Sarlós István
Az adventi időszak és a karácsony az ünnep mellett a jótékonykodásról is szól. A legtöbb adományt ekkor adják az emberek nehéz sorsú embertársaiknak. A reformkorban kezdődő egyesületi élettel párhuzamosan megjelent a decemberi jótékonykodás szokása is, amely a kiegyezés után az egyesületek szaporodásával egyre nagyobb méreteket öltött. Alapítványok, jótékonysági egyletek, segélyegyletek, vallási egyesületek alakultak, amelyek elsődleges céljuknak tekintették a jótékonykodást, de nemcsak ők, hanem a velük párhuzamosan működő tevékenységre specializálódott egyesületek – például sport- és szabadidőegyesületek – is hirdettek meg karácsonykor karitatív programokat. Az alapítványok jótékonysági tevékenysége általában valamilyen ösztöndíj-pályázat meghirdetése volt, amely a szegény sorsú, de tehetséges fiatalok továbbtanulását segítette. Az országos szervezettel bíró egyesületek természetesen országos kampányt hirdettek, amelyet bejelentettek a törvényhatóság vezetőjének, aki azt hivatalosan engedélyezte. Az ő felhívásaik országos és helyi lapokban is megjelentek – ezt a törvényhatósági engedélyezéssel együtt kapták meg –, és valamilyen nagy horderejű problémára próbáltak a maguk keretei között megoldást találni. A helyi egyesületek a lehetőségeikhez mérten a helyi társadalom, az itt élő kicsiny közösségek mindennapjait próbálták jobbá tenni adományaikkal. Az ő akcióikat minimális nyilvánosság kísérte, bár a törvényhatósági vezetésnek bejelentették tevékenységüket és az elért eredményeiket is.
