Vattay Noémi
„Álom, álom, édes álom,
Suhanj végig szempillámon,
S ráterítve csoda-fátylad`,
Népesítsd be éjszakámat.” (Reviczky Gyula)
November 10-én nyílt meg Érsekcsanádon, a Csuka Zsigmond Művelődési Házban Barics Julianna festőművész kiállítása. Az 1950-ben született alkotó már 18 éves korában tudta, hogy művészi pályára készül; 1965–1969 között B. Mikli Ferenc tanítványa volt. Barics Sándorral kötött házassága révén művészi képességeit szabadon kibontakoztathatta, hiszen a család többek között ajándéktárgyak készítésével, képkeretezéssel is foglalkozott. Szenvedélyévé vált az alkotás, 1989 óta foglalkozik intenzívebben festéssel. 36 évig élt Münchenben, ahol saját műteremmel rendelkezett, Németországban több kiállítása volt. 2021 óta Érsekcsanádon él és alkot. Magyarországon is szintén számos önálló tárlata volt korábban.
Saját maga által előállított színekkel dolgozik. A pigmentekből, kövekből, földekből és különböző kötőanyagokból technikája révén olyan képeket hoz létre, amelyek leginkább az absztrakt expresszionizmushoz kapcsolódnak. A stílust 1997-ben ismerte meg New Yorkban. Ott találkozott Frank O’ Cainnel, Ronnie Landfielddel és Larry Poonsszal az Art Student League-en, az amerikai látogatás nagy hatást tett rá.
Képei jellemzően organikus, kozmikus szerkezeteket ábrázolnak: fényeket, hősugárzásokat, drámai kitöréseket, viharfelhőket, vadvirágokat, valamint mindig a tengert, a tengert és a tengert… „Absztrakt” tájfestményei változatos, intenzív, ragyogó színeket mutatnak, erős kifejezőképességről tanúskodnak. „A színek az élet, az érzések és az élvezet” – vallja. Az érzés, az érzelem és a spontaneitás sokkal fontosabb számára, mint a tökéletesség, az értelem és az üresség: „Az intuitív festészetben megpróbálom főleg a klasszikus zenével való tudatosságomat elhalványítani, hogy spontán észleljem és megragadjam a pillanatok vibrációját. Számomra a festészet olyan kísérlet, amellyel egy másik oldalt akarok megragadni. Lenyűgöznek a természet csodái, és ezt a nagyszerű inspirációt használom munkáimban.”
Művészetében nagy szerepet játszik a zentangle nevű egyszerű, de rendkívül hatékony rajztechnika, amelyet Rick Roberts és Maria Thomas hozott létre. Alapja az egyszerű vonalak, formák és minták kombinálása oly módon, hogy meditatív és relaxációs élményt teremtsen. Használható a stressz csökkentésére, a kreativitás fokozására és elmélyült gondolkodásra is. Olyan technika ez, amely kapcsolatot teremt a gyakran misztikus és rejtélyes élménynek számító álmok és az érzelmeket, gondolatokat és tapasztalatokat kifejező művészet között. Az álmok gyakran tele vannak szimbólumokkal és képekkel, amelyek mélyebb értelmet hordozhatnak. A zentangle pedig segíthet abban, hogy jobban megértsük álmainkat és a bennük rejlő üzeneteket. A zentangle minták készítése során könnyen előfordulhat, hogy egyfajta transzállapotba kerülünk, ami hasonló lehet az álomállapothoz. Ez segíthet abban, hogy mélyebben behatoljunk az elménkbe, és felfedezzük az álmainkban is megjelenő ösztönös gondolatokat és érzéseket. Így mélyebb kapcsolatba kerülhetünk önmagunkkal és a saját kreativitásunkkal, ez pedig gazdagítja az életünket.
A kiállítást megnyitó dr. Vattay Noémi egyebek mellett az alábbiakat emelte ki Barics Julianna képei kapcsán: „…mintha ezt a művészi technikát is neki találták volna ki. Julika a zentangle művészetét is saját arcára formálta, egyedi stílust kialakítva, az alkotásait sokszor témakörök köré fonva, pl. nőnap, anyák napja, Mozart-évforduló, különböző ünnepek, képeibe beleszövi saját formai, képi megoldásait, motívumait. A zentangle […] lényege, hogy a művész az általa kijelölt keretek között vonalak, motívumok, spirálok folyamatos megrajzolásával, belső intuíció, ihlet, kreativitás, szeretet szárnyán egy előre nem tervezett alkotást hoz létre, tűfilc, színek felhasználásával. A zentangle művészet gyakorlói a rajzolás, összpontosítás, alázat révén egy magasabb energetikai állapotba jutnak, mely lelki gyógyulást okoz, a megszületett alkotások pedig tele vannak szeretettel! Ezen csodás alkotások minimális eszközigénnyel, viszont nagy időigénnyel készülnek. Julika elmesélte nekem, hogy képeit gyakran 6-8 órán keresztül, nagy odafigyeléssel, összpontosítással folyamatosan készíti, meditatív állapotba kerülve. Számomra a zentangle művészet a szabálytalanság, az esetlenség alkotta tökéletesség megvalósulása. Amely technika mindenki számára elérhető, azonban mégis oly kevesen élnek vele, mint amilyen kevesen merik megvalósítani az álmaikat! Julika zentangle alkotásain keresztül az álmait valóra váltotta, csodálatos mesebeli kertet teremtett, tele virágokkal, színekkel, arcokkal, formákkal, motívumokkal.”
A kiállítás november 24-ig volt látható, anyagából néhány képet e lapszámunk 24. oldalán, illetve a honlapunkon található galériában tekinthetnek meg.
