Mayer István
A II. János Pál fasor végén kiszállt a légkondicionált csónakból. Feltette napszemüvegét, papucsát a táskájába süllyesztette, és felhúzta a gumicsizmát. Fehér volt a táj, amerre látott, nehéz gyalogút lesz a kiserdőig. De megígérte Maritának, hogy idén is szerez karácsonyfát, így hát ebben az évben is nekiindult a fejszével. Tíz éve még megbüntették volna, ha engedély nélkül kivág egy fát, de azóta megváltoztak a törvények: a fák rengeteg fényt és hőt nyelnek el, ezért nemkívánatosak. Hogy oxigént termeltek, az igaz, de arra ott voltak a világtengereket borító algatelepek is. Legalábbis ezt mondták.
A hajó kellemes 25 fokos hőmérséklete után a szabad levegő 45 foka pokoli volt, mellkasáról is patakokban folyt a víz, lába szinte tocsogott a két számmal nagyobb csizmában. De papucsban vagy szandálban képtelenség lett volna előrehaladni, így is bokáig süllyedt a fehér anyagban. Öt perc múlva már látszott a dombocska. A ciprusokból és borókafenyőkből álló facsoport is fehérbe borult. Mikołaj jól emlékezett, hogy errefelé régen akácos volt, de azok a növények megadták magukat az irtózatos hőségnek. És Gdynia még a szerencsés vidékek közé tartozott. Csehországban és annál délebbre már a tűlevelűek is ritkaságnak számítanak, az Appennini-félsziget – legalábbis amit a tenger meghagyott belőle – kietlen homok- és kősivatag.
Mikołaj pihent, és lassan, aprókat kortyolt a termoszából. Csak egy litert hozott magával, tudta, a fenyő, a fejsze és a csizma éppen elég lesz ebben a hőségben, nem szabad plusz teherrel terhelnie magát. Visszafelé pedig – termosz ide vagy oda – úgyis megmelegedne a víz. Szívesen megpihent volna, de a magas UV-sugárzásban és a szárazságban végzetes lehetett volna: talán nem öli meg a Nap alkonyatig, de annyira kiszárad, hogy nem lesz képes visszamenni a városba, ahol a hűvös pincelakásban várja a családja.
Délután 3 volt, amikor kiszállt a csónakból, 5-re érte el a fenyőt. A hőség valamelyest mérséklődött, már csak 36 fok volt. Éppen elég meleg a munkához. Egy jó másfél méteres borókafenyőt szemelt ki, majd elővette a fejszét. Vigyázott, nehogy megérintse a forró fejet, de a fanyelet is le kellett locsolnia vízzel, hogy egyáltalán használni tudja a szerszámot. Tíz percig tartott a favágás, húsz percig, mire rászánta magát az indulásra. Már előző évben is azon gondolkodott, hogy éjszaka kellene kijönnie, de a hajók csak nappal járnak: az éjszaka a csatornákon sem biztonságos. Az utolsó hajó napnyugtakor indul vissza a városba, maradt még két és fél órája. 2 kilométerre bőven elég lenne, ha nem lenne még mindig ilyen iszonyú meleg, és nem borítaná polisztirol a tájat.
A műanyagot fél éve kezdték el nagy mennyiségben kiszórni, két hónap alatt szinte egész Európát beborították vele. Úgy gondolták, a fehér felület eléggé megnöveli a felszín albedóját ahhoz, hogy néhány fokot hűljön a levegő. Talán sikerült is, de az időnként lángra kapó polisztirol legalább annyit hozzájárult az üvegházhatáshoz, mint amennyit a fényvisszaverő hatás enyhített annak hatásain.
A gyerekek számára ez maga volt a hó: nem tudták, hogy az igaziból hógolyót lehetett gyúrni, hóembert építeni, és nem esett szét az ember kezében: sosem láttak olyat. És sajnos csúszkálni sem lehet a műanyagon, pedig Mikołaj előző évben megpróbált lesiklani a domboldalon. Nem ért el mást, csak orra-szája telement a műanyaggal.
Fél hétkor nekivágott az útnak. Szerencsére a Nap a háta mögött volt, így jól látta az ösvényt, amelyen idejött. Mire nagy nehezen leoldalazott a lejtőn, erejének szinte a végére ért. Számított erre, volt nála egy energiatabletta, jókora adag koffeinnel és némi amfetaminnal. Szigorúan tilos volt, de nem sokszor ellenőrizték azokat, akik időnként elhagyták a várost. Úgyis az életükkel játszanak. Lábát megtörölte, majd bekente izomlazító krémmel. A következő 500 méterre mindennek elégnek kell lennie.
Egy idő után már duplán látott: nem tudta, ez a drog, a hőség vagy a napszúrás miatt van. De már látta a csatornát, ott állt a hajó is. Érezte, hogy tarkóján, melyet most egyfolytában ért a napfény, felhólyagosodik a bőr. Mindegy: a kislányának megígérte a fát, hát most szállítja.
Szinte önkívületi állapotban érte el a hajót, a személyzet segítette át a pallón. De tudta, hogy sikerült: Maritának igazi karácsonya lesz. Igazi fehér karácsonya.
2009
