2021. június

Zöld, fehér és egy kis lila

Szünder Dezső

Nem, nem, ez nem egy labdarúgó-mérkőzés összefoglalója… Csak nem akar tavasz lenni! Az időjárás mintha megmakacsolta volna magát: az aranyat érő májusi esők megérkeztek ugyan, de a meleg valahogy nem igazán akar megjönni. Még szerencse, hogy ez a piac zöldség- és gyümölcskínálatán nem nagyon látszik. Jóízű, finom epreket már lehet találni, hébe-hóba igazán apró szemű újkrumplit is, amelynek ízéhez semmi nem hasonlítható, és csupán néhány hétig ilyen.

Ilyenkor tavasszal, amikor a medvehagyma-szezonnak vége, már csak néhány hetet kell várni az első spárgákra. Hasonlóan az újkrumplihoz, ezek a friss, zsenge rudak íze is tele van élettel, energiával, a hasznos vitaminokról és szervezetünk számára nélkülözhetetlen ásványi anyagokról nem is beszélve. Az internetet bújva, a piacon sétálva úgy érzem, mintha kissé még mindig mostohagyerek lenne ez a finom zöldség a konyhákban. Sokan nem tudják előkészíteni és megfelelően elkészíteni sem, így aztán – sajnos az idei árakat is látva – meg sem vásárolják. Pedig pofonegyszerű az egész.

Háromfajta spárgát találunk a piacon, de kettőt egészen biztosan. A lila kicsit kilóg a sorból, ez inkább kuriózumnak számít. Íze minimálisan tér el a zöld spárgáétól, csak kissé intenzívebb annál, előkészítési, elkészítési módja viszont megegyezik a zöld fajtáéval.

Hazánkban az emberek túlnyomó többsége tapasztalataim szerint elsősorban zöld spárgát vásárol. (Ennek elsősorban alighanem kínálati okai vannak.) Vásárláskor válasszunk lehetőség szerint minden alkalommal friss, zsenge csomagokat. E növény esetében az „akciós kínálat” nem szerencsés, hiszen könnyen előfordulhat, hogy a kereskedő a több napja leszedett áruján kíván túladni minimális veszteséggel, de nekünk csak bosszúságot okoz. A több napja leszedett spárga elkészíthető ugyan, de ízében össze sem hasonlítható a friss verzióéval. Előkészíteni pedig nem lehet rendesen: a friss spárga alsó egyharmadának ugyanis le kell törnie; ha már hajlik, a spárga bizony nem friss. Hámozni nem kell, a legkíméletesebben gőzben párolva készíthető el. Ha ez nem megoldható, akkor kevés cukros, sós vízben 2-3 percet főzzük. A spárga fejeit érdemes levágni, és a főzés végén, csak egy fél percre beledobni a főzővízbe. Főzés után azonnal öntsük le róla a forró vizet, jéghideg vízben átöblítve pedig üde, friss zöld színe még intenzívebb lesz.

A fehér spárga előkészítése némileg különbözik ettől, de mindenkit biztatnék, hogy tegyen egy próbát vele, hiszen tejszínes, vajas, tejes íze igazán különleges élménnyel kényezteti fogyasztóját. A zölddel ellentétben a fehér spárgát vékonyan hámozzuk meg a növény nagy részén, csupán a fej alatti 0,5-1 cm-es rész maradjon érintetlenül. A főzés során eljárhatunk ugyanúgy, mint a zöld spárga esetében, de néhány perccel tovább főzzük még akkor is, ha ételünk utána esetleg sütőbe is kerül.

Mit is készíthetünk ebből a finom zöldségből? Talán elsőként mindenkinek a krémleves jut eszébe, amely zöld vagy lila spárgából készül, egy-két apró krumpli társaságában, feltétként pedig a spárgacsúcsok mellé nyugodtan kínáljunk bacon chipset, csepegtessük meg tejszínnel, vagy reszeljünk rá sajtot. Bármelyiket is választjuk, a hűvös tavaszi napjainkat minden bizonnyal felmelegíti! A spárgaszezonban minden évben van néhány olyan recept, amelyet elkészítek, és minden alkalommal születnek újdonságok is. Kezdjük talán az előbbivel…

Spárgás-baconos pite

Morzsoljunk össze 200 g lisztet 100 g, kis kockára vágott jéghideg vajjal. A tenyerünket ne, csak az ujjainkat használjuk, hogy a vajat minél kevésbé olvasszuk meg, dolgozzunk gyorsan. Keverjünk bele egy egész tojást kissé felverve, 1 mokkáskanál sót, gyúrjuk össze gyors mozdulatokkal, ha nehezen állna össze, adjunk hozzá 1 evőkanál jéghideg vizet. A tésztagombócot csomagoljuk fóliába, és tegyük hűtőbe minimum egy órára. Amíg a tésztánk pihen, készítsük elő a tölteléket: egy csomag spárgát mossunk meg, vágjuk 2-3 cm-es darabokra, és cukros-sós vízben főzzük 3 percet. Utána szűrjük le, és hagyjuk hűlni. 150 g kolozsvári szalonnát vágjunk apró kockára, olvasszuk ki a zsírját. A kockákat szedjük ki a zsírból, hagyjuk hűlni. Reszeljünk le 100 g füstölt sajtot. Verjünk fel 3 db tojást, keverjük össze 2,5 dl tejszínnel, óvatosan sózzuk, ízesítsük szerecsendióval. A hűtőből kivett tésztát nyújtsuk kör alakúra, akkorára, hogy egy 22-24 cm-es pitetálat kitöltsön, és az oldalára is maradjon tészta. A tálba helyezett tésztára szórjuk rá a bacondarabokat, tegyük rá egyenletesen elosztva a spárgákat, szórjuk meg reszelt sajttal, a legvégén óvatosan öntsük rá a tejszínes keverékünket is. Légkeveréssel 160-170 ºC-on süssük 35-40 percet, míg aranybarna nem lesz a teteje. A tálban hagyjuk kihűlni langyosra, csak ezután szeleteljük.

Spárga sült krumplival és paradicsommal 2 fő részére

Hámozzunk meg egy csokor fehér spárgát, és a rudakat egy darabban hagyva főzzük lassú tűzön sós-cukros vízben 5-6 percet. Szűrjük le, csepegtessük le és fektessük egy téglalap alakú, sütőben is használható tepsibe, melyet előtte olajozzunk ki. Hámozzunk meg és vágjunk darabokra 0,5 kg krumplit, sós vízben főzzük 10 percet, szűrjük le, majd borítsuk a spárgák mellé. A tepsink maradék 1/3-ába tegyünk személyenként 2 db megmosott paradicsomot egészben. A spárgák tetejére ízlés szerint fektessünk vékony baconszeleteket: nem feltétlenül kell törekedni arra, hogy az egészet befedje, csak adjon kellemes, füstös ízt ételünknek. Reszeljünk a bacon tetejére sajtot, az egész tepsi tartalmát locsoljuk meg olajjal, fektessünk rá 2 szál rozmaringot és 200 ºC-on süssük 15-20 percet.

A spárga és a sauvignon blanc elválaszthatatlan, örök jóbarátok. Ha tehetjük, válasszunk egy Új-Zélandról származó tételt, de a hazánkban megtermelt szőlőből is nagyon jó savú, frissítő tételek készülnek, melyek remekül passzolnak minden spárgás ételhez. Sauvignon blanc híján esetleg zöld veltelinit kínálhatunk hozzá. Jó étvágyat!

Csokoládé – Mindennapra egy falat ünnep

Szünder Dezső

Országunk, ahogy az egész világ is, lassan, de biztosan és egyre határozottabban éledezik a Covid okozta „mély álomból”. Kezdjük visszanyerni korábbi életünket, a hitünket, hogy egyszer – ha nem is lesz teljesen ugyanolyan – majd visszakapjuk azt az Életet, amelyet megszoktunk, szerettünk. Mindannyian minden bizonnyal sokat változtunk ez idő alatt, volt idő átértékelni, átgondolni, mi is az igazán fontos az ember életében. Kicsit bezárkóztunk, így aztán dupla örömmel tölt el mindannyiunkat a kezdődő szabadság szelének lágy fuvallata. Szomjazzuk az élményt, az örömforrást, azokat a dolgokat, melyek boldogsággal töltenek el, legyen az egy kirándulás, egy finom kávé kedvenc teraszunkon, vagy éppen a rég nem látott baráttal való – immár maszk nélküli – találkozás, az első igazi, régen várt kézfogás. Az elkövetkezendőkben egy olyan vállalkozást, embert mutatok be Önöknek, melynek termékei igazi boldogsághormonokat szabadítanak fel mindenkiben, ezzel hozzájárulva ahhoz, hogy eddig szürke életünk, napfénnyel és boldogsággal teli legyen.

A Kockás Abrosz extra rovatban néhány hónappal ezelőtt egy bajai kisvállalkozást mutattunk be, most következzen egy újabb. Egy kedves tanárom azt tanította, hogy a csípős ízt a szánkból egy falat édessel lehet a leggyorsabban eltüntetni. Tegyünk most így mi is!

A csokoládé története messzire nyúlik vissza az időben. Amerikában az azték népcsoport már jóval az európai hódítók érkezése előtt fogyasztott csokoládét. Persze annak a formája nem teljesen olyan volt, mint amit elképzelünk. Az 1500-as évek kezdetén nem az élvezeti értéke miatt fogyasztották, hanem kedvező tulajdonságai miatt. Használták vallási szertartásokhoz, fizetőeszközként, harcra készülő katonák bátorítására – azt tartották, hogy egyetlen csészényi egész napra éberen tartja a fogyasztóját. Európába a 17. században került, de sokáig csak Spanyolország határain belül maradt a felfedezés. Eleinte a spanyolok nem fogyasztották szívesen az italt, annak keserű íze miatt. Először spanyol apácák kezdték el ízesíteni fahéjjal, szerecsendióval és persze cukorral. 1842-ig a csokoládé csak folyékony formában létezett, amelyet aztán 1847-ben a csokoládészelet feltalálása követett, ami a Nestlé fivérek nevéhez fűződik. (Van-e, ki e nevet nem ismeri?) Innen aztán nem volt már visszaút, a csokoládé megkezdte világhódító útját, mely napjainkig is tart.

A csokoládé összetételét tekintve kakaóvajból, zsírmentes kakaó szárazanyagból áll cukorral kiegészítve. Az étcsokoládé csak ezen összetevőket tartalmazza, a tejcsoki sokak által szerethető állagát, ízét a tejporral történő kiegészítésnek köszönheti, a fehér csokoládé pedig nem is nevezhető igazából csokoládénak, hiszen kakaómasszát egyáltalán nem tartalmaz. A terméknek tulajdonított kedvező élettani hatások tömkelege csak az étcsokoládéra igaz, és a mértékletességet sem árt szem előtt tartani. Közel 300 féle ismert vegyületet tartalmaz, többek közt olyan serkentőszereket, mint a koffein és a teában is megtalálható teobromin.

A csokoládét hazánkban könnyen, szinte bárhol beszerezhetjük. Aki azonban veszi a fáradtságot, és az egyentermékek mellett igazi élményt szeretne magának, vagy épp ajándékba valami különlegeset szeretne adni, az jobban teszi, ha keres egy kézművescsokoládé-készítőt. Ezeknek az embereknek a csokoládé nem egy, hanem AZ édesség, szakmájuk többnyire a hobbijuk is, állandóan keresik a csokoládéban rejlő lehetőségeket, próbálkoznak, kísérleteznek. Ezen tulajdonságok többsége, úgy gondolom, igaz „Chokolady” Körmöczi Andreára is, aki a bajai piacon szerdán/szombaton, mintaboltjában péntekenként található meg, de az általa készített édességek már webshopon keresztül is elérhetők.

Andi a 2000-es évek elejétől több mint tíz évet dolgozott egy multinacionális cég vezetőjeként. A váltás gondolata azért érlelődött meg benne, mert szeretett volna olyan dolgot is művelni, amely a pénzkereseten kívül másnak is örömet okoz, és természetesen ő is szívesen csinálja. A kezdeti, otthoni próbálkozások után némi gyakorlat megszerzése után elérkezettnek látta a pillanatot, hogy a temperáláshoz szükséges gránitlapot beszerezzen. Andi a temperálást a bonbonkészítés legfontosabb műveletének tartja. Ennek a folyamatnak a lényege, hogy az óvatosan 40-45 ºC-ra felolvasztott csokoládét kiöntjük egy nagy márványlapra, és folyamatosan és alaposan mozgatjuk, amíg 30 ºC környékére nem hűl, ahol éppen csak megkezdődik a kristályosodás.

Az otthon, hobbiból végzett csokoládékészítés akkor vett izgalmas fordulatot, amikor az ismerősök tőle kezdték el megrendelni az ajándéknak szánt édességeket. Ez volt az első visszajelzés, mely azt mutatta, hogy másnak is tetszenek az elkészült termékek.

A csokoládé- és bonbonkészítést nem lehet csupán tankönyvekből megtanulni. A szakma megtanulásához, elsajátításához rengeteg munkára, gyakorlásra és természetesen kivételes kézügyességre van szükség. Ha mindez nem lenne elég, nem árt olyan helyen tanulni, ahol a szükséges ismereteket át tudják adni a már nem zöldfülű, de még pályája elején járó embernek. Andinak ebben a Csokoládé Akadémia volt a segítségére.

Az eladható, kitűnő ízű, kiváló minőségű, tökéletes kinézetű, selymesen csillogó fényű bonbonok és jó ízű csokoládék tökéletes elkészítése nagyon sok tényezős feladat. A készítő kézügyessége, a megfelelő eszközök, a ragyogóan tiszta műhely mellett szükség van megfelelő minőségű alapanyagra, mely minden munkafolyamat sikeres kezdetének a záloga. Andi a számára megfelelő csokoládé-alapanyagot Olaszországból és Belgiumból hozatja, a bonbonok és egyéb töltelékes, szórt termékek ízesítői pedig minden egyes esetben természetes anyagok: nem tartalmaznak mesterséges ízesítőanyagokat, állományjavítókat, színezéket és természetesen tartósítószereket sem. Ez utóbbi természetesen gátat vet a csokoládék eltarthatóságának, cserébe viszont olyan ízű terméket kapunk, ami egy bolti vásárlás során eszünkbe sem jutna. Az eltarthatóságról még egyetlen gondolat: a töltelék nélküli, csupán csokoládét tartalmazó termékek hosszabban eltarthatók, a felületükön egy idő után megjelenő foltosodás a kakaóvaj kiválásának jele, semmiféle ízbeli változást nem jelent, csupán a termék már nem tökéletesen egyszínű, de ugyanolyan biztonsággal fogyasztható. A műteremben ennek ellenére csak minimális csokoládé van készleten, Andi különös figyelmet fordít arra, hogy a vásárló friss terméket kapjon, aki vásárlás után már felelősséggel tartozik az általa megvásárolt termékért: ha melegben, vagy éppen sokáig tárolja, akkor nem garantálható az az állag, forma, élvezeti érték, mellyel a vásárláskor találkoztunk.

A kiváló kézművescsokoládé-készítés összetett folyamat, amelynek egyik utolsó – ám nem kevésbé fontos – része a megfelelő forma kiválasztása, hiszen ezekbe kerül a gondosan kezelt, lágyan folyó csokoládé, hogy aztán néhány óra dermedés után ízletes, roppanó falat legyen belőle. Andi formáinak többsége Belgiumból érkezik. Felsorolni itt nehéz lenne, hány és milyenfélék formája van, de abban választékot elnézve biztos vagyok benne, hogy mindenki megtalálhatja a számítását – mert természetesen itt a forma is számít, hiszen igenis fontos, hogy éppen a gyermekedet szeretnéd meglepni egy süni figurával, vagy a szerelmedet szeretnéd elkápráztatni egy bájos szívecskével.

Az eddigi tapasztalatok szerint a liofilizált gyümölcsökkel és a magvakkal szórt termékek a legnépszerűbbek a fogyasztók körében. Andi kedvence a mandulás csokoládé, melyben egészben pörkölt mandulaszemek vannak tejcsokoládéba „zárva”. Ha pedig mindez nem lenne elég ínycsiklandó, akkor kóstoljanak meg egy borcsokoládét! Andi jó barátságot ápol a borral, borászokkal, kínálatában pedig kétféle boros különlegesség is kapható. Az egyik egy kékfrankos sillerrel töltött étcsokoládé, a másik pedig egy édes jégborral töltött csoki. Előbbi az urak, míg utóbbi a hölgyek nagy kedvence lehet. A borcsokiból készül bonbonos verzió is, 9 db-os kiszerelésben, egyedi tervezésű díszdobozban, így az élvezeti érték mellett az esztétikai érzéket is növeli a termék, mely 2018-ban elnyerte a megtisztelő Kiváló Bácskai Termék díjat.

Ami a bonbonok töltelékét illeti, annak csak a fantázia szab határt: a mogyorókrémestől az alkoholosig széles a paletta, Andi pedig igazi kihívásnak tekinti és szereti is, ha egyedi, különleges igényeket tud megvalósítani, szóval csak biztatni tudom a kedves Olvasót, bátran térjen be az üzletbe, vagy a piacra egy-egy extrémnek vélt ötlettel!

Andi egyszemélyes vállalkozást működtet; nemcsak csokoládét készít, az elkészült termékeket saját maga értékesíti, vezeti az üzletet, intézi az ezzel járó pénzügyeket. A vállalkozás az édességek elkészítésén és értékesítésén túl workshopokat tart kicsiknek és minden érdeklődőnek, ahol a munkafolyamatokról lehet számtalan érdekes dolgot megtudni. Személyes tapasztalatom, hogy minden édesszájú embernek érdemes részt vennie egy ilyenen. Talán így lassan megváltozhat az a kép, amely a fejünkben él a csokiról, hogy tudatosabban választhassunk a dömping, áruházi kínálat és a kézműves termékek között. Tény, hogy utóbbiak ára olykor jóval magasabb egy tábla standard csokoládéénál, de élvezeti értéke is jóval nagyobb. Talán sokan nem tudják, hogy egy normál tábla csokoládé ökológiai lábnyoma sajnos hatalmas, hiszen az ehhez a mennyiséghez szükséges alapanyag előállításához 1700 liter vízre van szükség. Éppen ezért különösen fontos, hogy ha már csokoládét fogyasztunk, akkor az inkább kevesebb és minőségi legyen.

Chokolady mottója, azaz Minden napra egy falat ünnep, kóstolva az általa készített remekműveket, nagyon is találónak mondható. Aki pedig még ezek után sem érti, miről beszélünk, annak sok szeretettel ajánlom a Csokoládé c. filmet Juliette Binoche főszereplésével – érdemes rászánni másfél órát az életünkből.

Kedves Olvasó! Ön milyen csokoládét szeret? A kereket, a szögleteset, a hosszút, a rövidet, a gömbölyűt, a laposat, a tömört, a lyukast, a csomagoltat, a meztelent, az egészet, a megkezdettet, az édeset, a keserűt, a csövest, a mogyoróst, a tejcsokisat, a likőröset, a tavalyit, az ideit? Ha nem tudnak választani, akkor térjenek be Andihoz, biztosan segít megtalálni a megfelelőt! Ha pedig mindegyiket szeretik, akkor keressék fel Gombóc Artúrt, és vele rázzanak kezet – mert hát ki ne emlékezne Gombóc Artúrra?

„Gyökerek nélkül elvisz a szél…”

Az Aurora FolkGlamour vállalkozás törekvéseiről és sárközi kollekciójáról

Lex Orsolya

Németh Hajnal Aurora, az Aurora FolkGlamour vállalkozás megálmodója több művészeti ág alkotója. Amikor éppen nem egyedi ruha- vagy ékszerkollekciót tervez, akkor szobrokat, installációkat készít, színházi és fesztiváldíszleteket tervez, kivitelez, előadásokat rendez, üvegablakokat fest. Alkotásaiban rendre visszaköszönnek a magyar népművészet elemei, motívumkincse, az ipar- és a képzőművészet, a klasszikus üvegfestészet világa, technikái. Megálmodott projektjeinek célja oly módon megőrizni nemzeti múltunk értékes darabjait, hogy napjaink embere számára is befogadhatók, érthetők, hordhatók legyenek. Ez a fajta munka, felfogás, szemléletmód természetesen folyamatos kutatómunkát, önfejlesztést, tanulást jelent, hiszen a régi technikák, a motívumkincs, a velük foglalkozó szakirodalom szinte kifogyhatatlan forrás az érdeklődő számára. E munkában talán mégis az a legizgalmasabb, hogy múltunk hosszú idők során létrejött, megőrzött drágaköveit hogyan lehet átemelni a jelenbe úgy, hogy szépségük, mondanivalójuk, valódi értékük megmaradjon, s lehetőség szerint még gazdagodjon is. Aurora ennek a folyamatnak nagymestere. Keze alatt válnak újra hordhatóvá a moly csípte kasmírkendők, a tulipános ládák mélyén heverő, titkokat őrző hímzett párnahajak, a fényüket vesztett, búcsújáróhelyekhez köthető kegyérmék és más, régi meséket őrző tárgyak, melyekhez eleink még oly erősen kötődtek.

Aurora szülei régiségekkel foglalkoznak, így már ebbe a világba nőtt bele. Olyan közegben nyiladozhatott elméje és lelke, mely a múltra kincseket rejtő értékként tekint. Édesapja az utazás szerelmese is, a családi kirándulásokat igyekezett mindig úgy szervezni, hogy azok régiségvásárokat is érintsenek. Így azután a kis Hajnal számára korán kinyílt ez a csupa szépség, csupa izgalom világ, melynek velejárója a múlt tárgyaiért való rajongás, de az értékbecslés, alkudozás is. Édesapjához köthető a győri, első magánkézben lévő régiségvásár, mely huszonhárom éve működik, mégis mindig van benne valami új, megkapó érdekesség.

Aurora azonban nemcsak Győr városát járja régiségek után kutatva, hanem a cifra Kalotaszeg falvait, a messze földön híres feketetói vásárt is… Kkborol, bekopogtat, kérdez, beszélget, rácsodálkozik…mosolyog…nem csak a szája, a szeme, hanem a szíve…lelke is. Kinyílnak előtte a festett ládák és szekrények, mindenki mutatni szeretne valamit a sajátjából, hisz már tudják, miért van ott, látták a Duna tévén. Sorakoznak a ruhák példás rendben, folyik a szó, és gyűlnek a történetek, a lelkek egybefonódnak… Mosolyognak az ősök…Végre itt van valaki, aki lyukas fersinggel, a moly rágta kendővel is tud kezdeni valamit, akinek egy öreg, netán foltos párnahaj története is érdekes.
Aztán akivel napközben szót váltott a feketetói vásáron, estére már ismerősnek jelöli valamelyik közösségi felületen, mert őt könnyű ám megismerni, mert csupa szín, mert különleges, mert egyedi, mert érdeklődő, mert beszélget, mert meghallgat…mert valahol benne lakik az a régi világ is, melynek a szerelmese. Az offline világból aztán átlép az online térbe, régiségkereskedő hálózatok oldalait böngészi, s már hozza is a futár „a bármit” – bárhonnan.

Németh Hajnal Aurora a Moholy Nagy Művészeti Egyetem hallgatójaként sok dolgot tanult (tervezésmódszertant, technológiát, kivitelezést), amit népi iparművészként is hasznosíthat. Más szemüvegen keresztül látja a magyar hagyományt, mint egy néprajzkutató, hagyományőrző, s tán éppen ebből fakad művészetének, felfogásának újszerűsége. Ötvözi a régit s az újat; a hagyományt s a modernitást; a közösségit és a nagyon egyedit.

Az Aurora FolkGlamour eredeti magyar népviseleteket és ezek újragondolásából született ruhákat és ékszereket mutat be azzal a céllal, hogy azok, akik nem ismerik, nem merik hordani a magyar viseleteket, kedvet kapjanak hozzá, s észrevegyék, hogy a magyar népviselet darabjai a plázákban vett ruhákkal is kombinálhatók és mindennapi öltözködésünkbe illeszthetők. Az elképzelés tehát: megőrizni a magyar népművészetet, a magyar néphagyomány kincseit kicsit másként, mint a múzeumok. Közel vinni mindezt az emberekhez, hogy újra szélesebb közösségé lehessen. Közelíteni egymáshoz az egykor viselt ruhadarabok formavilágát, mintáit, színeit és napjaink emberének ízlését.

A magyar hímzésminták nemcsak rendkívül szépek, hanem összetett szimbólumrendszerrel bírnak. Így az első pillantásra még „csupán” szépségével megragadó felszín alatt valódi mélyrétegek is húzódnak.

Napjainkra olyannyira eltávolodtunk saját viseleteinktől, kultúránktól, hogy vitrinben őrzendő tárgyként tekintünk rá, ami nagy hiba. Németh Hajnal Aurora ezen szeretne változtatni. S nem csupán beszél erről, hanem nap mint nap viseli is a magyar népviseleti darabokat. Kicsit újragondolva, közelítve napjaink ízlésvilágához. Szeretettel, már-már rajongással hordja az ősi mintákat, a szimbolikus színeket, mert szerinte ez az egyetlen út ahhoz, hogy mindez megmaradjon. Eleinkhez hasonlóan ő is érzi, hogy e motívumokban, szimbólumokban erő lakozik. Ezért is tartja szükségesnek, hogy ilyen módon is kapcsolódjunk hagyományainkhoz, múltunkhoz, s ezekhez a valóban megtartó erővel rendelkező, múltbéli közösségek által létrehozott, s mégis mindannyiunk számára elérhető kincsekhez, hiszen gyökerek nélkül elvisz a szél. A „szél” bármely nehézséggel azonosítható lehet, beszéljünk pandémiáról, magánéleti gondokról, társadalmi problémákról. Ha problémák idején van mihez nyúlnunk, ha van megtartó közösségi erő, akkor az egyén is könnyebben átvészeli a szembejövő gondokat.

A kialakult vírushelyzet Aurora munkájára, a megrendelők elképzelésére is hatással volt/van. Megnövekedett ugyanis a zarándokérmés ékszerek iránti érdeklődés. Az ékszerbe foglalt, Máriát, Jézust, a szenteket ábrázoló érmek, medálok ékszerként valahogy hitbéli megerősítést is adnak viselőjüknek. Ékszereinek kiinduló alapja a sárközi, kalocsai lázsiás viselet. A lázsiás vagy más néven húszas díszes nyakék, mely 3–5 cm átmérőjű ezüst érmékből állt, melyek helyi stílusú ötvösművű akasztófület és keretet is kaptak. A csipkézett, vésett ezüstlemezt, mely az érmét körülfogta, gyakran színes üvegből készült kövekkel is díszítették.

Kívül viselték az érmén a szentek, angyalok képét, míg az uralkodók képmása belül maradt. A 19. században inkább textilszalagra, többnyire színes, esetleg gyógyító erejűnek tartott gyöngyök közé fűztek 1–5 lázsiást, és szorosan a nyakukra kötötték. A 20. században már filigrándíszes tagokból ezüstláncot csináltattak, melyen 7–11, néha 13 érmét viseltek. Ezt már a mellre lazán leeresztve hordták. A lánc zárja monogramos, évszámos is lehetett. Ilyenkor egy szakaszát szorosan a nyakukra csavarták, és elöl zárták össze, hogy a díszes zár a monogrammal látható legyen. Néha 2–3 sor lázsiást vettek föl egyszerre, ha az örökölt és kislánykoruk óta ajándékba kapott pénzdarabokból és kész lázsiásszemekből ennyi összegyűlt.

Szeremlén és Érsekcsanádon a menyasszonynak a vőlegénytől kapott jegypénzből is csináltattak ékszert. A 20. sázadban néha aranypénzt is beledolgoztattak a lázsiásba. E pénzes nyaklánc a 19. században alapvetően az ország minden táján ismert volt, vagyon- és rangjelző szereppel bírt, ám az ország déli részén volt gyakoribb, ahol közvetlenebb és erőteljesebb volt a balkáni, délszláv népviseletek hatása. Legváltozatosabb darabjai a Kalocsa és Baja környéki ötvösöktől származnak. A lázsiások viselése világháborúkat követő időszakban lassan kiment a divatból, ugyanis a városias, polgári viselethez már inkább a nyaklánc illett. Előfordult, hogy a helyi ötvösnél a divatjamúlt ékszert aranyláncra cserélték.

Aurora ezt a nagy múltú ékszert álmodta újra. A forma hasonlatos maradt az eredetihez, s igyekezett a hagyományos ékszerben rejlő lehetőségeket a lehető legváltozatosabb módon kihasználni. Átalakult a foglalás, rákerültek a magyar hímzésminták különböző vidékekről (Kalocsa, Matyóföld, Rábaköz, Sárköz) származó újratervezett változatai. A pénzes nyakékek megtalálhatók az Aurora által tervezett a 2020-as Hungarikum pályázatra készített sárközi kollekcióban is, mely különösen izgalmas, egyedi összekapcsolása a hagyományos sárközi viselet egyes viseletdarabjainak és a modern öltözködésnek. Inspirációként a vidék hagyományos viselete szolgált, a sárközi viseletegyüttes minden lényeges momentumát valamilyen formában beemeli az öltözetegyüttesbe, ám autentikus viseletről szó sincs. Mégis benne van a csafring, selyemszálból kötött, horgolt bojtszerű dísz, melyet a gyermektelen fiatalasszony főkötője madzagházán átvezetve, tarkón megkötve, hátközépig leeresztve viselt. A újjászületett kollekcióban a menyasszonyi viselet övének, a szoritkónak a dísze a csafring, mely azonos technikával kivitelezett, így küllemre mondhatni megegyezik, de az öltözetegyüttesben másutt helyezkedik el. Viszont ugyanúgy díszítő, esztétikai funkciója van.

A bíbor, melyet eredetileg ugyancsak a fiatalasszonyok viseltek, s fátyolszerű, roppant finom anyagot jelöl, szintén a kollekció eleme. A sárközi menyecske fejviseletének utolsó rétege volt a díszes fátyoltűkkel rögzített tekerődző bíbor, mely újratervezett formájában vállra vetve jelenik meg, ám díszítésében és finomságában idézi az eredetit.

Az újsütetű ötvösmunkák is a régi darabok újjászületett változatai; hat darab tekerődző tű, fátyoltű is része kollekciónak, melyek eredeti funkciójukban a fent említett bíbort tartották. A sárközi lázsiások mintájára pedig egy kézzel vésett sárgaréz keretben a régi 20 koronás újra vert aranyozott ezüst verziója látható Swarovski kövekkel, sárközi mintákkal díszített foglalatban.

A nyakravalók mellé fülbevaló is dukál, s ilyen módon sikerül a – korábban kötények és vállkendők szegélyét díszítő – rostot átemelni napjaink divatjába. A kollekció egyik pár (kézzel vésett, hímzett főkötőmotívumokat idéző) fülbevalójának alját ugyanis sárközi rost díszíti. A rost egyébiránt válldíszként is funkcionálhat. A roston kívül díszítőelemként szolgálnak a színes, hímzett szalagok, valamint az oblegációk, azaz rátétek is, melyekkel Aurora igazán különlegessé varázsolta az újratervezett sárközi kollekció együtteseit.

A régi viseletegyüttesek manapság talán harsánynak tűnő színvilágát kicsit napjaink ízléséhez igazítva láthatjuk; az anyagokról visszaköszönő minták, az eredetieket idézik. (A lázsiások Undi Mariska grafikus, festőművész mintakönyvének sárközi főkötő motívumaiból készültek.)

A mázolt vagy maszatos virágú brokátselyem szintén fontos eleme a régi sárközi viseleteknek. Sárközben erre a szőtt virágokkal díszített selyemre, festették a sokféle színes, csokorba rendezett virágmintát: rózsa, tulipán, búzavirág, gyöngyvirág, zöld levelekkel. Az Aurora kollekció különlegessége, hogy a benne látható mázolt virágú selyem virágdíszeit a szeremlei Szabados Józsefné, Kati néni készítette, aki 80 esztendősen is tevékeny tagja a közösségnek, s lelkesen, szeretettel őrzi, ápolja hagyományait. Mivel a mázolt virágú csokorban lévő virágok színeit egyesével kell feltenni az anyagra, igen hosszadalmas fárasztó munkáról van szó: öt méter selyem megfestéséhez három hétre volt szükség.

A viseletek további díszítési módjai, a léghímzés, perém és aranycsipke szintén rákerültek a FolkGlamour kollekció viseleti darabjaira. A homlokbársony, hátpántlika (a hátra lelógó szalagdísz), nyakbodor (fehér, fodros slingelt csipkegallér) és nyaksi (afféle gyöngygallér) szintén tipikus elemei a Sárköz viseletének, s az Aurora által tervezett együttesek esetében is jelen vannak.

A tervező művészi hitvallásának fontos gondolata, hogy nem csupán megőrizni, hanem használni, megélni kell hagyományainkat. S egy viseletelemet mi más tarthat leginkább életben, ha nem az, hogy magunkra öltjük. Lehet, hogy funkciójában megváltoztatva, az is lehet, hogy színvilágát kedvünkre formálva. A viselet régen is folyamatosan változott, idomult a divathoz és a lehetőségekhez. A ma emberének elképzelni is nehéz, hogy mi mindent tudtak kifejezni régen a színek, minták, anyagok, öltözetegyüttes elemek kombinálásával!

Aurora fontosnak tartja, hogy a tervezés során azokra is koncentráljon, akik egyébként nem ismerői vagy rajongói a népi kultúrának. Nagy feladata, hogy elképzelései őket is megérintsék. E cél érdekében működik együtt színpadi emberekkel, művészekkel is. A néptáncosokon, népdalénekeseken kívül operaénekesek, balett-táncosok, színészek viselik ruháit, jelmezeit. A színpad szinte kívánja a nagy méretű, díszes, csillogó, színes ékszereket, gyöngyöket, de mindenből létezik a kisebb, szerényebb változat is.

„Én mindig ilyen ruhákban, ékszerekben, sőt virágkoszorúban vagyok, így megyek a piacra is. Néha ugyan furcsán néznek rám, de többek között ennek is köszönhetem, hogy a magyar népviselet napjának nagykövete lettem” – mondja Aurora. Sokszor nevezik a magyar Frida Kahlónak, bár Aurora kizárólag a hagyományos magyar népviseletekből inspirálódik. Közös vonásuk csupán annyi, hogy Frida Kahlo is előszeretettel hordta a hagyományos mexikói viseleti darabokat, a harsány színeket, virágokat.

Aurora ruhái színesek, díszesek különlegesek, viselésükhöz az átlagember nem elég bátor, de az erre nyitottakat megfogja. Ha tetszenek valakinek az általa tervezett ruhák, ékszerek, de nem érzi magát elég bátornak ahhoz, hogy felvegye, akkor Hajnal ajánl neki kevésbé feltűnőt. Egy fekete ruhához egy díszesebb övet vagy egy hímzett mellényt, s máris megvan a kapcsolat. S Aurora rögtön átadja a minták mögött rejlő tartalmakat, mesél róluk, bevon a tervezésbe, megmutatja a folyamatot. Utána a megrendelő elkezd érdeklődni, s ez már a cél felé vezető út.
Sok külhoni magyar megrendelője is van az Aurora FolkGlamournak, nekik sok esetben érezhetően fontosabbak a magyar gyökereik, mint az itthon élőknek. Ők az általa tervezett ruhák, ékszerek segítségével érezhetik a kapcsolódást a hazához, a magyar kultúrához.

A káprázatos Aurora FolkGlamour kollekciók már számos külföldi divatlapban szerepeltek. Legutóbb az amerikai GMaro magazin címlapján, de olasz, orosz, román újságokban is megjelentek már. A művész számára a valódi elismerés és siker mégis az, hogy olyan asszonyokkal dolgozhat együtt, akiknek élő kapcsolata volt még a régi világgal és értői a régi, már-már elfeledett technikáknak. Az iparművész arra biztat mindenkit, hogy aki a környezetében még ismer ilyen asszonyokat, mestereket, mindenképpen örökítse meg valamilyen módon mesterségüket, hiszen a ma embere igen keveset tud hozzájuk képest. S mindennek a lelkiségét már hiába is keressük, ha tőlük nem tanuljuk meg azt is.

A szeremlei Szabados Kati nénivel való megismerkedése, együttműködése igen izgalmas. Kapcsolatuk egyszerű alkotó-megrendelő viszonyként indult, mivel Kati néni kereste meg az iparművészt, hogy autentikus lázsiást készíttessen. Beszélgetéseik során kiderült, hogy a szeremlei asszony még érti a régi maszatos, mázolt virágú anyagok festésének titkait, így a találkozásból munkakapcsolat lett, s a sárközi Aurora kollekció mázolt virágait – kicsit más színvilágban, de a hagyományos módon – már ő készítette. Kati néni keze alól fehér, narancs, piros, fekete, valamint türkiz, bordó, piros, a hagyományostól némiképp eltérő virágcsokrok kerültek ki. Kati néni ötven virágcsokrot festett az ötméteres anyagra, melyből azután két fontos viseletelem is készült. A kollekció Hungarikum-díjat kapott. (Németh Hajnal Aurora egymás után négy alkalommal is sikeresen elnyerte az elismerést.)

Aurora munkássága egyrészt természetesen üzlet, vállalkozás, de nagyon fontos az is, hogy olyan asszonyoknak adhat például munkát, akik a régi technikák mesterei. Van csapatában hímzőasszony, textilfestő, papucskészítő, gyöngyfűző, csipkeverő is.

Az egyedi ruhák és ékszerek tervezésén túl Aurora tagja a Mini Magyarország Szarvas projektnek, a szejkefürdői Mini Erdély makettparknak, egy másik csapattal a világ minden táján szabadulószobákat készítenek, de színházi díszleteket, jelmezeket is tervez s kivitelez az Experidance vagy épp a Győri Balett és a Sopron Balett számára. A munka szerencsére rengeteg, mondja Aurora, akinek a fentiek mellett van ideje a marketingmunkára, a közösségi felületek kezelésére, az interjúkra is. Fontos még megemlíteni a Mesés divatbemutató című produkciót, melyet Aurora komplex magyar élményként definiál, s a főszerepet a ruhák mellett a magyar folklór; táncok, népzene, népmesék, balladák, legendák, népdalok kapták. Persze a szerteágazó tevékenység rengeteg olvasást, tanulást, önképzést kíván. Most egy matyó kollekció van készülőben, melynek alapja Györffy István Matyó népviselet című könyve.

Németh Hajnal Aurora szeretné ötleteit minél szélesebb körhöz eljuttatni. Ehhez sok munka, tanulás szükségeltetik. No meg kis pszichológia, egy kis marketing is, máskülönben az ember csak szűk réteget tud megszólítani. Mivel misszióként is tekint munkájára, törekszik a televíziós megjelenésekre is, valamint újabb és újabb, látványos dolgokkal, színekkel, fotókkal kell jelen lenni a közösségi felületeken, az online térben. Ahhoz, hogy az embereknek kellemes élményt, színeket, hangulatokat, szép környezetet mutathassunk, folyamatosan mozgásban kell lenni – vallja.

Rá kell irányítani az emberek figyelmét arra, hogy a magyar népművészet menő. Ehhez persze reklámra, ismert művészek, akár influenszerek bevonására is szükség van. Sebestyén Márta népdalénekes, Bátori Éva operaénekes, Ivancsics Ilona színésznő, Vincze Lilla, Keresztes Ildikó énekesek, Borsa Brown író is ügyfele. Hajnal elmondta, tudja: ez bizony vékony jég, hiszen nehéz megtalálni azokat a személyeket, akik sokakhoz elérnek, mégis hitelesek. Aurora szeretné, ha az ő világa afféle ajtó lehetne, mely segíti a találkozást különböző művészeti ágak és művészek között, hogy komplex élményt adhassanak az arra fogékony közönségnek.

Időről időre persze Aurorát is megfeddik azért, mert nem elég autentikus, „belenyúl az eredetibe”. Beszélgetésünk során meg is említette a Kós Károly ismert kalotaszegi példáját: egy elcserélt rendelés eredményeképpen került be más formájú flitter egy falu viseletének díszítésébe, amely azután megtetszett, s megőrizték azt. Hasonló helyzet, amikor bizonyos anyagokhoz nem lehet hozzájutni, és a kényszer a nép roppant ötletességéről ad tanúbizonyságot. A zárt, falusi közösségekben is mindig voltak újító egyéniségek, s az újítás befogadására fogékonyak. Ha valami átjutott a közösségi ízlés szűrőjén, az beépült, fennmaradt.

Egy keményített alsószoknya egyáltalán nem kényelmes, a ma emberére hiába is akarnánk feladni. De ha egy tüllszoknya tetejére kerül a megfestett, hímzett felsőszoknya, az már egészen más, a sziluett mégis hasonlít az eredetihez. A mai divat minimalista, szürke, fehér, fekete… Miért ne lehetne ezen változtatni? Miért ne lehetne divatos a magyar népművészet, mikor olyan gyönyörű, oly gazdag és értékes? Egyszerűen hordhatóvá kell tenni! Egy farmer anyagból készült hagyományos népi bakancs vagy papucs miért ne lehetne divatos? Belesimítani, beilleszteni napjaink divatjába a múltat. Ez a kihívás, s ez a hosszútávú cél.

Hosszú kényszerszünet után erős nyárral indít a Rábl Színpad

Dely Géza

Bár hónapok óta szinte tétlenkedésre ítélve múltak el felettünk is a napok, most, hogy látszik a fény a járványalagút végén, máris több programot is kínál színtársulatunk. Június közepén kamaradrámával mutatkozunk meg, amelyet a hó végén már egy fesztiválon is minősítünk, majd augusztusban élő zenés koncert és három tábor is szerepel a palettánkon.

De haladjunk időrendben! Janne Teller Semmi című regényéből készült már bábszínházi előadás – persze nem gyerekeknek –, és több feldolgozást élt meg nem csak külföldi vagy magyar társulatoknál, de már nálunk is láthatott belőle bemutatót a bajai közönség. A 2013-ban előadott regényadaptációnk alapja maga a könyv volt, mely több országban betiltott, máshol kötelező olvasmánnyá tett írás. A vitatottság oka talán, hogy bár mondanivalója, tanulsága nem teljesen új – hiszen ebből a szempontból roppant hasonló Golding A Legyek ura című művéhez – stílusában mégis keményebb. Fontos, hogy leginkább nyelvezete más, hiszen, ami a durvaságát illeti, nem hiszem, hogy felülmúlja az évtizedekkel előtti megfogalmazást. Az írónő szerint a stílus keménységére szükség van, hiszen a felnövő generációk ingerküszöbe meglehetősen kitolódott, máshol érintődnek meg ma a gyerekeink, mint annak idején mi vagy szüleink. Mégis egyaránt biztatok minden kis-, és nagykamaszt, fiatal felnőttet és szülőket a megtekintésre, hiszen valami olyan témát boncolgat a mű, amely közvetlenül érinti a fiatalokat, amivel nem csak nekik maguknak érdemes szembesülniük, de a szüleiknek is, hogy megértsék, miben vannak gyerekeik, mivel küzdenek, mi sodorja őket veszélybe.

A könyv története szerint tizenpár kiskamasz szüleik előtt titkolózva társuk lelki megmentésére sajátos akcióba kezd. Be kell bizonyítaniuk, hogy az életnek igenis van értelme, ezért megpróbálnak összegyűjteni mindent, ami fontos. Jó szándékuk azonban éppen ott csúszik el, ahol becsülendő lenne tenni akarásuk: a jót sem lehet kikényszeríteni. Ha valami már kötelező, sőt a nemes cél érdekében az erőszak is megengedhető, akkor elvész az ember. Merthogy tudjuk jól: a cél nem szentesíti az eszközt.

A bajai Rábl Színpad középiskolás csapata már másodszor fut neki ennek a regénynek. A mostani újrajátszást a szereplők érdeklődése és a tavalyi fesztivál zsűrijének kíváncsisága hívta életre. Tíz szereplő, kamaraszínpad, minimális díszletek, erős karakterek, mozgásszínházi elemek, kemény kérdések és megoldások jellemzik a 90 perces játékidőt. Az újrafeldolgozás valóban új eredményt hozott. Azt nem tudjuk, hogy jobbat-e, de mást! A szereplők egyike sem játszott a korábbi verzióban, a csapat nagy része szent lászlós, jelenlegi diák, de van tavaly elballagott, illetve két másik iskolából megszólított szereplőnk is. Várunk minden érdeklődőt a Szent László ÁMK dísztermébe június közepén, majd a bajai előadások tapasztalatait beépítve ezt a darabot visszük a Vasvári Nemzetközi Színjátszó Fesztiválra minősítés céljából.

Tavaly már jártunk ezen a találkozón, akkor a Rém hangosan és irtó közel című kamaradrámánkkal neveztünk, amelyre akkor arany minősítést, fesztiváldíjat, vándordíjat, különdíjat és a legjobb főszereplőnek járó díjat is megkaptuk. Persze nem csak maga az eredmény a fontos, reméljük, idén is más csapatok bemutatkozásaival és a visszajelzésekkel, színházi élményekkel gazdagodva fogunk tudni hazajönni.

Augusztusban három nyári tábort is hirdetünk, hogy minden korosztály számára tudjunk nekik szóló, tehetséggondozó, kikapcsolódással egybekötött programokat biztosítani.

A legkisebbek (3-14 éves kor között) balett-táborba jelentkezhetnek (augusztus 2-7.), ahol korosztályi bontásban, több csoportban hódolhatnak a mozgás örömének, természetesen nem csak balett, de modern tánc, art jazz stílusokban is. A tábort Baros Eszter, a Rábl Táncszínház oktatója (színházi táncos, rekreációs sportszakember) vezeti. Eszter már az elmúlt két évben is megszervezte a tábort, és szerencsére az érdeklődés folyamatosan nő. Segítője idén is a táncszínház két tagja lesz: Bojás Alícia és Ördög Szimonetta.

A felső tagozatosokat Dudás Júlia (színész II., logopédus, pszichopedagógus) fogja össze, ők színjátékos témakörben szerveznek tábori keretek között fejlesztő órákat (augusztus 9-14.). A tematikában drámapedagógia, beszédművelés, színpadi mozgás, csapatépítés szerepel. Segítője Baros Eszter lesz, aki ebben a táborban is felelős a mozgásfejlesztésért.

A középiskolásoknak és főiskolásoknak, egyetemistáknak jómagam szervezek továbbképződési lehetőséget (augusztus 24-29.), egy színészmesterség-tábort, ahol idén a playback technikáé és beszédművelésé lesz a főszerep. Lázár Péter (előadóművész, színész, drámatanár), aki a vasvári színjátszó fesztiválon jutalmazta meg csapatunkat egy tréningajánlattal, vezeti majd a drámapedagógiai alapozást és beszédfejlesztést, Novák Gyöngyi és Flieber Ádám (mindketten gyakorlott playback játszók) a playback színházi tematikáért felelősek. A rögtönzések színháza nem annyira beszéddel, mint mozdulattal igyekszik átadni az élményt, mint ahogy a nevében is benne van, improvizáción alapul, és több játszó együttes munkája adja a végső, rövid színpadi képet.

Mindhárom tábor napközis jellegű, azaz reggeltől estig mennek a foglalkozások, de nincs közös bent alvás (ám, ha igény van erre, megoldható). A Szent László ÁMK díszterme és színpada lesz a helyszín, meleg ebéd ellátással. Jelentkezni lehet július 16-ig, a plakátokon található e-mail-címeken.

A nyarat augusztus 22-én (vasárnap) a Türr-kilátó mellett található Halászati Mini Skanzennél egy könnyed, szabadtéri élőzenés koncerttel zárjuk. Esténk a Könnyűzenei Piknik címet viseli, és helyi zenészekből álló kíséret mellett a Rábl Színpad énekesei adnak elő többnyire mai, modern, könnyűzenei slágerek feldolgozásából álló zenés estet, mialatt a kedves közönség a Baja Marketing Kft. jóvoltából borozgatva élvezheti a nyár egyik utolsó naplementéjét.

Miután kipróbáltuk magunkat a retro könnyűzene, a táncdalfesztiválok, a századfordulós sanzonok világában is, ezúttal olyan stílust kerestünk magunknak, amely új kihívásokat tartogat számunkra, amelyben megmutathatjuk egy másik oldalunkat is, mégis jól illeszkednek azon a művészeti elvekhez, témákhoz, amelyeket magunkénak érzünk. Reméljük, a közönség is több slágert ismerni fog, esetleg velünk énekel majd, mégis talál benne olyan kevéssé ismert dalt is, amelyekkel meglepetéseket okozhatunk neki. Vegyes válogatás ez, egészen a népi jellegű könnyűzenétől, a nemzeti érzületű témákon át a romantikus és könnyed, vidám számokig. Tartsanak velünk akkor is!

Aki velünk tart ezen a nyáron, biztosan változatos programot talál nálunk, dráma, koncert és táborok tekintetében is.