Gondolatok Baja város és térsége gazdaságfejlesztési lehetőségeiről
Pozsgai Imre
agrármérnök, közgazdász
Forr a világ körülöttünk, mozgásban van minden. Térségek, országok, sőt kontinensek gazdasága és társadalma emelkedik fel a szemünk előtt akár néhány évtized alatt, vagy éppen ellenkezőleg: indul hanyatlásnak, gazdasági, kulturális befolyása visszaszorul. Tehet-e valamit az egyén, tehetünk-e valamit mi magunk annak érdekében, hogy lakóhelyünk, környezetünk inkább nyertese, mint vesztese legyen ennek a folyamatnak?
Ha egy város vagy térség gazdaságának fejlesztési lehetőségeiről gondolkodunk, hamar egyértelművé válik, hogy a felmerülő ötleteket, javaslatokat célszerű egy komplex gazdaságfejlesztési programba illeszteni. Szerencsés, ha ez a program konzisztens, vagyis elemei összhangban vannak egymással, és az is fontos, hogy a stratégiai, taktikai és operatív részek egymásra épüljenek. A programnak kell, hogy legyen egy fő üzenete, vezérgondolata, amely kiemeli a lényeget, meghatározza a főcsapás irányát, leírja, hogy honnan jövünk, hol tartunk, és kijelöli a célt, ahová eljutni szeretnénk.
A következőkben egy ilyen vezérgondolat meghatározására teszek kísérletet.
Fontos, hogy megtaláljuk és felismerjük azokat a természeti adottságokat, történelmünkből és kultúránkból fakadó hagyományokat, melyek a város, a térség erősségei lehetnek. Ha felismertük ezeket az adottságokat, felmértük jelenlegi helyzetünket, akkor tudjuk céljainkat is világosan megfogalmazni.
Így léphetünk be a tőke és a javak áramlásának globális folyamatába azzal a reménnyel, hogy az erőforrásokért folytatott versenyben az egyenlegünk végül pozitív lesz, azaz több szellemi és anyagi erőforrást vonzunk térségünkbe, mint amennyi elvándorol tőlünk. Ez lehet a biztosítéka annak, hogy a város és térségének fejlődése fenntartható lesz.
A fenntarthatóságnak többféle értelmezése létezik, ezek közül kettőt emelek ki: az ökonómiai és az ökológiai értelmezést. Ökonómiai, tehát közgazdasági értelemben fenntartható fejlődés alatt azt a folyamatot értjük, amikor a gazdaság tartósan, egyenletesen, válságoktól és hullámzástól mentesen fejlődik. Az ökológiai értelmezésnek az a lényege, hogy a gazdaság fejlődése nem mehet a természeti környezet rovására. A kívánt fejlődés elérése során nem tehetjük tönkre szűkebb és tágabb környezetünk egyensúlyi rendszerét, az ökoszisztémát és a biodiverzitást, ami létünk alapja.
I. Alapvetések
1. Baja és környékének gazdasága meghatározó mértékben az agráriumra épül. A városban jelentős gazdasági ágazat az építőipar és a turizmus is, de kétségkívül az agrárbiznisz a meghatározó súlyú. Természetesen nem növénytermesztés és állattenyésztés folyik a városban, de az egyértelmű, hogy a mezőgazdaság bemenő oldalán levő beszállítók, és a kimenő oldalon levő feldolgozó, kereskedő vállalkozások városunk gazdaságának gerincét alkotják, akár az alkalmazottak számát, akár a befizetett helyi adó mennyiségét nézzük. (Axiál KFT., Mogyi KFT., Dor-Ker KFT., Fitohorm KFT., Greenker KFT., D-E Agrár KFT., TRIGO KFT., Sugo Food KFT., Interseed KFT., Diamant International Malom KFT., Bácska Sütőipari és Édesipari KFT., Tetrabbit KFT., Pick ZRT., Foody Product KFT. stb.). Ide sorolható a bajai kikötő is, ahol a különböző terminálokon zömében mezőgazdasági termékeket, elsősorban a környéken megtermelt gabonaféléket rakodnak hajóba, és a kirakott áruk nagy részét is a műtrágyák, takarmány-alapanyagok, valamint a takarmánygyártás számára importált fehérjehordozók teszik ki. Jelentős a kapcsolódó szolgáltatásokat végző cégek tevékenysége, mint a szállítmányozás, szaktanácsadás, hitelközvetítés, stb.
Kijelenthetjük, hogy az agrárgazdasághoz kapcsolódó vállalkozások ilyen arányú jelenléte városunkban nem a véletlen műve, hanem egyértelműen az éghajlati, természeti adottságokra, és az ezek révén kialakult gazdasági hagyományokra, felhalmozott ismeretekre, tapasztalatokra épül.
Napjaink vezértémája, a koronavírus-járvány különös aktualitást ad ennek, hiszen rávilágít, hogy a nemzetgazdaság egyes ágazatai mennyire sérülékenyek lehetnek, és a konjunkturális ingadozások mellett akár egy járvány is instabilitást, jelentős visszaesést okozhat bennük. Szomorú példa volt erre az elmúlt időszakban a vendéglátás és a turizmus. Ugyanakkor észre kell vennünk, hogy az élelmiszer-gazdaság kevésbé érzékeny ezekre a kedvezőtlen hatásokra. Meggyőződésem, hogy a jövőben a vidék felértékelődik, az agrár- és élelmiszer-gazdaság jelentősége pedig növekedni fog a nemzetgazdaságon belül.
2. Ha azt szeretnénk, hogy a gazdaság fejlődése hosszú távon is fenntartható legyen, akkor alapoznunk kell ezekre az adottságainkra, gazdasági hagyományainkra. Városunk gazdaságtörténetének utóbbi 3-5 évtizedét vizsgálva azt látjuk, hogy egyes, korábban virágzó, sok embert foglalkoztató üzemek, sőt teljes ágazatok leépültek, eltűntek, míg mások szinte a semmiből, néhány évtized alatt emelkedtek fel és váltak európai mértékkel mérve is jelentős vállalkozássá. A leépülések oka részben a világgazdaság változásából fakad, részben pedig a hazai rendszerváltozás, a tulajdonviszonyok megváltozásának következménye, de kijelenthető, hogy azokat az ágazatokat, üzemeket fújta el a változás szele, amelyek nem kötődtek szervesen a helyhez, ahová valamilyen érdek vagy politikai szándék miatt lettek telepítve.
Az is látszik azonban, hogy a fentiekkel ellentétben az agráriumhoz kapcsolódó vállalkozások nyertesei lettek ennek a változásnak. Ők azok, akik dinamikus fejlődést produkáltak, és mivel tevékenységük a helyi adottságokon, kiváló éghajlati- és talajviszonyokon, vízellátottságon, évszázados szakmai hagyományokon és ismereteken alapul, van esélyük arra is, hogy versenyképességüket, fejlődési dinamikájukat hosszú ideig megőrizzék, tartósan legyenek biztos bázisai városunk és a térség fejlődésének.
3. Munka- vagy tudásalapú társadalom? Bár a politika gyakran szembe állítja ezeket a fogalmakat, könnyű belátni, hogy mindkettőre, a munkára és a tudásra egyaránt szükség van, ezek egymást feltételező, kiegészítő fogalmak. Nincs munka tudás nélkül, és nincs tudás munka nélkül. Preferenciáink persze lehetnek, és kell is, hogy legyenek. Egy térség megmaradásának, fejlődésének alapja, hogy az ott élőknek legyen munkája, megélhetése. Fontos tehát, hogy előnyben részesítsük az élőmunka-igényes ágazatok fejlesztését. Az agráriumon belül ilyen ágazat az állattenyésztés, a kertészet, a gyümölcs- és zöldségtermesztés, valamint a feldolgozó- és szolgáltatóipar.
A végtermékben megjelenő magasabb élőmunka-hányad nagyobb hozzáadott értéket, nagyobb árbevételt és ebből fakadóan nagyobb helyben maradó jövedelmet is jelent.
De legalább ilyen fontos kérdés és egyben feladat is, hogy képesek vagyunk-e növelni a hozzáadott értéken belül a szellemei hozzáadott érték arányát. A magasabb szellemi hozzáadott érték az, amitől újszerű, innovatív, könnyen és nagyobb jövedelemhányaddal lesz értékesíthető egy termék.
A természeti adottságok és a munka mellett tehát kiemelkedően fontos az innováció, a tudás beépülése a termelésbe és szolgáltatásokba, mert e három tényező a tartós fejlődés alapja.
II. Mit tehet a város?
Időről időre felmerülő kérdés, hogy a helyi politikum, a város vezetése tehet-e valamit, és ha igen, akkor mit, a gazdaság fejlesztése, a munkahelyek számának növelése és a helyben maradó jövedelem bővítése érdekében. Növeli a kérdés fontosságát, hogy a lakosság részéről mindez elvárásként fogalmazódik meg.
Abban konszenzus mutatkozik, hogy a város maga ne vállalkozzon, ne teremtsen konkurenciát – ráadásul közpénzből – azoknak a vállalkozásoknak, amelyek saját tőkéjük felhasználásával, azt kockáztatva működnek, teremtenek munkahelyeket és fizetnek helyi adót.
A város tehát ne vállalkozzon, de legyen vállalkozóbarát! Hogy mikor nevezhetünk egy adminisztrációt vállalkozóbarátnak, az összetett kérdés, most csak egy dolgot emelek ki: a város vezetése a helyi adóbevételek felhasználásakor, a közfeladatok ellátásakor, ahol csak lehetséges, lépjen fel megrendelőként a helyi vállalkozások felé, elősegítve, támogatva ezzel azok fejlődését.
Azon túl, hogy a város vezetése a közpénzek elköltésekor preferálja a helyi vállalkozásokat, lehetnek olyan, a város által felvállalható, közösségi érdeket szolgáló tevékenységek, melyek támogathatják a helyi vállalkozások működését, esetleg vonzerőt jelentenek betelepülő cégek számára.
A következőkben két ilyen lehetséges programra teszek javaslatot.
1. Brand építése és minőségbiztosítás – Városunkhoz, illetve környékéhez köthető a „Bácska” név. Ez a tulajdonnév egy földrajzilag, történelmileg meghatározott tájegység elnevezése, azonban bevezetett márkanév is egyben. A „bácskai” jelzőnek üzenete van, ma is valamilyen pozitív minőséget jelent, mégpedig úgy, hogy nem a jól fizetett, ám kevésbé gátlásos marketing-menedzserek verték bele sok pénzért a fejünkbe, hanem évszázadok során alakult ki, nyilvánvalóan azért, mert az innen, a Bácskából származó mezőgazdasági termékek, élelmiszerek hagyományosan megbízhatóak, jó minőségűek voltak.
A brand persze önmagában nem elég. A mögötte levő, az általa megjelenített, megbízhatóan magas minőséget folyamatosan biztosítani, azt garantálni, igazolni kell, ezért javasolom egy komplex minőségbiztosítási rendszer kidolgozását.
Az élelmiszer-előállítás minden fázisának megvan már a maga minőségbiztosítási rendszere, ám ezek a rendszerek többnyire függetlenek egymástól. Létre kell hozni egy egységes, közös audit alá rendelt, komplex, általánosan alkalmazható minőségbiztosítási rendszert, amely összeköti a meglevő alrendszereket, igazolja a termék eredetét, és a termék-előállítás teljes folyamatára kiterjedő egységes szemléletet, szakszerűséget mutat. Ennek a komplex minőségbiztosítási rendszernek a kialakítása és működtetése szép városi feladat lehet.
2. Innováció – Az innováció szerepét nem kell hangsúlyozni. Sokan és sok helyen beszéltek, beszélnek róla. Innováció nélkül nincs fejlődés. Időről időre felmerül politikai szándék is az innováció elősegítésére, de ezek törekvések mintha nem lennének elég eredményesek. Úgy tűnik, hogy az innováció legtöbbször csak alkalmanként, szigetszerűen, a személyi és tárgyi feltételek szerencsés egybeesése esetén valósul meg, de nem válik rendszeressé.
Az innováció lényege, hogy a termék-előállítás során a felhasznált alapanyagokon, munkán és energián túl minél több tudás, gondolat épüljön be a végtermékbe, a hozzáadott értéken belül növekedjen a szellemi hozzáadott érték aránya.
Az elszigetelt egyedi ötletelésen túl szerencsés volna, ha az innovációt folyamattá, rendszerré tudnánk alakítani. Segítené a probléma megoldását egy olyan fórum létrehozása, ahol a tudás és a termelés szereplői rendszeresen találkoznak egymással, megismerik egymás munkáját, gondolatait, így képesek lesznek hatni egymásra. A kutató kutatási területet láthat a termelőben, a termelő pedig ötletet, ismeretet, szellemi hozzáadott értéket kaphat a kutatótól. Ehhez rendszeres találkozás szükséges, és éppen ez az, amit egy város nyújthat. Létre kell hozni, majd működtetni a Bajai Élelmiszer-gazdasági Innovációs Fórumot.
Adódik a lehetőség, hogy a „Bácska” márkanév felélesztésével, tartalommal való megtöltésével elinduljunk egy olyan úton, amely a helyi, agráriumhoz kapcsolódó ágazatok, elsősorban az élelmiszeripar fejlődéséhez vezet, és ami reményeink és szándékunk szerint a beszállítói kapcsolatokon és a tudásbázis által generált innováción keresztül egyben az egész területi egység, a Bácska fejlődését segíti majd elő.
Olyan folyamatot indíthatunk el, amely az árérzékeny vásárlók helyett a minőségérzékeny vásárlók figyelmét kelti fel a Bácskából származó termékek iránt, de az igazoltan magasabb minőség révén javítja a hagyományos mezőgazdasági termékek (gabona, hús, tej) piacra jutási esélyeit is. Ezzel a programmal a Baja város együttműködési lehetőséget, közös, aktív fellépést kínál a már itt működő és az ide települni szándékozó vállalkozások számára. Ez a folyamat erősíteni fogja a környező települések kötődését Bajához, és viszont; egyértelművé válik, hogy a város sem létezhet a vidék nélkül, gazdasági és társadalmi centrum szerepe csak ebben a közegben értelmezhető.
Baja, 2020. augusztus 10.
