Séták szülőhelyünk fái és bokrai körül 4.
Masa György
Eltelt a tél, és már a tavaszból is jócskán fogyasztottunk azóta, hogy legutóbb képzeletbeli sétát tettünk szülőhelyünk fái és bokrai között. A tavaszi időszak különleges, ritkán látható szépségeket tartogat, hiszen nálunk a legtöbb fásszárú növény virágzása erre az időszakra esik. A fák díszítő értékei – forma, lombozat, őszi színek, termés és a többi – közül kiemelkednek a virágok, amelyek látványukkal és gyakran illatukkal is megajándékoznak minket. Szépségük értékét csak növeli mulandóságuk: a szirmok hamar lehullanak, és egy újabb évet kell várnunk, hogy ismét gyönyörködhessünk bennük. Meg kell hát becsülnünk azokat a tavaszi napokat, amikor virágzó utcákon járhatunk. Persze nem minden díszfa rendelkezik látványos virágokkal, és nem minden közterületre kerülhet virágdíszes növény, így mai sétánk igencsak kacskaringós lesz, hogy a legérdekesebb helyszíneket látogathassuk meg.
A Deszkás utca és a Kölcsey Ferenc utca találkozásától indulunk; majdnem arról a helyről, ahol a XVIII. században az első katonai felmérés térképének tanúsága szerint a sóhivatal állt. Ez a vámhatósághoz hasonló szerepet betöltő intézmény a város határába került, mint ahogy a Deszkás utca akkori megfelelője, a Provália is a város szélén húzódott. Az utca nyugati oldalán a Posványos mocsarai terültek el egészen Szentjánosig. Dr. Solymos Ede a Bajai Honpolgár 1992. júniusi számában megjelent (a Sugovicán innen – Dunán túl c. gyűjteményes kötetében is megtalálható) A tutajozás című írása részletesen bemutatja azt a munkát, ahogyan a Kárpátokban kivágott fákat a Dunán letutajoztatták. A Posványoson a XIX. században már megvolt a Kenderes nevű csatorna (ezen ívelt át a Vörös híd), így a faanyagot rögtön a komáromi kereskedők telkeinek végén köthették ki. Itt azután deszkává fűrészelték és értékesítették. Az utca a város gazdasági életének fontos helyszíne volt, afféle „korabeli Ipartelepi útként” kell elképzelnünk. Ennek a korai időszaknak az emléke az utca középső részén álló, remek állapotú műemlék lakóház, melynek homlokzatán egy mélyített fülkében Szent Flórián szobrát találjuk. A tűzoltók védőszentjének sok dolga akadt itt a múltban, a ferences háztörténet több alkalommal komoly károkat okozó tűzesetekről számol be. A Posványos lecsapolása és az Újváros szocialista időszakban kezdődő felépítése, a piactér és az új családiház-negyed kialakítása belvárosi utcává változtatta az egykori gazdasági övezetet. Ennek az átalakulásnak következtében épültek fel már a nyolcvanas években a paneleknél színvonalasabb, többszintes társasházak, majd jelentek meg újabban az utca nyugati oldalán az egyedi tervezésű és rendkívül igényes kivitelezésű magánházak. A folyamat utolsó lépését látjuk most, amikor elbontják az utca középső részén található, rossz lakókörülményeket nyújtó, elöregedett épületeket.
A Deszkás utca hosszú és változatos története sokszínű építészeti arculatot eredményezett, amelyet a páratlanul egységes vérszilva fasor egységesít. Több mint negyven egyforma, rendezett sorba ültetett fa bontja ki millió virágát minden tavasszal, rózsaszínbe öltöztetve az utca keleti felét. A vérszilva népszerű kertészeti nemesítvény, melynek őse a cseresznyeszilva (más néven mirabolán, közönségesen fosókaszilva). Ez az alacsony termetű gyümölcsfa a természetben is megtalálható, ellenálló és kis igényű faj. Termése apró, savanykás-édes ízű csonthéjas. A vérszilva megőrizte ősének számos jó tulajdonságát, de levelének színe fajtától függően vöröstől egészen a feketébe hajló bordóig változott, így nyári-őszi megjelenése is különlegesnek számít. Rengeteg virágjának termőképessége redukált, de azért érlel terméseket, melyek inkább csak gondot okoznak az utcák takarítása során. Környezetére nem igényes, gyors növekedésű faj, általában 5-6 méteres magasságot ér el. Élettartama közepes, 40 éves kora után egészségi állapota hanyatlani kezd, mézgásodik, lombkoronája ritkul, és gombaparaziták jelennek meg a törzsén. Sajnos a Deszkás utcai fasor ebbe az életszakaszba lépett, ideje elgondolkodnia a kertészeknek, miképpen lehetne hosszú távon megőrizni, megújítani az utca mára legendássá vált tavaszi virágzását.
Az Árpád utcán keresztül jutunk el az egykori pártház előtti kis parkig. A Lenin-szobor helyén álló elhanyagolt, társaihoz hasonlóan nem működő Hét Vezér díszkút körül gyönyörű virágzó parkocskát találunk, többnyire vérszilvákkal, virágos kőrisekkel. Az épület oldalában virítanak az aranyfák, melyeket rendszertani szempontból helytelenül aranyesőnek, esetleg aranyvesszőnek szoktak nevezni. A kerti aranyfa tavasszal bőségesen hozza okkersárga virágait, szinte az egész növény aranyszínűvé változik. Mérete a kertészeti változattól függ, de a nálunk elterjedt fajták kisebb cserjék. A járda mellett frissen telepített japáncseresznye csemetéket láthatunk. Míg a japáncseresznye törzse és levele megjelenésében hasonlít a közönséges cseresznyéhez, addig virágja terméketlen, egyedül a gyönyörködtetést szolgálja. Származási helyén, Japánban sok évszázados kultusza van: versek, dalok és egyéb művészeti alkotások témája. A szakura (cseresznyevirág) az élet mulandó szépségét jeleníti meg, az ebből fakadó érzések a klasszikus japán gondolkodás és viselkedésforma lényegéhez tartoznak. Tömeges virágzása idején tartják a hanami ünnepséget, amikor az emberek rokonaik és barátaik társaságában piknikeznek a fák alatt. Nem csoda, hogy a kiváló japán kertészek szent fájukból számtalan szín- és formaváltozatot hoztak létre. Üdvözlendő törekvés, hogy városunk utcáin is megjelentek ezek a növények, bár egyelőre még nem sok helyen találkozni velük. A kiültetett fák rózsaszín virágokat fognak hozni, reméljük, egy idő után az Árpád tér díszeivé fejlődnek.
Következő állomásunk a Bartók Béla utca, így elsétálunk a Járásbíróság épülete mellett, és a Belvárosi templom előtti térről már látjuk is a virágzó kínai körte fasort. A 2012-es városközpont-felújítás során alakították ki azokat a szegélyeket, amelyek közé a körtefák kerültek. Ez a faj bőségesen hozza a fajra jellemző apró fehér virágokat, tavasszal az egész lombkorona szirmokba öltözködik. A kínai díszkörte Délkelet-Ázsiából származik, de az USA-ban vált közismert városi fává, onnan kiindulva hódította meg Európát. Nem véletlenül lett divatos faj, hiszen minden évszakban látványos: nyáron szabályos lombkoronájával, ősszel vörösre színeződő leveleivel díszíti a köztereket. Magassága kifejlett korában 5-6 méter, levele emlékeztet a hazai vadkörtére, termése kicsi, nem ehető. Az utóbbi években kritikus véleményeket is olvasni a fajjal kapcsolatban. Amerikai tapasztalatok szerint „kiszökhet” a városokból. Apró termését a madarak potyogtatják el a környéken, és vannak adatok arról is, hogy tömegesen terjedhet, szakszóval inváziós fajjá válhat. További probléma, hogy különféle kórokozók támadják meg, ezért gondozásuk szükséges, ha szeretnénk megtartani díszítő értéküket. A Bartók Béla utcán is látni gyengébben fejlődő példányokat, sőt már vannak üressé vált helyek is, ezért érdemes lenne óvatosabban telepíteni őket. kerülve legalább az árnyékos helyeket. Ha a Bartók utca folytatásán, a Ferenciek terén megyünk tovább, a városháza hátsó fala mentén is találunk belőlük néhány szép példányt.
Sétánk utolsó szakaszához a fátlan Déri Miksa közön és a Batthyány Lajos utcán keresztül jutunk el. A Babits Mihály utca minden építészeti hibája mellett az egyik legszebben fásított utca, rengeteg virágzó cserjével. Az utcát a Szabadság úti régi polgárházak hatalmas hátsó kertjeinek helyére nyitották, keletről pedig nagyrészt a Szent Antal utca nyolcvanas években épült társasházai határolják. Az azóta felhagyott koncepció szerint a régi utcafronttól beljebb épültek ezek a házak, de a Babits utcára néző hátsó bejáratuk előtt így is tágas, parkosítható tér maradt. A nyugati oldalon álló kellemetlenül szürke társasházak között szintén sok kiültetett növénynek jut hely. Az utca lombborítása majdnem teljes. A lakóházak előkertjében változatos és színpompás lágyszárú növényzetben gyönyörködhetünk, de a kertészkedők nem feledkeztek meg a virágzó cserjékről sem. Több helyen sárgállik a fentebb említett aranyfa, melyet messziről meg lehet különböztetni a szintén nagy virágtömeget fejlesztő, napsárga boglárkacserjétől. Ez a távol-keleti származású bokor 2-3 méter magasra nőhet, elterjedt fajtáinak virágja pompon alakú. Szintén a sárga virágúak társaságába tartozik a közönséges mahónia, mely észak-amerikai eredetű örökzöld cserje. Kemény, hegyes szélű levele szép sötétzöld színű. Ősszel, az első fagyok után a levelek vöröses színűre változhatnak, ekkorra érnek be a növény hamvaskék színű, dekoratív bogyói. Eredeti élőhelyén az amerikai őslakosok fogyasztják ezt a savanykás termést, mi is megpróbálkozhatunk vele, ha sikerül a forgalomtól távol eső bokrot találni. Ez a kis igényű, ellenálló, de minden évszakban szép cserje megérdemelné, hogy több helyen találkozhassunk vele. Igaz ez a magnóliára is, amelynek egy, talán a lakók által kiültetett példányát találjuk a Babits utca kezdetén. A nagyvirágú liliomfa és rokonai a legszebb tavaszi virágos fák közé tartoznak, ugyanis hatalmas, illatos virágaik már a lombfakadás előtt kinyílnak és szinte elborítják az egész fát. Még a szirmok lehullása is látványosság, ugyanis ezek sokáig színes szőnyeget képeznek a fa alatt. Kínai buddhista szentélyek mellett már évezredek óta ültetik ezeket a rendkívüli növényeket, melyek a hívők számára a tisztaság szimbólumai. Sokkal több helyen találkozhatunk a díszbirsek közé tartozó fajokkal, főképp a pompás japánbirssel. A 1,5–2 méteresre növő cserje piros virágaiban könnyen észrevehetjük a sárga porzók sokaságát. Ősszel illatos termést érlel, melyet kompótnak is el lehet készíteni.
Az utca növényzetének további érdekessége, hogy a változatos összetételű dísznövények mellett néhány virágzó gyümölcsfát is találunk. A közönséges cseresznye vagy a meggy is szép képet mutat teljes virágzásában. Ezek a fák adnak gyümölcsöt ígérő tavaszi hangulatot a falusi és az öreg kertvárosi utcáknak. Nekünk azonban most nincs lehetőségünk, hogy a külvárosokig merészkedjünk. Talán majd egy másik szép, napsütéses tavaszi napon megtesszük azt is!
