Szünder Dezső
E havi számunkban egy itthon még csupán csak néhány éve honos, különleges növényt szeretnék bemutatni az olvasónak. Akik 1970 előtt születtek, azoknak biztosan ismerős lesz az alábbi történet, amelyre már szinte nosztalgiával tekintünk.
Az 1980-as években járunk. Azokban az időkben, amikor hazánk még kissé bezárt arcát mutatta. Ismeretlen volt a minden évben külföldön nyaralás – se pénz, se engedély nem volt rá –, hosszú éveket vártunk egy új kocsira, amely persze nem nyugati volt, hanem a szocialista ipar terméke, szigorúan a „baráti” országokból származó. Mintha mindenki és minden egyforma, uniformizált lett volna, manapság erre visszagondolni nem lehet mással, csak nosztalgiával. Ha ebben az időszakban a kis falun élő, ott cseperedő gyerek zöldséget, gyümölcsöt szeretett volna, nem a boltba, hanem a kertbe ment, és kiszolgálta magát. Bőség és változatosság volt akkoriban is persze, csak kicsit másképp: kenyérből létezett az 1 kg-os és a kétszer ekkora, esetleg fel is lehetett szeleteltetni. Volt isteni kifli, zsemle, de barna kenyérről, teljes kiőrlésűről és egyéb minden mentesről még csak nem is hallottunk, és nem is hiányzott senkinek. Zöldségből és gyümölcsből sem szenvedtünk soha hiányt: minden megvolt a kis kertben, amire szükség lehetett. Ami nem termett meg, vagy nem úgy sikerült éppen az adott évben, azt nem ettük. A kertbe jártunk eperért, málnáért, a fáról ettük mosatlanul (és néhányszor türelmetlenül) az alig érett sárgabarackot, alig vártuk a mindig későn érő szilvát, kuriózumként tekintettünk a ribizlire, engem például nagyon kellemes és nosztalgikus emlékek fűznek a fekete fajtájához. Végül, már sokszor késő ősszel örömmel vertük le a fáról a körtét, szedtük össze a diót, amiről tudtuk, mielőtt a karácsonyi zserbóba kerül, meg kell pucolni, meg kell darálni, nem készen érkezik…
Ha már a télnél tartunk: amikor már nem okozott maradandó élményt a hazai befőtt – bár édesanyám rumos meggyét azóta is számtalan alkalommal emlegetem – akkor egy évben egyszer lehetett déligyümölcsöt is enni. Banánt és narancsot leginkább csak karácsonykor. Ez utóbbiakat csak korlátozott mennyiségben: előre fel kellett hozzá iratkozni, és keveseknek jutott belőle 1-2 kg-nál több, amit aztán otthon féltett kincsként őrizgettünk, bár a legszívesebben azonnal felfaltunk volna. 2023-ból visszatekintve meglehetősen mulatságosnak tűnik mindez, hiszen ma ezeket a déligyümölcsöket akkor vásároljuk, amikor csak szeretnénk, és annyit, amennyit akarunk. A banán-narancs duó mellé aztán idővel bekúszott az akkor még csak asztalt formában kapható füge is. A rendszerváltozással – és persze éghajlatunk gyökeres megváltozásával – pedig kinyílt a világ, ma már minden kapható, csak tudjuk, hol keressük. A melegedő klíma kapcsán pedig fokozatosan megjelentek az eddig csak a Európa déli részén, Afrikában megtalálható gyümölcsök kiültethető változatai: nem egy háznál lehet már citromfát találni, akinek pedig az jutna eszébe, hogy friss fügét enne otthonában, már azt is megteheti. De még ennél is van tovább: hazánkban néhány ember már kereskedelmi célzattal termeszt fügét. Nemrég olyan helyen jártam, ahol több mint 10 éves fákról lehetett szüretelni ezt a finom és egészséges gyümölcsöt, nem is csak egyetlen fajtáját.
A füge ugyanis fajtában és változatokban gazdag faj, termesztése pedig szinte mindenhol lehetséges már itthon is. Fagytűrő képessége igen jó, a nem túl hosszú ideig tartó -15 ºC-ot is képes károsodás nélkül átvészelni, egyes fajok pedig a -40 ºC-ot is túlélik. Aki nem szeretne kockáztatni, bátran ültetheti nagy dézsába is, a növények ez esetben persze nem lesznek soha olyan szépek, hiszen a gyökerek növekedése korlátozott.
Déligyümölcs lévén ültetése napos helyre ajánlott, egyébként talaj iránt pedig korlátozottan igényes csak, szinte mindenhol megél. Hazánkban 3-6 m magas cserjévé fejlődik, így olyan helyre érdemes ültetni, ahol később sem lesz útban, bár metszéssel könnyedén karbantartható a növekedése. Gyümölcse nyár végétől a korai fagyok megjelenéséig szüretelhető, de csak a tökéletesen beérett gyümölcsöt szedjük le, mert ez a gyümölcs csak korlátozottan utóérő, ha éretlenül kerül betakarításra, soha nem érik be.
Mint a gyümölcsök általában, a füge is számtalan kedvező élettani hatással rendelkezik. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy a növény kb. 28%-a rostokból áll, bizonyítottan csökkenti az LDL koleszterinszintet, segít fenntartani az egészséges vércukorszintet. A füge felhasználása igen sokrétű, csak meg kell ismerkedni vele: készíthető belőle főfogás csirkével, remek lekvár főzhető belőle, kitűnően aszalható aszalógépben vagy sütőben, és számtalan édesség készülhet belőle a karamellizált fügétől az idei országtortáig.
Jöjjön most egy olyan süteményrecept, melyet akár kezdő háziasszonyok is bátran elkészíthetnek, egyáltalán nem bonyolult felhasználása ennek a nagyszerű gyümölcsnek.
Fügés frangipane szelet
A süteményünk összeállítása előtt 30 perccel tegyünk a fagyasztóba 200 g lisztet és 120 g vajat. Fél óra leteltével a liszthez adjunk hozzá 60 g porcukrot, egy csomag vaníliás cukrot, csipetnyi sót és negyed teáskanál sütőport. A vajat vágjuk apró kockákra, és két tenyerünk segítségével keverjük morzsásra a lisztes keverékkel. Akkor jó, ha már nem látszanak benne a vajdarabok, és nem ragad a kezünkhöz és az edényhez sem. Adjunk hozzá egy kanál rumot, egy egész tojást, és gyors mozdulatokkal gyúrjuk össze. Csomagoljuk fóliába, és tegyük egy órára hűtőbe. Egy óra elteltével nyújtsuk ki lisztezett felületen kb. 25×10cm-re, és terítsük egy kivajazott, lisztezett tepsibe.
Tegyünk egy tálba 120 g mézet, adjunk hozzá kevés vanília aromát, 100 g lágy vajat, 50 g tejszínt, keverjük simára. Tegyünk bele 100 g őrölt mandulát, 2 db tojást egyenként elkeverve, majd a legvégén egy csomag vaníliás pudingport. Keverjük össze alaposan, majd öntsük a tésztára a keveréket. A tetejét rakjuk ki félbevágott fügékkel, vágott felükkel felfelé. 150 ºC-os sütőben, légkeveréssel süssük 50-55 percet, sütés után a tetejét kenjük meg olvasztott mézzel, és hagyjuk teljesen kihűlni a formában.
Tálaljuk porcukorral megszórva vagy egy kanál felvert tejszínhabbal a tetején. Jó étvágyat kívánok!
