Mayer István
Baja város egyik legpatinásabb oktatási intézménye, az Eötvös József Főiskola – vagy ahogy sokkal inkább emlegetik, a Képző – tavaly ünnepelte alapításának 150. évfordulóját. A pandémia sajnos csak szerényebb megemlékezést tett lehetővé, viszont Sztanáné Babics Edit és Zorn Antal munkájának köszönhetően kézzelfogható emléket is állítottak a neves jubileumnak: a 150 éves a bajai tanítóképzés címmel megjelent kötet az intézmény múltja mellett jelenét is bemutatja. Szilágyiné Szinger Ibolya rektor köszöntőjét követően Zsigó Róbert, Baja országgyűlési képviselője is méltatja az EJF-et; úgy véli, a főiskola a bölcsesség, a megbecsülés és a jövő nemzedékeinek biztonságának jelképe volt a 19. és 20. század zűrzavaros időszakaiban.
A főiskola kiadójának gondozásában megjelent 184 oldalas könyv nagyobbik része az iskola történetét foglalja össze, annak nagyobb korszakai szerint tagolva. Első fejezetében az alapítástól egészen a főiskolává alakulásig eltelt 100 év eseményeit foglalja össze. A nevezetes 1868-as népiskolai törvény 20 tanító- és 10 tanítónőképző alapítását tűzte ki célul. A bajai intézmény élére 1870-ben Czirfusz Ferencet nevezte ki Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter. A tanítóképzőben ténylegesen 1873-ban kezdődött meg az oktatás, és mindmáig gyakorlatilag folyamatosan működik – ez egyetlen társintézményéről sem mondható el! Ahogy az országnak, a Képzőnek is sok viszontagsággal kellett szembenéznie fennállása során, és itt nem kizárólag a háborúkra és a teljes népet érintő csapásokra kell gondolni: sok esetben az oktatáspolitika „szeszélyeivel” is meg kellett küzdenie az iskola vezetőinek. Hogy Baja és a tanítóképző mennyi mindent adott egymásnak, azt jól jelzi, hogy városunk több utcája korábbi igazgatók nevét viseli.
Második fejezetében a kötet az 1976 és 1996 közötti intervallum történéseit mutatja be. Ezek az évek sem nélkülözték a jelentős változásokat, hiszen ekkor vált a Képző főiskolává, vette fel az alapító nevét, és természetesen a rendszerváltozás társadalmi-politikai változásai sem hagyták érintetlenül. A könyv részletes portrét közöl az 1970 utáni intézményvezetőkről.
A harmadik tartalmi egység lényegesen rövidebb, ám szintén jelentős változásokat hozó időszakot mutat be: az 1996 és 2000 közötti évek a bajai felsőoktatás integrációjának jegyében teltek, ekkor került közös vezetés alá a vízügyi főiskola (Műszaki Fakultásként) és a tulajdonképpeni tanítóképző (Pedagógiai Fakultás).
A negyedik fejezetben összeolvad a közelmúlt és a most: bár az ezredforduló óta csaknem negyedszázad telt el, a feladatok és a problémák nem változtak, így a Képző múltjának tényszerű felvázolása mellett részletes áttekintést olvashatunk az iskola jelenéről. Megállapíthatjuk, hogy az 1976 óta immár felsőfokú végzettséget nyújtó intézmény főiskolához méltó tárházát kínálja a különböző képzéseknek, emellett szakmai, tudományos, sport, művészeti tevékenységekre is számos lehetőséget biztosít. A tehetséges hallgatóknak az alapképzésen túl jó néhány formában juttathatják érvényre kvalitásaikat a főiskola segítségével, támogatják őket diplomájuk megszerzése utáni eredményes pályakezdésükben is. Az olvasók megismerkednek a Képző oktatást támogató intézményhálózatának felépítésével és működésével, sok más mellett a Nyelvvizsga Központtal, a könyvtárral és a kollégiumokkal. Felsorolás szintjén találkozhatunk a főiskolán 1970 óta dolgozó valamennyi oktatóval.
A jubileumi megjelenés második felében a főiskola tevékenységét mutatja be az adatok tükrében, megismerkedhetünk az intézmény munkájának eredményeivel – ide értve a tudományos diákköri munkáktól a rendezvényeken át a különböző kiadványokig sok területet. Tartalmazza a kiadvány az 1996-ot követő években díjazott tudományos diákköri dolgozatok főbb adatait. Az eredmények jól mutatják, hogy a Képzőben élénk szakmai munka folyik. Külön alfejezetet szenteltek a németországi kooperációval 1993 óta megvalósuló Német Nemzetiségi Tanítók Nyári Akadémiájának és a Magyar Tudomány Napja alkalmából megrendezett konferenciáknak, áttekintik az oktatói testület publikációit is.
A kiadvány nem takargatja a hiányosságokat sem: az utóbbi évek szervezeti átalakulásai, a költözések sokban megnehezítették a Képző működését. Szükség és lehetőség egyaránt van a fejlődésre, reméljük, az ehhez nélkülözhetetlen támogatást is megkapja az emblematikus intézmény. Minden gátló tényező ellenére bízvást állíthatjuk, hogy a főiskola, mely 1984 óta viseli Eötvös József nevét, méltó az alapítók örökségéhez.
A kötetet jó szívvel ajánljuk mindazoknak, akik valamilyen módon kötődnek a bajai tanítóképzőhöz, különösen volt és jelenlegi hallgatóinak. (Sztanáné Babits Edit – Zorn Antal: 150 éves a tanítóképzés Baján. Baja, Eötvös József Főiskolai Kiadó, 2020.)
