Baja köztéri szobrai 9.
N. Kovács Zita
Gyurcsek Ferenc (1942-2023): Úszók, 1972, Baja, 3,5 m, mészkő
„A lehetőségeim adottak voltak – írta a halála előtt néhány hónappal, 2023-ban megjelent monográfiája előszavában – Könyvek (papír), ceruza, petróleumlámpa. Beszélni még nem tudtam, hát rajzoltam. Reggeltől estig, állandóan. […] Rajzolva gondolkoztam, álmodoztam. Azután szobrász lettem.”
Az 1972-ben készült, a Sugovica partján 1974-ben felállított, majd a bajai uszoda elé áthelyezett Úszók című köztéri plasztikája életszerűségével, elevenségével a bajaiak kedves szobrává vált. Mészkőplasztikájában a vízzel együtt élő bajai életérzésnek, egy ikonikus mozgásnak, a szüntelenül jelen lévő emberi öntudatnak, méltóságnak, humanizmusnak állított emléket.
Gyurcsek Ferenc 1942. november 6-án, Budapesten született. Szülei Gyurcsek Ferenc építőmunkás, tetőfedő és Banka Terézia voltak, akikkel sokat járták a világot. Édesapja remekül rajzolt, a családi legendárium szerint Gyurcsek Ferenc is előbb rajzolt, mint beszélt, vizuális műveltsége korán kialakult. Garán járt általános iskolába, ahol összevont osztályban tanult. 1957–1961 között a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban végezte tanulmányait, majd az érettségit követően 1961–1963 között díszítőszobrász-restaurátorként dolgozott. 1963–1968 között a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt Somogyi József növendékeként. A főiskola biztonságot adó műhelyéből a Fiatal Művészek Stúdiójába került, ahol kollektív műtermek, kiállítási, pályázati lehetőségek és ifjú alkotók társasága vette körül. 1967 óta kiállító művész. Tanulmányúton Olaszországban, Rómában, Bulgáriában, Görögországban, Grúziában és Örményországban járt. A Munkácsy Mihály-díjas (1975) szobrász 1971 és 2019 között 35 köztéri megbízáson, Magyarországon kívül Ausztriában, Görögországban és Türkmenisztánban dolgozott. 1971-től Vácott, később Budapesten, Martfűn, majd Budakeszin élt és alkotott.
Gyurcsek Ferenc a 20. századi magyar szobrászat hagyományőrző, archaikus, figurális szemléletű alkotói csoportjához tartozott. Érdeklődése kezdetektől (de római tanulmányútjától különösen) a köztéri építészethez szervesen illeszkedő, monumentális szobrászat felé fordult: ókori görög és római felületkompozíciókban gondolkozott, alkotásaiban vizuális emlékezettel komponált és szerkesztett. Ars poeticája szerint az emberi méltóság és szabadság anyagban rögzített sarokköveit igyekezett megformálni. A köztéri munkák mellett természetesen intenzíven foglalkozott grafikával és kisplasztikával is. A szobor számára mind tartalmi, mind formai törekvéseiben ideológiai és erkölcsi igazságok, társadalmi és szociológiai jelenségek ábrázolója. Közösségi alapállásából eredően leginkább a monumentális feladatok érdekelték, a köztéri megvalósítás igénye kisebb méretű munkáinak is jellemzője.
Gyurcsek Ferenc közel hat évtizedes szobrászi pályája során örömmel és szívesen látogatott Bajára. Bánáti Tibor és B. Mikli Ferenc barátsága (mindkettejük portréját bronzból meg is mintázta) termékeny találkozások, bajai kiállítások, beszélgetések forrása volt. A szobrász életművének második köztéri alkotása a Baján felállított Úszók c. szobor volt, amelyen jól érzékelhető az emblematikus témaválasztás, amelynek megközelítése közben sajátos, tradicionális, mégis innovatív, megújuló formarendet teremtett, jól szintetizálva az igényesen mintázott figurális, realista tartalmat a személyes, expresszív, futurista, dinamikus formarenddel. Gyurcsek Ferenc a hetvenes évek elején gyakorta élt a futuristák mozdulatfázisokra épülő plasztikai megformálásával. Az úszó testek, hullámok ritmikus ismétlésének kettős célja volt: egyfelől hangsúlyozza a gondolat, az üzenet jelentőségét, másfelől oldja az alkotást övező geometrikus városkép egyhangúságát. A vízből kiemelkedő arcok, karok, lábak látványának ismétlődése tömbbé sűrűsödik, szinte egyetlen dinamikus mozdulattá, hullámveréssé formálódik. Az üzenet és a forma egyszerűségében rejlik hatása is: a tőmondat emblematikus kijelentéssé, sőt szinte felkiáltójellé válik.
Az úszó női testeket megformáló műben az egyszerűsítés és összefoglalás, a gondolati általánosítás és törvényszerűség nyer fontos hangsúlyokat. A vízparton élők egyszerre konkrét és szimbolikus eseményét magától értetődő természetességgel reprezentálja a valóság formavilágát megőrizve, építményével mégis piedesztálra helyezve, jelképi szintre emelve. A Sugovica partján álló szobor számára különleges talapzat is készült, sajátos plasztikai megoldásokkal, amelyet sajnos a Petőfi-szigetre történt áthelyezéskor már nem állítottak fel.
„Gyurcsek Ferenc szobrászi munkásságát, mint minden jelentékeny művészi teljesítményt, több felől is meg lehet közelíteni. Kvalifikálhatjuk a művészi koncepció, a vállalt eszmeiség oldaláról, szemlélhetjük a formai megvalósítás, a kifejezés színvonalát nézve is, sőt vizsgálhatjuk a tekintetben, hogy munkái milyen feladatot vállalnak, milyen funkciót töltenek be a gyakorlatban. Akármelyik nézőpontot válasszuk is, a Gyurcsek-oeuvre minősége megkérdőjelezhetetlennek tűnik. Ez a művészet életigazságok megfogalmazására hivatott, s választott problémakörének imponáló állandóságán belül egyre eredetibb témafelfogással, egyéni ötlettel, egyre sajátosabb és merészebb formalátással és kompozíciós megoldásokkal képes meglepni. Pályakezdése óta az ember és a világ viszonya foglalkoztatja, azokat az élethelyzeteket nyomozza, amelyek révén az egyén alakítója lehet saját és közössége sorsának.” (Tasnádi Attila művészettörténész)
Gyurcsek Ferenc szobrászművész hosszú betegség után, 2023. augusztus 18-án hunyt el.
