Hetvennyolc éves korában, hosszú betegség után 2024. február 21-én elhunyt Geiger István kántor, zeneoktató, a hazai harmonikás közösség egyik elismert tagja.
Schneider Viktor egykori zenekari tag
Geiger István 1946. február 9-én látta meg a napvilágot Madarason. Zenész családban nőtt fel, ennek nyomán már kisgyermekként érezhető volt a zene iránti érdeklődése. Az írást és a hagyományos olvasást nála megelőzte a kottaolvasás elsajátítás. Környezete csodálatára már hatévesen tiszta játékkal szólaltatta meg a tangóharmonikát.
Általános iskolai tanulmányai Madarashoz kötődnek, majd a kecskeméti Katona József Gimnázium ének-zenei tagozatán ének-zongora tanszakon végzett. Fiatal korának egyik büszke emléke az 1968-ban rendezett Országos Úttörő Harmonikaverseny, ahol első helyezést ért el. A zene iránti elköteleződése szülőfalujában bontakozott ki, ahol a helyi tánczenekarban muzsikált, valamint harmonikát oktatott az érdeklődő fiataloknak.
A múlt század ötvenes éveiben édesapja, idősb Geiger István alapított először tangóharmonika-zenekart Madarason. Egy évtized elteltével szükségszerűvé vált az együttes úttörő fúvószenekarrá történő átszervezése. Ennek következtében közel harminc évig egyetlen harmonika zenekar sem létezett Magyarországon.
Borsa Bertalan esperes biztatására ifj. Geiger István – aki ekkor a felsőszentiváni kántori tevékenységet látta el – vezetésével 1992-ben megalakult a harmonikaegyüttes Felsőszentivánon. A zenekar sikerét kiválóan tükrözte, amikor 1993-ban megkapták az első külhoni meghívást Csehországba, majd a következő esztendőben az akkoriban elérhetetlennek tűnő Németországban is turnéztak.
Édesapja súlyos betegségével, majd 1996-ban bekövetkezett halálával kényszerhelyzet alakult ki. Geiger István az egyedi értéket képviselő zenei kultúra megmentése érdekében vezényelte a fúvószenekart és oktatta a harmonikát Madarason, valamint vezette a harmonikaegyüttest Felsőszentivánon. A feszített munka eredményeként megalakult az egyesített Madarasi és Felsőszentiváni Harmonika Zenekar.
Az ötventagú együttes kizárólag sváb zenét játszott, számos egyházi esemény rendszeres résztvevője volt. A zenekar egyre növekvő népszerűségnek örvendett hazánkban és külföldön egyaránt. Több alkalommal turnéztak Ausztriában és Németországban, valamint 2002-ben sikeresen képviselték Magyarországot a Lengyelországban rendezett V. Nemzetközi Tangóharmonika Fesztiválon, ahol a verseny I. helyezését és a zsűri különdíját nyerték el. A zenekar vezetője eközben sikeres vizsgával zárta a Zeneművészeti Főiskola karnagyi szakát.
A 2000-es évek elejétől Geiger István Madarason és Katymáron látta el a kántori teendőket, ennek megfelelően mindkét település a zeneoktatás középpontjába került. Nyugállományba vonulását követően létrehozta a Katymár-Madaras Harmonika Zenekart, amely évekig töretlen hírnevet szerzett a két falu közösségének. Legjelentősebb sikerük között említhető az Aranypáva Nagydíj, amelyet a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége (KÓTA) ítélt a zenekarnak és vezetőjének. A hazai és külhoni meghívások is tovább gyarapodtak: évente turnéztak Sopronban és Bécsben, kétszer felléptek Olaszországban, illetve lengyelországi látogatásaik is egyre gyakoribbá váltak.
Geiger István 2008-ban csatlakozott a Landesrat – Magyarországi Német Ének-, Zene- és Tánckarok Országos Tanácsa – zenei szekciójához, amelynek eredményeként hazai harmonikás növendékekből zenekart alapított. Az egyedülálló sváb nemzetiségi kottaanyagokat nyári zenei táborok keretében sajátították el a növendékek. A kezdeményezés sikerét jól mutatja, hogy azóta is évről évre növekszik az együttes tagjainak száma. Itt kell megemlíteni, hogy a német nemzetiségi hagyományok ápolása és továbbörökítése terén nyújtott kiemelkedő tevékenységét, zenei munkásságát a Landesrat közössége 2023-ban a nívós Josef Gungl-díjjal ismerte el.
A zenekari, valamint a háromnyelvű (magyar, német, horvát) kántori tevékenységek mellett a 2010-es évek elején csatlakozott a bácsalmási Heimaträume kórushoz, amelynek zenei kíséretét tangóharmonikával biztosította. A német zenei hagyományokat őrző szervezet részt vett német nemzetiségi rendezvényeken, valamint egyházi eseményeken, de több alkalommal ellátogattak Bácsalmás testvérvárosába, Backnangba is.
Az utóbbi években kialakult súlyos betegsége miatt – a kántorizálás kivételével – a zenekari élettől szinte teljesen visszavonult, tanácsaival azonban továbbra is ellátta a hozzá bizalommal forduló tanítványait.
A növendékek felé tanúsított oktató-nevelő munkáját mindvégig a következetesség és az igényesség jellemezte. Az általa szervezett közösségeket megbecsüléssel és a rá jellemző humorral vezette évtizedeken át. Egy beszélgetésünk alkalmával a zenetanulásról kérdeztem, amelyre a következőképpen válaszolt: „Zenét tanulni gyönyörű, de nem könnyű feladat. Azok a gyermekek, akik iskolai tanulmányaik mellett vállalkoznak rá, nagyon sok többletmunkát végeznek. Tanulnak elméletben és gyakorlatban egyaránt. Mindez megtérül a színvonalas szereplésekkel, amelyek örömet és páratlan élményeket jelentenek mindannyiunknak.”
Geiger István zeneszerető, áldozatos munkájának köszönhetően több száz fiatal sajátíthatta el a tangóharmonika és a rézfúvós hangszerek fortélyait. Zenekaraival 600-nál is több fellépésen vett részt. Halála fájdalmas és pótolhatatlan veszteség a hazai harmonikás közösség számára.
Nyugodjék békében!
