2022. november

Ősz

Szünder Dezső

„Itt van az ősz, itt van újra” – szól az egyik legismertebb versünk első sora. Csakugyan itt van, és most már egy hete valóban szép is. A kezdeti hideg időt egy csapásra váltotta a vénasszonyok nyara, helyenként akár 20 ºC feletti hőmérsékletekkel. Emellé fantasztikus színek társulnak, az egyhangú zöldet felváltotta a zöld, sárga, narancs, rozsdabarna átmenete a fák ágain, minden nap újabb csodálatos látvánnyal örvendeztetve meg az erre fogékonyakat.

Az ősz a gasztronómiában is számtalan csodás dologgal örvendeztet meg. A csodák már augusztus utolsó napjaiban, a korai szőlők szüretével elkezdődnek, és a komoly vörösborokat adó cabernet fajták betakarításával, illetve a tokaji aszúszürettel fejeződnek be. Közben pedig érik az alma, körte, szilva, naspolya, néhány éve pedig már az általam oly sokra tartott füge is megbízhatóan finom gyümölcsöt ad. A zöldségek közül (természetesen a paradicsomot és friss paprikát leszámítva) szinte minden megtalálható már a piacokon. Ilyenkor az általam a legszívesebben választott zöldségek a cékla és a sütőtök. Néhány hozzávalóval kiegészítve igazán ízletes – egyben nagyon látványos, színekben gazdag – a ételt varázsolhatunk asztalunkra. Használjuk hát őket bátran, nem csak gyomrunk, hanem egész szervezetünk hálás lesz majd érte, hiszen például a cékla nagyon fontos vasforrás.

Ebben a hónapban mégsem a megszokott őszi zöldségekből hoztam két receptet, ám fő alkotóelemének is most van igazán szezonja. Főszereplőnk nem zöldség, de nem is hús. Lakóhelyem környékén az erdős területeken átvezető utak szélének szinte mindegyike megtelik autókkal ebben az időszakban. A zalai – de különösen az őrségi – ember egyik fontos tevékenysége a kiadós eső utáni erdei gombaszedés. Így aztán ebben a hónapban ebből a „nem növényből” készítünk két egyszerű, finom, laktató ételt.

A gombák különleges országát alkotják az élővilágnak. Többnyire szárazföldi életkörülményekhez alkalmazkodtak, de léteznek vízzel borított területeken élő fajták is. Egy részük korhadékokon, elpusztult élőlények maradványaival tartja életben magát. Mivel szaporodásuk a szél által szállított spórákkal történik, szinte kipusztíthatatlanok, és ahol találunk egyetlen darabot, ott biztos lesz második is. Világszerte 148 000 fajukat ismerik, ezért aztán az egyik legváltozatosabb élőlény bolygónkon, így aztán nem elég azt mondani, hogy ma gomba volt ebédre – na de milyen? Az ember ősidők óta szívesen fogyasztja, különféle gombákat, számtalan elkészítési módjuk ismert. De nem csak a gasztronómia köszönhet sokat a gombának, hiszen remekül használható egyes összetevőjük tészták kelesztéséhez, sör és bor erjesztéséhez, de az orvostudományban forradalmat elindító antibiotikumokat is gombából vonták ki először.

A rengeteg fajta közül nem mindegyik ehető – bár rossz nyelvek szerint egyszer mindegyiket lehet fogyasztani… Egyes fajták fertőző megbetegedéseket okoznak, mások kifejezetten mérgezőek, az emberi szervezetben szinte azonnal visszafordíthatatlan folyamatokat indítanak el. Megint más fajták pszichoaktív anyagokat termelnek – utóbbi fajták termesztése, árusítása ezért aztán szigorúan tilos. Ezért aztán mindenkit óvatosságra intek, de hangsúlyozom: néhány egyszerű szabály megtartásával bátran fogyaszthatjuk ezeket az igen ízletes élőlényeket! Az első, legfontosabb szabály, hogy csak olyan helyről származó gombát fogyasszunk, amely ellenőrizhető. Saját magunkban csak akkor bízzunk, ha már több évnyi tapasztalattal rendelkezünk a témát illetően, és biztosan meg tudjuk különböztetni az ehető gombát a mérgezőtől. A legbiztosabb, ha nem magunk szedünk, hanem vásárolunk, hiszen napjainkban már csak olyan gomba árusítható, melyet szakértő bevizsgált, és ennek dokumentációját az árusítónak be kell tudni mutatnia. Soha ne bízzunk meg senkiben, legjobb barátban, szomszédban, ismerősben! Ha mégis magunk szedünk gombát – aminek azért van egyfajta varázsa –, fogyasztás előtt vizsgáltassuk be gombaszakértővel, aki szinte minden piacon megtalálható már. Menjünk biztosra, hiszen némely fajtát illetően valóban saját és szeretteink élete a tét.

Miután hozzájutottunk a biztonsággal fogyasztható, ízletes, vélhetően egészséges gombához, mit főzzünk belőle? Számtalan lehetőségünk van ezt illetően, én most két nagyon egyszerű alapreceptet osztok meg Önökkel.

Gombakrémleves erdei gombákból

Négy fő részére kicsivel több mint 1 kg gombával számoljunk. Én legutóbb háromféle gombát használtam fel hozzá, olyanokat, melyek Zala megyében igazán otthon érzik magukat: vargányát, kékhátú galambgombát (az Őrségben galambicának nevezik) és fenyőaljagombát (ízletes rizike). A gombákat tisztítás során lehetőség szerint soha ne mossuk meg, inkább ecsettel szabadítsuk meg a portól, az esetleges aljnövényzet-maradványoktól. A gomba szárait ne dobjuk ki, csak akkor, ha száraznak, öregnek érezzük. A vargánya és a galambica kalapján lévő vékony takaróréteget húzzuk le, a vargánya kalapja alatti zöld, szivacsos részt szintén távolítsuk el. Amennyiben bármelyik gomba vágási felületén kis apró fekete pontokat, illetve vékony, fekete szálakat látunk, akkor sajnos ki kell dobnunk, mert ezek a férgesség jelei, a gomba emberi fogyasztásra már nem alkalmas. A gombákat vágjuk darabokra, nem szükséges apróra. Kevés olajon futtassunk meg egy nagy fej apróra vágott vöröshagymát néhány apró darabra vágott fokhagyma társaságában. Öntsünk rá 1 dl száraz fehérbort, és párologtassuk el alacsony tűzön, majd dobjuk rá az aprított gombákat. Ha edényünk esetleg már most megtelt, nem kell aggódnunk, hiszen a gombák víztartalma különösen magas, így néhány pillanat alatt össze fog esni kb. a felére. Ekkor öntsük fel vízzel, annyival, hogy éppen csak ellepje. Ízesítsük ízlés szerint sóval, borssal, kakukkfűvel, ez a két utóbbi fűszer különösen jól áll a gombalevesnek. Főzzük fedő nélkül 20-30 percet. Aki nem krémlevesként szeretné fogyasztani, az ezen a ponton főzzön bele csipetkét, és tálba merve ízesítse egy kanál tejföllel. Krémleves készítéshez turmixoljuk össze a levesünket egy botmixer segítségével, állítsuk be a sűrűségét, öntsük fel 1-1,5 dl tejszínnel, melegítsük fel újra, de már ne forraljuk. Tálaljuk mélytányérban, pirított kenyérkockák társaságában. Kitűnően megy hozzá az a bor, amelyet a főzéshez is használtunk, de bátran válasszunk mellé akár egy pinot noirt, mely szintén a gomba jóbarátja.

Sült rizike

A narancsszínű gombák szárát távolítsuk el a kalaptól, szárukat nyugodtan felhasználhatjuk a gombaleveshez. Olajozzunk ki egy nagy tepsit, fektessük rá a gombákat fejjel lefelé. Locsoljuk meg kevés olajjal, sózzuk, borsozzuk. Előmelegített sütőben 180 ºC-on légkeveréssel süssük 15-20 percet. Tálaljuk párolt rizzsel, fokhagymás tejföllel alaposan meglocsolva. A fenyőaljagomba önmagában is ízletes, gasztronómiai élményt adó ételalapanyag, mely különösebb ízesítést, konyhai praktikát nem követel, egyszerűségében is tökéletes.

Szorongó évek

Emlékképek Gergely Józsefné Békei Irén hagyatékából 7.

Közzéteszi: Marosvásárhelyiné Gergely Anna

1950 nyara is eljött, de a háborús sebek és félelmek még mindig hatottak. Az emberek csak lassan tudtak kigyógyulni az elmúlt vészterhes idők ütötte fájdalmakból. Szerencsére Baját elkerülték a nagy csaták, de a város még így is megszenvedte a háborút. A béke eljöttével csak a legfontosabb helyeket hozták rendbe, a parkok és a meghittséget sugárzó kis terek még gondozatlanok voltak. De az élet, a megújulás nem sokáig váratott magára.

A cikk további része csak online előfizetőink számára hozzáférhető!

A Jelky tér új díszei

Séták szülőhelyünk fái és bokrai körül 3.

Masa György

„Nézem a régi Kisvásárteret,
Belőle is, csak bámulom, mi lett?
Vadgesztenyefái mind ledöntve már,
Nem zeng ágaikon énekes madár.”

A fenti kis verset találjuk Bárdos Ferenc Egy eltűnt bajai tér emlékére című írásának elején (Bajai harangok. Barangolások a város múltjában, Bp. 1990.) A költő nincs megnevezve, csak annyit tudunk meg, hogy egykori vers nyomán született. Nem kizárt, hogy maga Bárdos írta. A versben szereplő Kisvásártér pedig nem más, mint a mai Jelky András tér, képzeletbeli „fanéző” sétánk aktuális állomása. A régi elnevezés abból adódott, hogy egykor a mai Bácska teret is magába foglaló Nagyvásártér déli nyúlványa volt, melyet szépen lassan körbefont a város.

Forrás: Fortepan / Erky-Nagy Tibor

Bárdos közlése szerint sokáig a szerdai és szombati piacokat tartották itt, a környező épületekben pedig iparosok üzletei, kocsmák, fogadók várták a betérőket. A nyüzsgő kereskedelmi központ északi részén állt a járásbíróság régi épülete, többé-kevésbé a mai Spar áruház telkén. A XX. század elejére már egységes kinézetű, jellegzetes neoklasszicista épületekkel szegélyezett, zárt teret kell elképzelnünk, melyet Mátyás királyról neveztek el, és 1937-ben itt állították fel Medgyessy Ferenc mára ikonikussá vált Jelky-szobrát (erről dr. Mayer János főszerkesztőnk írt részletesen a Bajai Honpolgár 2022. márciusi számában). A tér már akkor is a pesti és szegedi főutak metszéspontjában helyezkedett el. A korabeli fotók tanúsága szerint középső részén vadgesztenyés park volt, amelyre idősebb ismerőseim kedves nosztalgiával emlékeznek vissza, még akkor is, ha a tér neve időközben Április 4-re változott. Mint az közismert, Baja belvárosát az autóforgalom megnövekedése miatt a hetvenes években drasztikusan átalakították. Útban volt, ezért lebontották az amúgy rossz állapotú járásbírósági épületet (előtte egy katonai teherautó hajtott a falának), így a tér zártsága megszűnt. A vadgesztenyést kivágták, helyét az aszfaltutak és a nagy lámpás kereszteződés foglalta el. Eltűnt egy bajai tér.

A rendszerváltás után először is átkeresztelték Jelky András nevére, azután lassan megindult az üresen álló telkek beépítése. Az északi oldalon épült meg a Spar áruház. Szerencsére a Bajai Városvédő és szépítő Egyesületnek sikerült elérnie, hogy a bolt épülete legalább felületesen hasonlítson a régi bajai házakhoz, így messziről nézve nem rontja túlságosan az összképet. Nem mondható el ez teljes őszinteséggel a déli oldalon álló Emitel-székházról, mely a kilencvenes évek különös építészeti ízlésének kiemelkedő példája. Mindenesetre terecskénket újra kezdte körbevenni a város.

A tér belső felületének felújítása 2021-ben fejeződött be. A rekonstrukció jó témát szolgáltatott több választási kampányban is, így lehetőséget biztosított politikusainknak a nép színvonalas szórakoztatására. Végül a körforgalom elkészült, és újra létrejött középen egy viszonylag nagy, parkosított sziget. Vizsgáljuk meg hát, milyen növények kerültek a Jelky térre!

A déli oldalon a kamaszoknak szánt játszótér mellett (jó, hogy ilyen is van!) páfrányfenyő fasort találunk. (A növény latin neve Gingko biloba.) Ez a faj valódi botanikai különlegesség. Nevével ellentétben nem páfrány, és nem is fenyő, hanem a páfrányfenyők törzsének egyetlen túlélő képviselője. Rokonai évmilliókkal ezelőtt kihaltak, de a gingko elzárt kínai völgyekben valahogyan túlélte az elmúlt 250 millió évet. Az ilyen fajokat élő kövületeknek nevezi az evolúcióbiológia. Egyenes, magas törzse és elegáns ágszerkezete és nem utolsósorban különleges, legyező alakú levele miatt már a XVIII. századtól szívesen ültetik Európában is. Őszi sárga lombszíne nagyon szép. A városi környezetet jól tűri. Hátránya, hogy nőivarú példánya rendkívül bűzös (elhanyagolt macskaalomra emlékeztető) magköpenyt fejleszt. Ezért a városokba jobb lenne csak a porzósokat telepíteni, de nemüket sajnos csak 20-25 éves korukban mutatják meg. Imádkozzunk! Levele memóriajavító gyógyhatással rendelkezik, de az út menti példányokról a szennyeződések miatt nem javaslom a gyűjtést. A parkszigeten is található egy példány, mellyel a mellé helyezett tábla szerint a bajai tűzoltóság tiszteleg elődei előtt fennállásának 150. évfordulóján. Baján eddig nem telepítették ezt a remek fajt, remélem, a kísérlet beváltja a reményeket.

Divatos, de azért az előzőnél ismertebb Baján a kínai vadkörte. Ez a faj alkot fasort a felújított Bartók Béla utcában. Itt megfigyelhető, hogy a fák többsége egységesen fejlődik, de sajnos néhány példány alaposan lemarad a többi mögött. Közepes termetű növény, felfelé törő, szabályos csepp alakú koronával rendelkezik. Tavasszal szinte az egész fa fehér virágba borul, ilyenkor nagyon dekoratív. Termése csoportokban fejlődő pici körtécske, nem ehető. Őszi lombszíne szép bordó-sötétvörös. A szárazságot és a városi ártalmakat jól tűri, ezen a tágas téren ültetve valószínűleg szépen fognak fejlődni a példányai. Sajnos a különféle kártevők szívesen támadják, de aggodalomra adhat okot, hogy külföldi tapasztalatok alapján a természetbe is kiszabadulhat. A parksziget középső részén körben és az utak mellé is került belőlük.

A Tóth Kálmán utca sarkára és a sziget északi oldalára néhány perzsa varázsfát ültettek. Ez a különleges növény inkább bokorszerű, koronája a földig ér. Kérge a platánokhoz hasonlóan színes foltokban hámlik, sima felületű. Igazi szépségét őszi lilásvörös, karmazsin színei adják, ebben az időszakban sokan a legszebb dísznövénynek tartják. Sajnos kezdetben lassú növekedésű.

A díszkutak közelében magányosan ültetett fákat találunk Ezek közül néhány a japán eredetű gyertyánszil nevű fajba tartozik. Ez a növény rendkívül ellenálló, gyors növekedésű. Virág- és termésdísze nincs, ősszel egyöntetű sárga színt vesz fel. Ágrendszere finoman elágazó, nem véletlen, hogy hazájában hagyományos bonszai növény. Bajai köztereken még nem láthattuk, valószínűleg szeretni fogják új helyüket. Szomszédságukban több japán cseresznye is van, ezek a fák főként tavasszal, a legendás cseresznyevirágzás – a Szákurá – idején lesznek különlegesek. Szintén a park közepén található két atlanti cédrus, ők képviselik az örökzöld tűlevelűeket a friss ültetések között.

A felújítás során nem vágták ki az összes idősebb fát, így a Spar oldalában megmaradt a fejlődésben lévő és a tér nyugati részén található öreg vadgesztenye fasor is. A tér közepén megúszta néhány szép idős japánakác. Ebből a fajból több példányt ültettek most a keleti oldal útjai mellé is. A japánakác vagy közönséges pagodafa régóta használt városi fa, már bizonyította, hogy alkalmas a szerepkörére. Lombkoronája dús, összetett levele az akácra emlékeztető. Nyár végén látványos sárga fürtökben virágzik, termése hosszú húsos hüvelytermés. Gyors növekedésű, a metszést is kiválóan bírja. Baján szép, öreg dupla fasora áll a Szabadság utcán az egykori Perger cukrászda előtt. Ez a faj sem tökéletes: a japán akác folyamatosan ad majd munkát az utcaseprőknek.

Ezeken kívül még több kislevelű hárst, virágos kőrist és vérszilvát telepítettek, de ezekről a fajokról majd alkalmasabb helyszíneken szeretnék többet mondani. Összesen majdnem száz új, előnevelt facsemetét számoltam össze a téren. Köréjük a parkosítás során sok különféle cserjét és lágyszárút ültettek, többek között találhatunk babérmeggyet, madárbirset, fanyalkát, gyöngyvesszőt, tollborzfüvet, hóbogyót, gerániumot.

Nem tudom megítélni, hogy közlekedési szempontból hogyan változott meg a Jelky tér, de az biztos, hogy a park változatos, sokszínű növényzetet kapott. A fajok között vannak a városban újnak számító érdekességek is. Többségben találjuk az egzotikus eredetű fákat, főként a Távol-Keletről. Bár természetvédőként általában az őshonos fajokat szeretem, világutazó földink parkjában mégis helyük van ezeknek. A fák és cserjék még kicsik. Évtizedeknek kell eltelnie, hogy a kertészek terve kibontakozzon, de már most is érdemes néha útba ejteni a teret sétáink során. Sajnos a park zajos, de talán majd egyszer, egy bölcsebb korban, mérséklődik az autóforgalom is. Ugyanazzal a mondattal fejezem be, mint Bárdos Ferenc a maga írását, csak derűlátóbban: „Az utánunk jövő bajaiak majdan a napjaink e változásairól mesélnek az unokáiknak.”

A sherry és a tokaji

Lándzsatörés két classicus bor mellett

Pencz Rudolf

2.1.rész: A klasszikus tokaji

Tehát, vágjunk neki bátran a sherry-t megismerni – a tokajit azonban kötelező felfedezni! Sajnos azonban ezzel ma jóval nehezebb dolgunk lesz, ugyanis a klasszikus tokajihoz sokkal körülményesebb hozzáférni. Mi is a tokaji? Cikkünk szóhasználatában a „tokaj-hegyaljai”, „tokaji” alatt a következőt értjük: a Tokaj-Hegyalja-borvidéken, a szőlőtermesztés északi határán egy különleges terroir, a hűvösebb éghajlattal és a különleges földrajzi adottságokkal rendelkező sajátos, történelmileg kialakult borkészítési eljárásokkal készült különleges élvezeti értékű borok összefoglaló neve, a borkészítés északi csúcsteljesítménye.

A cikk további része csak online előfizetőink számára hozzáférhető!

– Folytatjuk –

Amikor Théba bevonul a nappalinkba…

Sándor Boglárka

Sosem titkoltam, hogy jó adag elfogultságot táplálok magamban a helyi színtársulatok iránt. Teszem ezt részint színházért rajongó emberként, részint pedig abból a megfontolásból, hogy úgy gondolom: állandó hivatásos színtársulattal sajnos nem rendelkező kisváros polgáraiként nekünk igenis kutya kötelességünk figyelemmel követni azok tevékenységét, akik a maguk eszközeivel sokat tesznek azért, hogy ne maradjunk színházi élmények nélkül.

Ezek az eszközök pedig sok esetben nem is nevezhetők szerénynek. Bízom benne, hogy lapunk kedves olvasói közül mindannyian láttak már darabot a helyi társulatoktól – hiszen Baján három ilyennel is rendelkezünk –, és tudják, hogy ők valóban szenvedélyből, szívvel-lélekkel alkotnak. A három társulat időnként műfajilag is elég élesen elkülönül egymástól, így pl. a Rábl Színpad és Zenei Közösség csapatának követői tudhatják, hogy kedvenceik igen otthonosan mozognak a kamaradrámák világában; több ilyen jellegű emlékezetes előadást láthattunk már tőlük, a legtöbbször saját adaptációk formájában. Idén azonban nagyobb fába vágták a fejszét: kortárs szerző munkáját választották ki bemutatásra, ami már csak azért is okot ad némi plusz izgalomra, mert az író akár meg is tekintheti az elkészült produkciót. Ez alkalommal pedig ez meg is történt, mégpedig a vasvári színházi fesztiválon.

Szálinger Balázs József Attila-díjas költő-drámaíró aligha lehetett felkészülve arra, hogy 2008-2009 derekán született drámája, az Oidipus gyermekei egy bajai társulat előadásában kel új életre. Lapunk kérésére a szerző felidézte: a darab megírásának feladata épp a legjobb időszakban talált rá. – Első színpadi munkám, a Kalevala című drámai költemény bemutatója 2008-ban volt Debrecenben, én pedig akkoriban kerültem át szerzőként a Magvető Kiadóhoz. Morcsányi Géza, a kiadó igazgatója dramaturgként dolgozott a Radnóti Színházban, ő vetette fel, hogy látta a debreceni munkámat, és valami közös dologba belevághatnánk a Radnótiban is. Valló Péter rendezőnek ugyanis régi vágya volt, hogy egyetlen történetté kalapálja össze a három, thébai mondakörbe tartozó drámát (Oidipusz király, Antigoné, Heten Thébai ellen). Én akkor éppen nagyon szerettem volna minél többet tanulni a drámaírásról, ezért örömmel vettem az ötletet, és valóban nagyon sokat tanultam munka közben. Amint verset is alapvetően úgy írunk, hogy először a klasszikusokat próbáljuk meg átírni más témára, de megőrizve a szerkezetét, úgy a drámaírásról is a legtöbbet munka közben tudhatunk meg – mondja a szerző. Kiderült: Valló Péter rendező a három szövegkorpuszból kiemelte a történet szempontjából fontosabb részeket, ezeket adta át Szálinger Balázsnak, biztatva, hogy ezt alakítsa bátran, a saját versnyelve szerint, és mindössze a cselekmény főbb irányvonalait tartsa meg. – Az volt a kérése, hogy kezeljem a belátásom szerint: tehetek bele versbetétet, versmonológot, de ki is hagyhatok belőle, ha úgy érzem, hogy sok a szöveg, egyszóval tegyem sajáttá. Közben nagyon sokat tanultam a jelenetszervezésről, hiszen én költőként ahhoz szoktam, hogy a konfliktusokra csak hivatkozom a szövegben, míg a színházba épp azért ül be a néző, hogy ezt lássa. A Polüneikész–Eteoklész nagyjelenet például hatalmas élményt jelentett számomra, felszabadító volt ábrázolni magát a konfliktust. 2008 végén kaptam meg a szöveget, 2009 őszén pedig bemutatta a Radnóti Színház – mesélte a szerző, aki már aligha számított a dráma reneszánszára, így külön örömöt jelentett számára, hogy több mint tíz év után újabb társulat vette elő a szöveget, és készítette el a maga sajátos értelmezésű feldolgozását. Ráadásul a thébai háborúról szóló darab, amelyet 2009-ben az akkori magyarországi viszonyokra szinkronizálva írt meg a szerző, jelen háborús helyzetben még szomorúbb aktualitást kapott.

Nagy tetszéssel szemlélte ugyanakkor a szerző a bajai társulat és rendező azon szándékát, hogy a darab kamara- avagy stúdiótérben játszódik, azaz a nézők a színpadon helyet foglalva testközelbe kerülnek a színészekkel. – Láttam egyszer a kolozsvári magyar színházban egy Ványa bácsi előadást, amelyben a nézők a darab során többször is helyet változtattak: arra emlékeztetett ez a megoldás, ami nagyon tetszett. A történet koncepciója szerint a thébai szereplőkön keresztül a történelem jelenik meg egy átlagos család nappalijában, jelen elrendezés szerint pedig már maguk a nézők is ugyanabban a nappaliban foglalnak helyet. Némelyik színész alkalmanként közelebb volt az egyik nézőhöz, mint a másik színészhez, tehát épp úgy szemlélői is lehettek az eseményeknek, mint amennyire szereplői. Ez nagyon érdekes helyzeteket eredményezett, ráadásul jó látni időnként a mellettünk ülő néző reakcióját is. A kockák pedig igen hatásos díszletelemként működtek – értékelte Szálinger Balázs a Rábl Színpad produkcióját. Mint kiderült: a szerzőnek a szereplők között is akadt kedvence. – A bajai előadásban Teiresziász figurája egészen bámulatos volt alakításként és rendezői ötletként is. A Radnótiban ezt a szerepet Keres Emil játszotta teljesen más felfogásban és szemléletben, vele találkozni is csoda volt, de most úgy éreztem: a fiatal bajai színjátszó alakításában ez a szerep eredeti „teiresziászos” tartalmakat hozott vissza – emelte ki Szálinger Balázs.

Teiresziász megformálója, Antal Réka eddigi pályafutása során aligha kapott még ennél nagyobb elismerést (bár kétségtelen tehetsége okán a jövő valószínűleg tartogat számára hasonlókat): a jósból sajátos, pókszerű figurát teremtett, aki állandóan mozgásban van, miközben bőkezűen szórja szentenciáit, így egyszerűen lehetetlen nem figyelni rá. Alakítása méltó párja a többiekének, akik emberül megküzdöttek ezzel az egyébként nem könnyű darabbal, amely a Labdakidák családtörténetét állítja egyfajta párhuzamba egy átlagos (magyar) család életével. A kiindulópont szerint ugyanis a háromtagú család (Kasza Péter, Magdali Anna és Szalai Natália) egy kezdetben semmi különös történéssel nem kecsegtető estén hirtelen azzal szembesül, hogy megjelenik a nappalijukban az antik történelem. Először mindez csak Iokaszté királyné (Dudás Júlia) személyében testesül meg, őt azonban sorra követik elátkozott családjának tagjai. Előbb két fia, az érzékenyebb Polüneikész (Csanádi László) és a harciasabb Eteoklész (Dely Géza) feszül össze és vívja meg hatalmi harcát, majd előkerül a két lány, a megalkuvást nem ismerő Antigoné (Péli Anna) és a simulékony Iszméné (Ördög Szimonetta), végül pedig az immár vakon tántorgó Oidipus (Ghanim Tamás Lutfi) is helyet követel magának a nappali kockákból összerakott terében. És amikor azt hinnénk, hogy ez minden, akkor tovább bővül a család a galád és hataloméhes Kreónnal (Tóth Dániel) és fiával, az álmodozó, Antigonét szerető Haimónnal (Molnár Kristóf), akik között szintén kiéleződik a családi konfliktus, értelem és érzelem párharcában testet öltve.

Miközben a lakótelepi család megütközve figyeli és próbálja értelmezni az eseményeket, a kint dúló háborút és a bent tomboló, halálesetekbe torkolló drámákat, ki-be jár még a történetben a Szomszéd-Hírnök (Bajzák Valentin), aki igyekszik nélkülözhetetlenné tenni magát, miközben körülötte csak sokasodnak a holttestek, és előbb-utóbb csaknem mindenki elfoglalja a helyét a szoborparkot idéző temetőben. Ez a megoldás egyébként a bajai rendezői koncepció egyik legerősebb pontjának számít, de ugyanígy kiemelhető a jelmezek kódja is, amely a sima fehér egyenöltözeten egyedi kabátokkal jelzi az adott szereplő rangját, illetve társadalmi vagy nemi szerepét. – Erős volt a rendezés, a koncepció és a színészi játék is. Sistergett az elején a két fiú összegabalyodása, nem lehetett nem figyelni, nem benne lenni. A legkevésbé sem éreztem, hogy műkedvelő társulatot látnék, de tudjuk, egyébként is szokták mondani, hogy az amatőr futballisták sokkal igazibb sportemberek, mert ők munka után és ingyen teszik a dolgukat – értékelte (nagyra) a bajaiak teljesítményét Szálinger Balázs, aki nem volt rest leutazni a vasvári színházi fesztiválra, hogy láthassa a tőle időben már távol került, de új értelmezést nyert darabot. Általános problémának nevezhető szerinte, hogy alig találni idősebb színészeket (meglátása szerint ezzel a nehézséggel a hivatásos társulatok is küzdenek), ezért fiatalok kénytelenek megformálni az idősebb figurákat is, erre azonban jó rendezői megoldások szoktak születni. Úgy vélekedett: mivel számára már az is ajándék volt, hogy ezt a darabot ismét bemutatták, ezek után már nem lepődne meg azon sem, ha más társulatok is felfedeznék maguknak.

Mi pedig, bajai közönségként csak hálásak lehetünk azért, hogy láthattuk ezt a darabot a Rábl Színpad és Zenei Közösség feldolgozásában, még júniusban, a városi színházteremben. Mivel csak három bemutatót élt meg, akik ott lehettünk, kiváltságosnak érezhettük magunkat, de a magam részéről erről az érzésről szívesen lemondanék, ha megnézhetném még egyszer. Az Oidipus gyermekei ugyanis tipikusan az a dráma, amelyet nem elég egyszer látni: szövegi mélysége, cselekményi szövevénye megköveteli a figyelmet, az elmélyülést, a boncolgatást, a későbbi gondolkodást. Ezért bízzunk benne, hogy ha most már nem is, de egy idő után ez a Rábl-produkció is megéli a felújítást. (Szálinger Balázs: Oidipus gyermekei. A Rábl Színpad és Zenei Közösség kamaraelőadása. Baja Városi Színházterem, 2022. június 16-17. Rendezte: Dely Géza)