbéli Khalid meglehetősen passzív szereplő, míg a színpadi Khalida valóságos energiabomba. A helyi orvos (Éber Kata) színpadi munkáját látva nekem személy szerint az ő esetében zavaró volt a „nemváltás” (melyet természetesen leginkább a társulat összetétele indokol). Játékában önmagában nem volt hiba, mégis olyan érzésem volt, mintha egy férfi lelket látnék női testbe bújva.
A filmet újra megtekintve őszintén sajnálom, hogy a záró jelenet kimaradt a produkcióból. Igaz, az előzmények a megfelelően adagolt humorral kevésbé tűntek megrázónak, a történet lezárása itt lényegesen nyitottabb marad. Mindent egybevetve nyugodtan kijelenthetjük, hogy ismét egy színvonalas, értékes előadást tekinthettünk meg, amely mind a filmet kedvelő, mind az azt nem ismerő közönségnek színvonalas szórakozást nyújt, és nem mellesleg mély gondolatokat ébreszt benne. (Ádám almái. Fekete komédia Anders Thomas Jensen filmje alapján egy felvonásban. Baja, Belvárosi Közösségi Ház, 2023. szeptember 8. Rendezte: Dely Géza)
Fotók: Kelemen Áron
