Katymári Vanda
Emlékszem, azt mondta:
„Most van az Úr születésnapja,
öltözzünk fehérbe!”
Guba volt ebédre.
Őrlőt tekert, kósza mákszemek
peregtek a konyhapadlóra,
mint a homokóra,
s odakint hullt a hó.
Mély ránc véste arcát
aznaptól, mikor jó
nagyapámért húzták
a templom harangját.
Aztán még évekig kitette
neki is a tányért szenteste,
s néha, nagy titkokban
tán az ajtót leste.
Libbent az idő ében fátyla,
a házban fehérlett a vászon.
Még most is látom, hogy
a kenyér aljára
kés hegyével keresztet rajzolt.
Az utolsó karácsonyunk volt.
Édes emlékezet.
Sárgán gyúlt a lámpás,
a falon hímzett házi áldás:
„Hol hit, ott szeretet”.
Éjfélkor harang szólt és zsoltár,
s egy angyal örömkönnye hullt rám:
„Jézus megszületett!”
