Szünder Dezső
Hát eltelt ez a húsvét is… Egyedi volt, különleges, olyan, amire még talán sokáig emlékezni fogunk, ám olyan is, hogy nem szívesen említjük majd életünk legkellemesebb emlékei közt. A felelősen gondolkodó ember ünnepe ebben az évben csendes, befelé forduló, elgondolkodó, meditatív volt. A nagypéntek utáni feltámadás öröme most mintha csendesebb, visszafogottabb lett volna. Mindez nem csupán az egyházi közösségben volt tetten érhető, hanem a mindennapjainkban is. Mintha a mindenáron a legszebb sonka és legolcsóbb tojás utáni vad vágyakozásunk is alábbhagyott volna. Személy szerint örülök annak, ha így volt, és a fizikai jólétünkön, jóllakottságunkon túllépve inkább a bensőnkkel törődtünk, és még jobban esne, ha mindez így is maradna, tartós lehetne. Mert ettünk-ittunk eddig is, vészhelyzet idején is, és holnap és azután is ezt fogjuk tenni, akkor pedig mit is, miért is hajszolnánk?
Egy valami mégis hiányzott ezen az ünnepen: azon emberekkel való találkozás, akik nem egy háztartásban élnek velünk. A szülők, testvérek kérdése, hogy mikor jöttök ebédre, a rokonok érdeklődése, hogy ugye benéztek hozzánk is kicsit? Ezek a pillanatok idén nagyon sokunk életéből maradtak ki. Csak abban bízhatok, hogy nem sok ilyen lesz; jó lenne hinni abban, hogy ez volt az utolsó ilyen húsvétunk. Hogy így lesz-e, azt csak az előttünk álló idő fogja megmondani.
Éppen e sorok írása közben látom a szomorú, ám a figyelmet megragadó statisztikai számokat: minden 10 igazolt betegre egy haláleset jut. Ijesztő, elgondolkodtató szám ez. Arra ösztönöz, hogy – ha lehet – még jobban vigyázzak magamra, a körülöttem élőkre.
A húsvét előtti időszakban két alkalommal is jelent meg cikk írásom egy bajai online portálon a vészhelyzetben való táplálkozásról. Ehhez kapcsolódó „folytatásként” engedje meg a Kedves Olvasó, hogy itt is szóljak néhány szót erről a témáról.
Napjainkban – magam a vészhelyzet előtti időkben is így gondoltam – egyre inkább felértékelődik az a szemlélet, hogy azt, ami a miénk, becsüljük meg, ne hagyjuk kárba veszni. Igaz ez a táplálkozásunkra is. Ennek két előnyös oldala is lehet számunkra: az egyik, hogy amit egyszer megvásároltunk, abból mindent felhasználunk otthonunkban, a másik pedig, hogy ennek eredményeképpen megtakarítunk egy-két boltlátogatást, ami napjainkban igencsak ajánlott.
A húsvéti sonka és kalács kapcsán soha nem lehetek elég okos. Hol kevés lesz a mennyiség, amivel készülök, hol pedig talán egy kicsivel több a kelleténél. Talán nem vagyok egyedül azzal, hogy ünnep előtt mindannyian biztonságból inkább többet vásárolunk ezen ételekből. Aztán eljön a kedd, meg a szerda, amikor még ugyan kicsit nehezen, de eszünk belőle, de ha még mindig marad, akkor vajon mit is kezdjünk vele? Én sokáig eléldegélnék a sonka-tojás-kalács szerelmi háromszögben, de tartok tőle, nem sokan vannak így. De mi is legyen a megmaradt sonkával? Senki nem gondolhatja komolyan, hogy a manapság már nem olcsó termék maradékát nemes egyszerűséggel kihajítja a kukába. Ugye, Önök sem teszik?
Mit kezdjünk tehát a maradékkal? Először is tartsunk egy-két nap szünetet, amikor nem eszünk sonkát. Aki okosan, felelősen vásárolt ebből a termékből és a parasztsonkát választotta a gyorsérlelt, kötözött, olykor sonkának nem is nevezhető szörnyűségek helyett, annak nincs félnivalója: egy hozzáértő által előkészített, megfelelően sózott, érlelet sonka jól megfőzve, hűtőben, alaposan lezárva gond nélkül eláll. Ha az egy-két nap után újra szemünk elé kerül, kezdhetünk azon gondolkodni, mit készítsünk belőle. A legegyszerűbb, ha felszeleteljük és egy szelet finom kenyérrel megesszük. Aki ennél többre, de legfőképpen másra vágyik, mint amit az ünnepek során csinált, készítsen belőle pitét! Hazánk és Olaszország gasztronómiája után rögtön a franciák következnek, a pite pedig talán a legnagyszerűbb étel, amit tőlük „kaptunk”. Könnyen, rizikómentesen készíthető; lehet édes, sós, a hozzávalók remekül variálhatóak egy recepten belül is: számtalan érv sorakozik tehát amellett, hogy a maradék sonkából pite készüljön.
Ez alkalommal elmarad a hozzávalók részletes leírása. Kérem, legyenek kreatívak, alakítsák a receptet saját szájuk íze szerint! Az elmúlt hétvégén valamiért még meg szerettem volna idézni a húsvétot, amikor a recept készült, ezért az én verziómba torma és mustár is került, de ez Önöknek természetesen nem kötelező.
Vegyünk egy 30×40 cm-es tepsit, alaposan vajazzuk ki az alját és az oldalát is. Fogjunk 350 g lisztet, szitáljuk át. Használjuk kedvenc lisztünket, legyen az fehér, teljes kiőrlésű, rozs vagy ezek tetszőleges arányú keverékei. Keverjük össze fél csomag sütőporral, kockázzunk bele 250 g jéghideg vajat, adjuk hozzá 1 tojás sárgáját, és gyúrjuk össze, amilyen gyorsan csak tudjuk, kézzel egy gombóccá. Ha 2-3 perc után sem áll össze a tészta, akkor adjunk hozzá 1-2 evőkanál jéghideg vizet, de csak apránként. A gombócot kissé lapítsuk le, tegyük a kivajazott tepsibe, és kézzel nyomkodjuk bele egyenletes vastagságban, kerüljön az oldalára is. Tegyünk a közepére 30 dkg szárazbabot vagy kerámia sütőgolyót nehezéknek, vagy csak egyszerűen szurkáljuk meg alaposan villával. Tegyük a 200 ºC-ra előmelegített sütőbe 5 percre. Ha letelt az idő, vegyük ki a nehezéket. Daráljunk le vagy vágjunk nagyon apróra 300-350 g főtt, füstölt sonkát. Karikázzunk fel 3-4 db újhagymát, vékony karikára a zöldjével együtt, vagy használjunk 1 db közepes méretű vöröshagymát apróra vágva. Egy nagyobb tálban verjünk fel 4 tojást + 1 tojás fehérjét (amit a tésztakészítésnél szétválasztottunk). Keverjünk bele 1-1 evőkanál reszelt, ecetes tormát és mustárt, borsozzuk alaposan. Adjuk hozzá a felaprított sonkát, hagymát, 2 gerezd reszelt fokhagymát, 2 púpos evőkanál tejfölt és 150 g trappista sajtot reszelve, végül 4 dl zsíros, legalább 30% zsírtartalmú tejszínt. Keverjük össze alaposan, öntsük az elősütött tésztánk belsejébe. Oszlassuk el a tölteléket egyenletesen egy evőkanál hátuljával, tegyük vissza a sütőbe, és 175-180 ºC-on légkeveréssel süssük 35-40 percet. Ha letelt az idő, vegyük ki a sütőből, ellenőrizzük, hogy kellően átsült-e: rázzuk meg a tepsit, a tölteléknek nem szabad folynia, érintésre viszont szivacs puhaságúnak kell lennie. Ha kihűlt legalább langyosra, vágjuk kockára, szórjuk meg snidlinggel, és tálaljuk egy pohár száraz fehérbor társaságában.
Vigyázzanak magukra, jó étvágyat kívánok!
