Mayer János
Sövény Mihály neve a Bajai Honpolgár olvasói számára sem ismeretlen, hiszen lapunkban is több írása jelent meg, ezen túl több, részben általa írt műről közöltünk már recenziót. Bácsalmáson és szűkebb környékén persze neve még ismertebb a neve, nemcsak egykori ügyvédi, majd földhivatali munkája révén, hanem amiatt is, mert a bácskai település egyik legszorgosabb krónikását tisztelhetjük a személyében. Az évtizedek alatt foglalkozott helytörténettel, családfakutatással, a bácsalmási múlt feldolgozásával, de még a kaktusztermesztés elméletével is. E kutatásokból számos tanulmány, könyvfejezet és önálló kiadvány is született. A kiváló lokálpatrióta ebben az évben ünnepelte 80. születésnapját, és a bácsalmási örökség elkötelezett ápolója, a Navigátor Kiadó (szerkesztő: Kiss Pál) ennek tiszteletére jelentette meg a Bácsalmás Könyvek sorozat 7. kötetét, amely Sövény Mihály válogatott tanulmányait tartalmazza egy életrajzi áttekintés mellett.
A 11 közölt tanulmány nagy része a szabadkai Bácsország folyóiratban jelent meg eredetileg, de pl. a Bácsalmás 1848-as hősét, Antunovics Kálmánt bemutató írást a Bajai Honpolgárban is olvashatták már. (Ezt sajnos a kötet végén olvasható, az eredeti megjelenéseket közlő listáról lefelejtették.) A különböző terjedelmű és mélységű, 2004 és 2018 között keletkezett, jórészt önálló kutatásokon alapuló írások sokféle tematikával foglalkoznak, igazából szerzőjük személyén túl csak az köti össze őket, hogy mindegyik Bácsalmás történetéhez kapcsolódik, bár némelyiknek közülük szélesebb vizsgálati horizontja is van.
Négy írás is foglalkozik a bácskai bunyevácok történetével (Török nevek a bunyevácok között, A bácskai nevek és családok eredete, A bácsalmási bunyevácok múltja, Prikidánovics = Latinovics?). Ezek az írások elsősorban a környékünkön jól ismert bunyevác családnevek elemzése alapján kívánnak a népcsoport történetéhez adalékokkal szolgálni. Azt kellő szakirányú ismeret és magas szintű nyelvtudás hiányában nem mernénk felelősséggel állítani, hogy a szerző minden megállapítása kiállja a nyelvészeti szempontú bizonyítások próbáját, de az tény, hogy számunkra nagyrészt logikusnak és észszerűnek tűnik. Így tudjuk meg, hogy számos, Baján és környékén gyakori bunyevác családnév (Agatity, Aladzsity, Allaga, Cselik, Csility, Filákovity stb.) viselőinek ősei között a Magyarországot megszálló törökök keresztény hitre tért utódait sejthetjük. (Persze az oszmán helyőrségek katonái nem feltétlenül voltak etnikai értelemben törökök, sok forrásból ismert, hogy jelentős részük muszlim hitre áttért balkáni szláv volt, s ezek egy része az ország felszabadulása után is itt maradt, akik vélhetően össze is olvadhattak az országba később érkező délszláv csoportokkal.) A kötet első két tanulmánya elemzi és csoportosítja is a bácskai bunyevácok családneveit, és ezek alapján próbál származásukra vonatkozó következtetéseket levonni. Ezen az úton természetesen nem lehet teljes bizonyosságokhoz jutni, hiszen a 16-17. században még nem léteztek állandósult családnevek, így könnyen előfordulgatott, hogy egyazon család egymást követő generációinak tagjai eltérő neveken jelennek meg az anyakönyvekben. Ez történhetett a Prikidánovics család ősével is, hiszen 1766 előtt felmenőiket Latinovics (Latinszki) néven emlegették. Miután az újabb név név a szerző valószínűleg a horvát prekidan (megszakított, kiszakadt) szóra vezethető vissza, nem lehetetlen, hogy a bácsborsódi nemes família valamely, a régi birtokközpontból „kiszakadt” tagja szerzett magának Bácsalmáson tekintélyes méretű földbirtokot s vele új családnevet is. Egy kivonatosabb írás végigtekint a bácsalmási bunyevácok múltjának fontosabb eseményein jeles személyiségein is.
Egy másik terjedelmesebb tanulmány Bácsalmás épített örökségét tekinti át. Mindebből látható, hogy a kisváros emblematikus épületei (katolikus templom, Városháza, Csauscher-palota, Nemzeti Szálló, nemesi kúriák, az elegánsabb polgárházak és középületek) szinte mind a település virágkorát jelentő 19. században épültek, többségükben a klasszicista stílust követve. Ezek egy része ma is áll, mások csak fényképeken láthatók, de a maga idejében nevezetes Rudics-házról – amelyhez gazdag könyvtár, gondozott park is tartozott – egyetlen felvétel sem maradt, miután 1919-ben egy kéménytűz miatt nagyrészt leégett, maradványait pedig 1950-ben elbontották.
Egy tanulmány (Sötét napok Bácsalmáson 1944 októberében) az 1944-es szovjet megszállás tragikus eseményeinek állít emléket. A „felszabadítókkal” érkező, helybeliekből álló partizáncsapat több embert is önhatalmúlag kivégzett a településen, miután – ismeretlen okból – elfogták és megkínozták őket. Az évtizedeken át elhallgatott leszámolás négy áldozatának tetemét 1993-ban kihantolták, de az, hogy miért kellett velük végezni, máig sem tisztázott, sőt egyiküknek személyazonosságát sem sikerült kideríteni.
Két írás a bácsalmási iskolaüggyel foglalkozik; az egyik a helyi, 25 éven át (1923-1948) működő polgári iskola történetét foglalja össze, mindenekelőtt az intézményben tanító Rakonczai házaspár életútján keresztül. (Magánéletük Bácsalmásra helyezésük révén fonódott össze, hiszen a férj Csongrád megyéből, míg Krug Irma Sopronból származott.) Az Adalékok a bácsalmási tanügyhöz c. tanulmány a településen legkorábban működő tanítók névsorát tárja fel, és – elsősorban anyakönyvi adatok és az egyházközségi vizitációk jegyzőkönyvi bejegyzései alapján – igyekszik életpályájukat is rekonstruálni. Érdekes a névsor abból a szempontból is, hogy kezdetben magyar és szláv eredetű tanítók működtek a településen, ám őket 1787 után (amikor a németek kerültek többségbe) német anyanyelvűek váltották fel, bár önálló iskolaépület felállítására még várni kellett.
A szerény, de igényes kiállítású kötet aligha hiányozhat az igazi bácsalmási lokálpatrióták könyvespolcáról, de minden, régiónk története iránt érdeklődő olvasó találhat benne érdekes információkat. A könyv tudományos igényességgel készült, de nyelvezete inkább az ismeretterjesztő kiadványokét követi, így mindenki számára könnyen olvasható. Miután nemcsak a szerzőnek, hanem szeretett városának, Bácsalmásnak is kerek „születésnapja” van (idén ünnepli fennállásának 300. évfordulóját), így mind a szerzői, mind a bácsalmási bibliográfia is értékes kötettel gazdagodott.
(Sövény Mihály: Bácsalmási örökségünk. Helytörténeti tanulmányok. Bácsalmás Könyvek 7. Navigátor Press Kiadó, Budapest, 2020. 275 oldal)
